A Hold árnyai (Befejezett)

9.

Az út pont olyan kihalt, ahogy tervezték. Üres szántóföldek mellett suhannak el, melyeket néhol zöld lombú fák vesznek körül. Az út egyenen halad, kanyar is alig akad. Tökéletes egy illegális műkincsrabláshoz.

– Rendben, szuper – teszi le Lucas a telefont, mire Leo érdeklődve fordítja a fejét a barátja felé, és a sötét napszemüvege mögül érdeklődve fürkészi. – Na mit mondtak?

– Ott vannak, már csak ránk várnak – feleli Lucas lazán pihentetve a kezét a leengedett ablakon. Rövidre vágott fekete haját a szél enyhén lobogtatja. Mellette Leo is hasonló látványt nyújt; homlokára lógó göndör fürtjeit erősen mozgassa a menetszél, karját a leengedett ablakon lógatja ki, másik kezével a kormányt irányítja. Lenge pólója fodrozódik a mellkasán ahogy az erős szél belekap. Ők ketten úgy néznek ki, mintha most léptek volna ki egy hollywoodi filmből, vagy mint akik csajozni indulnak. Senki nem találna ki, hogy egy több millió dollár értékű műkincset akarnak elrabolni, és ez is a cél.

– Helyes – bólint válaszul Leo, majd megköszörüli a torkát. Az ideút során többször is eszébe jutott a nő, aki olyan magabiztossággal, és határozottsággal indult neki az akciónak a garázs előtt. Fogalma sincs, mi ragadta meg benne, talán a formás idomai, vagy a lazasága. Talán magát látta meg benne, az a pár perc alatt. Mindenesetre, megpróbál az útra fókuszálni. – Egyébként – kezd bele – mit is mondtál, honnan is jöttek a barátaid? – kérdi teljes természetességgel.

Meglepetésére Lucas nem válaszol, csak némán belenyúl a zsebébe, és előhalássza a telefonját, majd lazán keresgélni kezd rajta valamit.

Leo összehúzza a szemöldökét a napszemüvege alatt. – Mit csinálsz?

– +1 773... – kezd bele egy telefonszámba, de Leo félbeszakítja: – Mit művelsz? Mi ez? – kapkodja a tekintetét az út és Lucas között.

– Isobel telefonszáma – ránt egyet a vállán.

Leo egy pillanatnyi hatásszünet után, jóízűen felnevet, részben a saját zavara, részben barátja lazaságán.

– Ezt akartad tudni nem?

Leo szórakozottan megrázza a fejét. – A telefonszámot én is megtudom szerezni, ha akarom – húzza pimasz mosolyra a száját.

Lucas megforgatja a szemét. – De magabiztos valaki.

– Fogadjunk. Az akció végére, már be lesz írva a mobilomba.

– Fogadjunk. Állom a következő pókertartozásodat, ha így lesz.

– Áll az alku – bólint Leo, és lassan elkezdi visszaengedni a gázpedált a lába alatt, mivel az úton feltűnt az általuk kiszervezett „útépítés" lezárása. Leo elismerően bólint. – Szép munkát végeztek.

Az út mellé kihelyezték az építkezést jelző táblákat, magát az utat pedig hosszában oszlopokkal, és közúti bójákkal lezárták.

A kocsi lassan lefékez a „munkások" előtt, akik tökéletes másai az igazi szakembereknek. Megviselt munkabakancsot és mackónadrágot viselnek, felsőtestükön fényvisszaverő munkásmellényt, fejükön fehér baseball sapka védi a szemüket a nap erős sugaraitól.

Leo, és Lucas magabiztosan hajol ki az ablakon, és nézik, ahogy az egyik emberük magabiztosan odalépked.

– Leopold Grayson, az akció vezetője – mutatkozik be. – Én hívtalak titeket.

A munkás bólint, és int a mögötte lévő másik kettőnek, hogy csináljanak helyet az autónak.

– Eddig minden rendben volt? – érdeklődik Lucas.

– A mi felügyeletünk alatt itt senki nem fog áthaladni. Szép csendben mindenkit visszafordítottunk. Néhányan illettek minket néhány nem keresett szóval – nevet fel nemtörődötten –, de nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Az útépítés az útépítés.

