A Hold árnyai (Befejezett)

8.

Ashley határozottan lép be az üzlet ajtaján reménykedve, hogy itt végre valamilyen információhoz juthat a rejtélyes willhamptoni rablók kapcsán. Elvégre utoljára itt tűntek fel azok a bűnözők. A nap folyamán járt már a lottózóban, a dohányboltban, még az edzőterembe is benézett; most jöhet a kisbolt. Nagyon reméli, hogy itt tudnak neki segíteni, különben az utolsó hely ahol kérdezősködhet az a Golden Rose, de ez már a végső lehetőség. A múltkoriak után semmi kedve újra bemenni abba a bárba, hogy egy újabb részeges megtalálhassa.

A kasszás felkapja a fejét az ajtón beérkező egyenruhás Ashley-re, és érdeklődve teszi le az újságot maga elé.

- Segíthetek valamiben? - kérdi a nő egyhangúan. Arca meggyötört, haja rendezetlen, ruházata hétköznapi.

- Üdv, egy rendőrségi ügy kapcsán jöttem. Ashley Callum - nyújtsa a kezét egy udvarias kézfogásra, de az eladó csak egy fáradt pillantást vet a felajánlásra, és Ashley felé biccent.

- Ki nem találtam volna - veti oda gúnyosan a jelvényre koncentrálva. - Mit akar? Valaki feljelentett mert romlott volt a pékáru vagy mi?

Ashley összehúzza a szemöldökét. - Nos ez sem szabályos, de az nem az én hatásköröm. Járt magánál a napokban, vagy az utóbbi időben egy férfi, aki ilyen, vagy ehhez hasonló karórát viselt? - mutatja fel az óra képét, amit Mason azonosított be.

A nő közelebb hajol, és alaposan szemügyre veszi a képet. - Talán. Miért fontos ez?

- A willhamptoni rablók ügyében nyomozok, és ez az egyik feltehetőleges nyomunk.

- Az egyiken tényleg volt egy hasonló - gondolkodik el a nő. - Elnézést, hogy nem tudtam jobban szemügyre venni, tudja éppen öt fegyvert szegeztek rám egyszerre, és nem kezdtem el bámészkodni.

Ashley szeme tágra nyílik az eladónő stílusán. Talán elfelejtette, hogy éppen egy nyomozóval beszél.

- Na ide figyeljen - kezd bele szigorúan, mire a nő magabiztosan összefonja a karjait maga előtt. - Fogalmam sincs, hogy maga kinek képzeli magát, hogy ilyen hangnemben beszél velem, de ha elment volna a füle mellett most emlékeztetem, hogy nyomozó vagyok, azaz rendőr, ha így tisztább, és éppen az imént vallotta be nekem, hogy romlott pékárut árul - hadarja el egy szuszra, de még közel sem végzett. Közben hallja, ahogy az ajtó felett megszólal a kis csengő jelezve, hogy vásárló érkezett, de nem is foglalkozik vele. - Nos. Maga nem tűnik túl gazdag embernek, feltételezem ebből a kisboltból szerzi a bevételét. Egy telefonhívásomba kerül, és máris bejelentettem az élelmiszerfelügyeletnek a romlott árut, maga pedig búcsút vehet a boltjától.

- Hűha! - ámuldozik egy gúnyos mély hang Ashley mellől. Egy erős termetű, középkorú férfi éppen egy energiaitalt helyez a pultra, és nyúl a zsebébe a pénztárcárcájáért. - Tökös egy rendőrrel találtad magad szembe Edit - jegyzi meg szórakozottan. Úgy tűnik jóban van az eladóval.

Ashley a kijelentés hallatán önkéntelenül is kihúzza a hátát. - Megkérhetem valamire? - kérdi a fickótól.

A férfi féloldalasan a pultra támaszkodik, és kíváncsian fordul a nő felé. Egy szürke trikót visel, egy laza melegítőnadrággal. Ashley egy pillanatig elgondolkodik az öltözetén, hiszen nem túl nyárias az idő a trikóhoz. - Maga bármire - válaszol a férfi magabiztosan, és egy pislogás ideje alatt végigméri a nőt. Ashley megforgatná a szemét, de inkább visszafogja magát.

