A Hold árnyai (Befejezett)

29.

Leo mosolyogva veszi el a vastag borítékot az ügyfele kezéből, amiben a műkincsért járó fizetsége lapul. Az elmúlt néhány hónapban a régi kapcsolatait felhasználva szerzett új vevőket, és nem kevés pénzt a konyhára. Most már csak azt bánja, hogy nem előbb kezdett saját üzletbe. Ryan természetesen a fejéhez vágta mekkora felelőtlenség külön válnia, és legalább megpróbálhatta volna megbékíteni a nagyapjukat, de ennek ellenére nem tesz keresztbe a bátyjának. Segítsége persze akad a Chicagói alvilágból is, ahol lassan Lucas a főnök.

- Öröm volt önnel üzletelni - áll fel Leo a pókerasztal mögül, és kezet fog új vásárlójával, aki egy elégedett mosolyt villant.

- Hát még magával! - néz le a kezében tartott dobozra, amiben a Leo álltal szerzett műkincs lapul.

A bárban szokás szerint folyik az élet - néhol pedig a sör. Michael éppen egy újabb vendéget szolgál ki, majd miután észrevette a főnökét kíváncsian odasétál.

- Na? Hogy ment? - kérdi miközben Leo helyet foglal az egyik széken.

A férfi csak elmosolyodik, és egy pillanatra megmutatja a zsebébe mélyesztett boríték szélét.

A csapos sunyi mosolyra húzza a száját. - Mindig mondtam, hogy kezdjen külön üzletet. De nem hitt nekem.

Leo erőltetetten felnevet. - Én hittem neked csak nem tehettem meg. - A férfi a vendégek elé fordul, és furcsállva méri végig a nyugodtan beszélgető, és nevetgélő embereket. - Neked ez nem furcsa Michael?

- Mi főnök?

- A nyugalom. Nem tetszik ez nekem, már hetek óta nem volt verekedés. Olyan érzésem van, mint amikor vihar előtt megszorul a levegő. Tudod, hogy valami közeleg.

Michael tanácstalanul legörbíti a száját. - Nekem is feltűnt. Talán azzal, hogy elment az a rendőrnő, már nem is akarnak balhézni.

Az elmúlt hetekben ez tűnt fel Leonak a legjobban. Ashley túlságosan is sokszor járt itt, és akármennyire is utálta, most maga sem tudja megmagyarázni miért érzi úgy, hogy valami megváltozott mióta a nő Chicagóba ment.

- Jut eszembe - csattan fel a csapos, mire Leo visszafordul. - Látta a mai újságot? Talán ezért van ilyen csend - nyújt a főnöke felé egy fekete fehér napilapot. Itt Willhamptonban nem sokat adnak az újságnyomtatásra.

Leo szemügyre veszi a képet, melyen egy férfi nyaka van lefotózva, rajta két apró kör alakú sebbel egymás mellett, mintha harapás lenne. - Újabb gyilkosság, a rendőrség se talál válaszokat - olvassa fel Leo hangosan. - Mire nem kap válaszokat? - néz fel a csaposra, de az csak int, hogy olvassa tovább.

- Különös seb végzett egy harminc körüli willhamptoni lakossal. A rendőrség nem tudja beazonosítani a gyilkos fegyvert, a lakók viszont különös teóriákkal állnak elő. Mivel a hatóságok kizárták az állati harapást a minták alapján, a helyiek vámpírteóriával álltak elő, miszerint egy ilyen misztikus lény végezhetett a férfival. Hát ez nevetséges - csapja le az újságot az asztalra. - Lehet valaki egy húsvillát szúrt a nyakába. Mi lesz a következő vérfarkasok? - rázza meg a fejét hitetlenkedve.

- Pedig nagyon úgy tűnik, hogy ez a teória kezd túlnőni ezen a városon - mondja Michael miközben a telefonján kutat valamit.

- Ezt hogy érted? - kérdi Leo, majd a csapos felé nyújtja a készüléket.

- Majdnem minden híroldal lehozta a különös sebeket, és az internet már rá is kapott.

Leo legyint. - Amint meglesz a gyilkos ez le fog csörögni, és újra senkit nem fogunk érdekelni meglátod - közli, és felpattan az asztaltól.

- Most hova megy?

- Beteszem ezt a bankba. Vagy azt hitted majd a zsebembe fogom tartogatni? - felel. - Addig is tiéd a hely, úgyhogy egy pohár se tőrjön!

- Meglesz főnök.

♣

Leo most hogy egyedül maradt, ráadásul az utcán is alig van pár járókelő, a gondolatai egyre csak az előző híren pörögnek. Valóban különös volt az a seb, és hogy a rendőrség sem talál választ... Willhampton rendőrsége sosem volt kiemelkedő, de azért értenek ahhoz, amit csinálnak. Mélyen beleszív a csípős őszi levegőbe, hátha az kitisztítja a fejét. Elvégre nem az ő dolga ezt kideríteni.

Már szinte méterek választják el a bank bejáratától, amikor az utca másik oldalán egy ijesztően ismerős alakot pillant meg. Big Gary alakját, ahogy egy fickóval beszélget, lazán a falnak dőlve. Leo értetlenül méregeti a férfit, aztán nagyot dobban a szíve. Az idegen fején egy sebhely éktelenkedik. Pontosan ott, ahol Big Gary magába eresztette a golyót. Ez lehetetlen - gondolja Le -, majd feltűnik neki, hogy még a férfi ruházata is megegyezik azzal, amit Gary aznap viselt, amikor meghalt.

Az idegen, mintha csak megérezte volna, hogy Leo figyeli lassan hátrafordul, és ekkor már biztos. Leo Big Garyt látja maga előtt. Leonek résnyire nyílik a szája a döbbenettől, majd nagyot pislant, mert az egyetlen értelmes magyarázat, hogy valamelyik pia túl erős volt a mai nap, és már hallucinál. Mikor újra kinyitja a férfi eltűnt.

- Uram minden rendben? - kérdi egy fiatal fiú, aki éppen kilépett a bankból.

Leo megrezzen a hirtelen megszólítástól, és bíztatóan bólint egyet, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve előkapja a telefonját, és az épület mögé sétál.

- Michael mit ittam ma?

- Egy pillanat. De ez miért fontos?

- Csak nézd meg!

- Oké van itt egy pohár Brandy, és egy sima Whisky.

Leo a tarkójához emeli a kezét. Ma különösen keveset ivott, és ezt majdnem mindennap elfogyassza. Ettől nem hallucinálhat.

- Baj van főnök? - kérdi Michael aggódva.

- Nincs. Vagyis. Nem tudom - ezzel leteszi a telefont, és tárcsázza Lucast.

- Szia haver! Mi a helyzet, újabb nagy üzletet bonyolítottál le? - kérdi a barátja rögtön.

- Lucas figyelj ez őrültségnek fog hangzani, de láttad a willhamptoni híreket?

- A vámpírosat? Ja őrület. Nekem meg itt kell dekkolnom Chicagóban.

- Elhiszed nekem, ha azt mondom, hogy láttam Big Garyt?