A Hold árnyai (Befejezett)

11.

Ashley amint belép az őrs ajtaján, Masont kezdi el keresni, tekintetével a helyiséget pásztázva. Látszólag mindenki teszi a dolgát, a kávéautomatánál szokás szerint egy kisebb sor alakult ki a fáradt dolgozók között, mások az asztaluknál ülve feledkeznek bele a munkába. Akiknek pedig lassan lejár a műszakjuk egy kisebb kupaktanácsot kialakítva beszélgetnek.

Ashley az asztalához sétál, de Masont nem találja a megszokott helyén. Gyorsan az egyik kollégájához siet, hogy megkérdezhesse nem látta-e a munkatársát.

- El kellett szaladnia, azt mondta talán talált egy nyomot a műkincskereskedők kapcsán - válaszolja egy férfi, aki aktákkal a kezében éppen a kihallgató felé tartott, amikor Ashley leszólította.

A lány csalódottan néz maga elé. - Nem tudod mikor jön vissza?

A férfi sajnálkozva megrázza a fejét. - Egy kisebb csapattal vonult ki, ha jól emlékszem Lakewood közelébe. Kétlem, hogy hamarosan visszaérnek.

- Rendben köszönöm.

A férfi bólint és elviharzik Ashley mellett. A nő előveszi a telefonját, és a füléhez emelve tárcsázni kezdi Masont. Azzal a tervvel jött vissza az őrsre, hogy megkérdezze Masont esetleg vele tartana-e a Golden Rose-ba kérdezősködni egy kicsit.

- Szia Ashley - köszön Mason, hangjában enyhén érződik az idegesség.

- Merre akciózol te?

- Kaptunk egy névtelen fülest, egy lehetséges műkincs rablásról, aztán mire elindultunk újabb értesítést kaptunk, de ezúttal a központtól, hogy megtámadták a kincset szállító furgont. Úgyhogy most a gázt taposva igyekszünk a kijelölt helyszínre.

Ashley szeme elkerekedik. - Milyen műkincs?

- Nagy értékű festményt, a nevét elfelejtettem. Állítólag több millió dollárt ér.

- Jézusom, megvan még a furgon tartózkodási helye?

- Persze, hogy nem. A County Roadnál elveszett a jel. ha nem vagyunk elég gyorsak megint üthetjük a műkincsrablók nyomát.

- És most hol vagytok?

- Legalább húsz percnyire attól a helytől, ahonnan utoljára vették a furgon jelét. Mindegy is, miért hívtál?

- Először meg akartalak kérni, hogy gyere el velem a Golden Rose-ba kérdezősködni egy kicsit, aztán hallottam, hogy nyomra akadtál.

- Miért akarsz odamenni kérdezősködni? Azt hittem eleged van abból a helyből.

- Elegem is. Csakhogy talán találtam egy nyomot. Vagy... Nem is igazán nyom, inkább csak gyanús.

- Hallgatlak.

- Ma voltam a kisboltban, ahol láttam egy különös tetoválást egy ott vásásroló férfi csuklóján. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mit jelképez, akkor rögtön befeszült, és gyorsan el is köszönt.

- Mi volt rajta?

- Két egymásba kapaszkodó kéz, melyeknek a csuklóján vér csorog le. Ja, és egy nevet is kaptam. Richard Belmont. Valamelyik mond neked valamit?

- Bocs Ashley, de egyik sem. Elképzelhető, hogy hallottam már valamelyikről, de most annyira tele van a fejem, hogy semmit nem tudok visszaidézni. De ha megvársz, eljövök veled a Golden Rose-ba.

- Nem, elmegyek én. Most nem az én ügyem az első számodra.

- Ahogy gondolod. Viszont ha megint beléd köt valami részeg, hazafelé én is teszek egy baráti látogatást.

Ashley elmosolyodik Mason kijelentésén. - Előbb kapd el a műkincsrablókat.

- Úgy lesz.

Ashley megszakítja a hívást, és hirtelen ötlettől vezérelve leül az asztalához, és egy lapot majd egy ceruzát magához véve, megpróbálja vizualizálni a tetoválást, hogy a bárban lévők könnyebben a segítségére lehessenek. Már amennyire hajlandóak lesznek segíteni neki.