- Ismerős magának ez a karóra?

Miközben a férfi a képet tanulmányozza, Ashley észreveszi a csuklóján lévő szokatlan tetoválást. A minta két egyszerűen ábrázolt kezet rajzol ki, melyek egymásba kapaszkodnak, miközben vér folyik le a csuklójukon.

- Ez milyen tetoválás, ha megkérdezhetem? - érdeklődik ártatlanul.

A férfi arcán egy pillanatig rémület fut át, pont annyi ideig, hogy Ashley zsaru szeme kiszúrja.

- Csak megtetszett és gondoltam magamra tetováltatom - feleli a férfi ridegen, és máris visszafordul a pult felé, hogy fizethessen.

- A kérdésemre még nem válaszolt. A kép kapcsán - emlékezteti újra.

A férfi utoljára a nő felé fordul; az előbbi szerénység egy pillanat alatt eltűnt a szeméből, helyét szigorúság vette át. - Soha életemben nem láttam még ilyen órát - zárja le a témát, és kiviharzik az üzletből, kezében a dobozos itallal.

Ashley egy alig látható félmosolyra húzza a szája szélét, nyugtázva talán van egy gyanúsítottja, és lazán összekulcsolja a kezeit maga előtt, majd a pultra helyezi, mintha cseverészni készülne. - Tudja ki volt ez a férfi?

Az eladó furcsálva a hirtelen jó kedvet Ashley arcán, válaszol: - Miért akarja tudni? Talán bejön magának? - kuncog jót a saját poénján, mire Ashley arcáról azonnal eltűnik az elégedettség. Úgy tűnik az imént nem volt elég világos. Hirtelen felindulásból előveszi a telefonját, úgy tesz, mintha begépelne egy telefonszámot, és a kikapcsolt készüléket a füléhez emeli.

- Mit csinál? - kérdi az eladó erős aggodalommal a hangjában.

- Amit ígértem. Hívom az élelmiszerfelügyeletet.

A nő olyan arcot vág, mintha a lélek is kiszállt volna belőle egy pillanatra, és kapkodva válaszol. - Richard Belmont, csak tegye le azt a rohadt telefont.

Ashley elkapja a tekintetét. - Jónapot kívánok! Elnézést a zavarásért, véletlenül félretárcsáztam. Viszont. Szép napot - fejezi be a „hívást". - Örülök, hogy értjük egymást. A tetoválás a férfi karján. Arról nem tud valamit?

- Miért tőlem kérdezi? Nem vagyok gengszter. Kérdezzen utána abban az ócska bárban hátha ott többet tudnak.

- A Golden Rose-ra gondol?

- Ismer még ócska bárt ebben a városban? - kérdez vissza unottan.

Ashley elhúzza a száját. Át fut az agyán a gondolat, hogy ismer e más helyet Willhamptonban, amit ilyen alakok látogatnak, mint ez a férfi, de akármilyen erősen gondolkodik nem jut eszébe semmi. Szívesen elküldene mást is utánakérdezni, de abban reménykedik, ha egyedül megtudja oldani ezt az ügyet, talán kap némi elismerést, és ennél komolyabb feladatot is. Talán elő is léptetik, áthelyezik egy másik városba, ahol tisztelettudóbb emberek élnek, és civilizáltabbak a szórakozóhelyek. Például New Yorkba, vagy Los Angelesbe, a lényeg, hogy jó messze innen. Persze, szereti a munkakörnyezetét, csak Willhampton légköre nem ragadta magával. Ha megoldják ezt az ügyet, és elismeri Mason segítségét is, talán együtt helyezik át őket. Az lenne a legjobb.

- Köszönöm az együttműködést - mosolyog erőltetetten a nőre visszatérve a gondolataiból, és válaszát meg sem várva, kiviharzik a kis üzletből.