A Hold árnyai (Befejezett)

38.

Ashley lassan kinyitja a szemét, és egy fehérre meszelt plafont pillant meg maga felett, melyen drágának tűnő csillárok lógnak. Megpróbálja felemelni a fejét, de úgy érzi, mintha valaki erősen fejbevágta volna - habár ez nem kizárt. Oldalra néz, és egy infúziós állványt, látványa tárul elé, melyen egy zacskó vér lóg, és csöpög bele egy hosszú csőbe. Ashley hirtelen megrémül a felismeréstől. Várjunk, ez belém folyik?

Végigköveti a tekintetével a vékony műanyag cső útját, ami egy könyökhajlatánál elhelyezett branülbe folyik.

- Jó sokáig aludtál - szólal meg egy ismerős férfihang a szoba végéből, mire Ashley meglepettségében rögtön felül. A mozdulatot azonban meg is bánja, mivel erős fájdalom nyilall a fejébe. A szoba végében Leo ücsörög egy fotelben, és halvány mosollyal nézi a nőt. A helyiség nem tűnik kórházi kórteremnek, ez inkább egy lakáshoz hasonlít. Lakkozott faasztal, és polcok veszik körül, melyeket könyvek, és lemezek díszítenek.

- Hol vagyok? - kérdi a nő kábán.

- Nézz ki az ablakon. Szerintem felismered - bök Leo a fejével Ashley háta mögé.

A nő óvatosan hátrafordul, hogy ne rángassa az infúziót.

A kilátás hatalmas épületekre nyílik, amik gyönyörű kilátást nyújtanak, főleg egy olyannak, aki odavan a nagyvárosokért.

- Chicago - suttogja Ashley leginkább saját magának, de időközben a mellé sétált a férfi, így ő is hallhatta.

- Bizony.

- De mit keresek itt? Keresünk - javítja ki magát Ashley. - És miért kapom a vért infúzión? Egyáltalán ki rakta rám, ha nem kórházban vagyunk? Mert ez a hely, nem kórháznak tűnik.

Leo halkan felnevet, és leül Ashley mellé az ágy végére, majd szelíden a nő szemébe néz. - Mire emlékszel?

Az első dolog, ami az eszébe jut, hogy leveszi a nyálmintát, majd az utca végén elválnak Leoval. Aztán tovább megy és... A furgon. Isobel. A vámpírok. Az emlékek egymás után villanak fel előtte.

„ - A cél csak az volt, hogy Leot tegyük el láb alól."- szólal meg Isobel hangja Ashley fejében.

- Meg akarnak ölni - szalad ki a száján kétségbeesetten.

A férfi jóízűen felnevet, amit Ashley nehezen tud hova tenni.

- Észrevettem. A saját csaposom támadt rám egy baseball ütővel - felel szórakozottan, mintha nem lenne nagy dolog.

A férfi szelíd stílusától Ashley is egyre nyugodtabb lesz. Ajka halvány mosolyra húzódik, ahogy beugrik neki a jelenet, amit a férfi említett. - Tényleg. Emlékszem.

Pár másodpercig némán néznek egymás szemébe.

- Na de elárulnád végre Chicagón belül hol vagyunk? - mondja Ashley tettetett felháborodással, hogy oldja a feszült csendet, és megszakíthassa a szemkontaktust, mielőtt érzéseket váltana ki belőle.

Leo lehajtja a fejét. - Hát nem tudom ennek a hírnek mennyire fogsz örülni.

- Na?

- Lucasnál. Igen annál, a Lucasnál.

Ashley döbbenten néz maga elé, és újra előtör belőle a harag, amit Lucas iránt érez, amióta faképnél hagyta.

- Nemár! Az a tuskó szó nélkül felültetett, most meg az ő házában vagyok?

Leo tehetetlenül széttárja a karját. - Bocs, de el kellett tűnnünk Willhamptonból, és itt egy darabig nem fognak keresni Isobelék. Van időnk kitalálni hogyan tovább. Ja, és - Leo a tarkójához nyúl, mintha nem lenne ínyére a következő mondat - van pár dolog, amit Lucasról is tudnod kell.

A férfi következő 10 percben mindenbe beavatta Ashley-t. Abba, hogy ki is Lucas valójában, mióta dolgoznak együtt, mi történt a raktárban pontosan, és hogy a sérüléseit is Lucas emberei látták el, és kötötték be az infúziót a vérveszteség végett.

- Na? Mit szólsz? - néz a nőre, aki időközben az ágy támlájának tűrte a párnáját, úgy hallgatta a férfit.

Ashley csak sóhajt. Végig érezte, hogy nem kellene megbíznia Lucasban erre tessék. Két férfivel kerül kapcsolatba, erre mindkettő valamilyen illegális üzletet vezet. Nem is tudja melyik a jobb. Ha egy Chicagói műkincsrablóval szövetkezik, vagy egy Willhamptonival zsaru létére.

- Sejtettem - felel végül.

- Ennyi? - nevet fel Leo idegesen.

Ashley játékosan megrántja a vállát, majd bólint egyet, mire újra megfájdul a nyaka, és odakap a kezével. Egy vastag ragtapaszt érez a seb helyén.

- Mutasd - mondja Leo, és gyengéden félresöpri a nő haját.

Ashley egy szót sem szól, csak zavarodottan oldalra néz, miközben bőre bizseregni kezd a férfi érintésétől.

- Nem vérzett át újra, de még egy darabig fájni fog.

Ashley szomorúan halkan felnevet. - Az észrevettem - néz fel, Leo kékeszöld szemébe, és tekintetük pillanatok alatt elmélyül.

Ashley maga sem érti miért, de hirtelen vágyat kezdett érezni, hogy még közelebb kerüljön Leohoz.

- Megijesztettél - mondja a férfi halkan.

Ashley meglepődik a kijelentésen, és megpróbálja elfojtani a feltörő mosolyát, aztán eszébe jut mit tervezett Isobel.

- Azt hittem megfogsz halni - válaszol Ashley szinte suttogva. - Miért jöttél utánam?

Leo egy bizonytalan mosolyra húzza a száját. - Fogalmam sincs.

A következő pillanatban az ajkuk összekapcsolódik. A nő először meglepődik, de nem húzódik el, inkább átkarolja a férfi nyakát, és közelebb húzza magához. Ashley csak most jön rá, mennyire várta ezt a pillanatot, és a világért sem akarja, hogy vége legyen, amikor Leo lassan elhúzódik.

- A doki azt mondta, hogy pihenned kell - húzza szemtelen mosolyra a száját.

Ashley játékosan megforgatja a szemét. - A pihenés ráér később - mondja elszántan.

Leo szája még szélesebb mosolyra húzódik, majd újra, és újra megcsókolja a nőt, miközben keze a pólója alá csúszik.

Ashley fejében megszólal egy hang, hogy ezt neki nem szabadna, pont vele, aki tulajdonképpen egy bűnöző, de ebben a pillanatban semmi nem érdekli. Megfeledkezik a munkájáról, arról, hogy kicsoda is ő, hol vannak, és hogy egy őrült nő mindkettejüket megakarja ölni. Az egyetlen dolog, amit érez a férfi érintése.

Hirtelen kinyílik az ajtó a szoba végében, és Leo egy pillanat alatt lehuppan az ágyról.

- Mi a fene?! - akad ki Lucas, és döbbenten néz hol Leora, hol Ashley-re.