– Mondtam, hogy kell valaki az útra aki tereli a forgalmat – jegyzi meg Lucas mellékesen.

Leo figyelmen kívül hagyja barátja megjegyzését –, ahogy általában szokta –, és letisztult út felé biccent, ahonnan időközben lepakolták a bójákat. – Akkor mi mennénk is.

A munkás odébb áll, Leo pedig újra megindítja az ajtót.

– A benzinkútnak innen kevesebb mint három kilométernyire kellene lennie – mondja Lucas.

Leo bólint, és gyorsít a sebességen.

♣

A benzinkút szintén üres – érthető, hisz útzárat helyeztek ki – így Leo leparkol az egyik tetszőleges parkolóhelyre. A motorosok a járműveknek dőlve beszélgetnek, csak egy lopott pillantást vetnek a megérkező Leoék felé.

Egy kutas indul meg a kocsi felé, mire Leo azonnal kiszáll, hogy elutasítja a segítségét, amit valószínűleg ez az itt dolgozó akart felajánlani.

– Mennyivel jöttetek idáig? Hússzal? Komolyan mint a nyugdíjasok – szól oda a kocsinak támaszkodó fiúknak egy női hang, mire Leo rögtön felkapja a fejét.

Isobel csípőre tett kézzel, és hasonló típusú napszemüvegbe néz végig a fiúkon. – Melyik vezetett?

Lucas gondolkodás nélkül mutat a barátjára.

Leo ellöki magát a kocsitól, és közelebb lép a lányhoz, aki egy lépést sem hátrál a férfi mozdulata ellenére. – Ezt most vegyem sértésnek? – kéri számon a nőt, miközben újra végigméri, és mivel tudja, hogy Isobel semmit nem lát ebből a szemét rejtő napszemüveg miatt, ezúttal sokkal bátrabb.

– Ez csak tény – rántja meg lazán a vállát.

Leo lazán elneveti magát. – Ha itt végeztünk elkérem a barátod motorját, majd meglátjuk azzal le tudsz-e hagyni – felel magabiztosan.

– Jól van Vin Diesel, és Jason Statham, ma nem fogtok Halálos irambant játszani – lép közbe Lucas. – Lesz elég gyorsulás, ha beválik a dolog. Jut eszembe hol vannak a kölykök – néz körül.

Leo, mintha csak most szembesült volna vele, hogy vannak még részesei az akciónak, értetlenül körbenéz. – Nem sokkal utánunk indultak el, itt kellene lenniük – húzza elő a telefonját, és a füléhez emeli. Pár csengés után a hívást máris fogadták a fiúk.

– Jó, hogy hív főnök, valami útépítés van az úton, és nem engednek át – panaszolja az egyikük.

– Te nem mondtad az embereinknek, hogy ők is velünk vannak? – vonja kérdőre Lucas kihallva a beszélgetést.

Leo elfordul a társaitól, és hallótávolságon kívül sétál. – Adjátok az egyik munkásnak a telefont.

Pár másodperc elteltével egy mély férfihang szól bele a készülékbe. – Halló?

– Azok a kölykök az embereim, azonnal engedjétek őket át.

A vonal másik végében jóízű nevetés csendül fel. – Honnan szedte őket az általános iskolából?

Leo csendben tűri, hogy az embere kiszórakozza magát, míg végre visszaadja a fiúkat.

– Siessetek – teszi le a telefont, meg sem várva a választ.

– Jó kis szervezés – jegyzi meg gúnyosan Isobel.

– Remélem akkor is ilyen lelkes leszel, amikor a borítékot nyújtom oda a fizettségeddel – vágja oda Leo.

– Hő annyira nem kell felkapni a vizet. Szórakozni szabad – fordul el a nő, miközben a napszemüvegét felhúzva egyértelműen végignéz a férfin.

– Nem rossz Rómeó – jegyzi meg Lucas, amikor Isobel hallótávolságon kívül ért.

Leo nem szól vissza, csendben követi végig, ahogy a nő visszasétál a társa mellé.

Ha tetszik a történet nézz bele ebbe is: Európai nyár