A Hold árnyai (Befejezett)

30.

Ashley-t a nosztalgia erős érzése fogja el, ahogy Willhampton rendőrőrse felé tart. Négy hónap telt el, amióta elhagyta a várost, és hivatalosan is átköltözött Chicagóba. Eleinte még besegített a rablók meggyilkolásának ügyében, de miután azt lezártnak nyilvánították bizonyítékok hiányában, teljesen megszakadt a kapcsolata a várossal. Most, hogy itt van még a Golden Rose-ba is kedve támadna benézni, afféle nosztalgiázás kedvéért. Elvégre már nem rendőr talán szívesebben látnák. De ez az ötlet amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is illant. Hirtelen egy ismerős alakot pillant meg a sarkon, és lassít a léptein. A férfi egy cigarettát szív, és mackónadrágot visel egy fehér trikóval. Ashley-nek rögtön bevillan a kisbolt, a rablás, majd a holttestek. Richard Belmont. De hát az nem lehet - gondolja miközben a férfit méregeti. Meghalt. Láttam. Láttam a holtestét. A nő megáll az utca közepén, amikor a férfi észreveszi, és egyenesen a szemébe néz. Ashley most már teljesen ledöbben. Hacsak Belmontnak nincs egy ikertestvére, akkor ez az a férfi. A férfi aki holtan feküdt egy ház padlóján négy hónappal ezelőtt.

Belmont teljes nyugodtsággal eldobja a cigarettacsikket, ami az út szélén landol, majd a férfi befordul az utca sarkán, és eltűnik.

A nő tanácstalanul ácsorog egyhelyben. Mihez kezdjen? Mondja el Masonnek amit látott? Úgysem hinné el. Az is lehet, hogy csak az emlékezete csapta be, és a férfi nem is így nézett ki. Mindenesetre utánanéz az ügynek. Úgyis pár hetet itt tervezett tölteni a régi lakásán. Lesz ideje körülnézni a városban, hátha újra felbukkan a kísérteties hasonmás.

A rendőrség elé érve megpróbálja kitisztítani a gondolatait, majd mosolyogva lép be az épület ajtaján, amikor megkönnyebbülten nyugtázza, hogy egyrészt nem sok minden változott, másrészt pedig hogy Mason ott ül az asztaluknál, de ezúttal egyedül. Kisebb izgalom keríti a nőt hatalmába, mivel a férfi nem tudja, hogy itt van, az érkezését meglepetésnek szánta.

- Szia! - köszön félénken a monitorába feledkező Masonnek.

A férfi először csak egy pillantást vet Ashley-re, aztán mint aki felfogta mit látott az előbb, döbbenten fordul felé, és a szája egyre szélesebb mosolyra kezd görbülni.

- Szia! - pattan fel az asztalától, és megöleli a nőt, aki ezt szorosan viszonozza. Le se tagadhatná mennyire hiányzott neki a régi munkatársa. - Hát te? Nem a nagyvárosban lenne a helyed?

- Kaptam két hét szabadságot, úgyhogy gondoltam visszajövök megnézem mi itt a helyzet.

- Na szuper, akkor maradsz?

- Igen visszamegyek a régi házba. Nem árt már ott se a takarítás. Min dolgozol? - les rá a férfi számítógépére, ahol egy állatharapásnak tűnő sérülés képe szerepel. - Á, szóval a vámpírok - tartja vissza a nő a nevetését, de a vigyor hirtelen leolvad az arcáról, amikor beugrik neki Belmont hasonmása.

- Mi az? - fürkészi Mason a tekintetét.

Ashley megrázza a fejét. - Semmi. Csak egy buta gondolat. Hogy haladtok vele?

-Nem jól. Nincs nyom, nincs fegyver, nincs gyanúsított. Az viszont biztos, hogy ez sorozatgyilkosról van szó.

A nő összeszorítja a száját. - Láttam. Már találtak további két áldozatot is.

Mason gondterhelten visszahuppan a székébe. - Egy rohadt hét alatt!

Ashley-nek a saját asztalára csúszik a tekintete, és ujjával végigsimít rajta. - Hát, Willhampton sosem alszik.

- Úgy hallottam Chicago sem - erőltet egy mosolyt az arcára.

Ashley hosszasan kifújja a levegőt. - Nem bizony. Kezd úgy tűnni, hogy az egész város egy nagy maffiahálózat, de fogalmunk sincs ki lehet a királya.

- De ott legalább nincsenek vámpírok.

A nő jóízűen felnevet. - Igazad van.

♣

Ashley a kanapéján ücsörögve néz valamilyen vetélkedőt, de a gondolatai teljesen máshol járnak.

Hirtelen felpattan, majd leül a laptopja elé, és megnyitja a böngészőt. Vámpírok - írja be a keresőbe, ami több száz találatot ad ki, de ő az elsőre kattint: Minden amit tudni kell a vámpírokról .

A cikkben mindent megemlítenek. Hogyan vadásznak, milyen sebet ejtenek az áldozaton, milyen gyakran táplálkoznak, hogyan válhat valaki vámpírrá.

A cikk végére érve Ashley a fejét fogva dől hátra a székében. Ez őrültség - gondolja, és lecsukja a laptopot. Mégis minden stimmel. Mielőtt valaki vámpírrá válik meg kell halnia. Richard meghalt. Aztán ott vannak a sebek. De vajon minden áldozat nyakán ugyanolyan a seb?

Előveszi a telefonját, és egy gyors üzenetet küld Masonnek.

„Szia! Bocs, hogy este. Azt elárulod, hogy minden áldozat nyakán ugyanolyan sebet találtatok-e?"

A válasz szinte azonnal érkezik.

„Igen egyeznek. Na mi van újra Willhamptoni nyomozó leszel? :D"

Ashley elmosolyodik, az üzeneten, de nem ír választ, hanem a bejárati ajtajára néz, majd unottan hátra dönti a fejét.

- Csak ma este - mondja saját magának, és pár perc elteltével, a fegyverét a kabátja alá rejtve elindul az éjszakába.

Ha tetszik ez a történet, nézd meg a nyomtatásban megjelent fantasy könyvem is: A kristály szava
www.polyakbrigitta.hu