A Hold árnyai (Befejezett)

37.

Leo az épület elé parkolt le, Lucas és az emberei szétszóródtak a környéken, hogy senkinek se legyen feltűnő az erősítés.

A férfi leállítja a motort, és a mellette ülő Ottora néz. - Vedd át a kormányt, és legyél készen rendben?

- Nem kell aggódni - felel a fiú magabiztosan.

Leo bólint, és kinyitja a kocsiajtót, hogy kiszálljon, de ekkor a fiú utána szól:

- Hé főnök! Élve jöjjenek ki.

A férfi száján egy féloldalas mosoly jelenik meg. - Nem kell aggódni - száll ki az autóból, majd a raktár ajtaja elé sétál, és udvariasan bekopog rajta. Nem akar betörni, így is eléggé el fog vadulni a helyzet.

Mielőtt kinyílik az ajtó körülnéz a környéken Lucast keresve, holott tudja, hogy a barátja valami biztonságos rejtekhelyről figyeli az eseményeket, és intézkedik, ha eljön az ideje.

A magas ajtó kitárul, és Richard Belmont alakja néz szembe Leoval. A férfi még így is meglepődik, holott tudja, hogy mi folyik itt.

- Szóval igaz - mosolyog Belmontra.

A férfi nem válaszol, csak int a fejével. - Befelé.

Leo belép a tágas raktárépületbe. Látszik, hogy évek óta elhagyatott, pár színes konténeren kívül semmi nincs itt. Majd elfordítja a fejét, és meglátja Ashley-t, ahogy lehajtott fejjel ül egy széknek kötözve, mögötte Isobel ácsorog elégedetten.

Leot elönti a gyűlölet. Nem elég, hogy a nő csúnyán elárulta, de most még...A gondolat elhallgat. Hogyan is folytathatná? Mit jelent neki egyáltalán Ashley?

- Úgy volt, hogy nem akarsz többet látni. Mégis idejöttél - mondja Isobel elégedetten, és végigsimít Ashley egyik hajtincsén, mire a nő erőtlenül megemeli a fejét. Szeme tágra nyílik, amikor a férfi szemébe néz, és kétségbeesés fut át rajta.

- Mit műveltetek vele? - kérdi Leo dühösen, miközben Ashley megtört alakját méregeti.

- Ugyan, semmiség. De az én embereimnek is kell táplálkozni valamit nem gondolod? - Miután a nő ezt kimondja további férfiak jelennek meg a háta mögött, köztük Big Gary is.

- De miért? Mire kellenek ezek? - akad ki Leo, ahogy végignéz a vámpírokon.

- Ezek?! - indul meg felé az egyik férfi dühösen, de Isobel leinti.

- Egy egyszerű kísérletnek indult, aztán megláttuk benne a fantáziát.

- Többes szám? - kérdez vissza Leo.

- Bizony főnök - szólal meg egy ismerős hang a háta mögül.

Leo lassan hátrafordul. Michael áll előtte, a kezét a háta mögött tartva. Na, ne. A saját csaposom is? - gondolja Leo.

- Még te is elárultál? - böki ki az első dolgot, ami eszébe jut. - De mi hasznod van ebből?

- Ebben a műkincs üzletben legalább részem is van, és nem kell részegeket kiszolgálnom. Valamint fogalma sincs mi folyik a háta mögött igazából. Ez a dolog nagyobb, mint aminek most látszik - felel a férfi.

- Michael már régóta mellettem van. Az üzletben, és az ágyban is - húzódik Isobel ajka elégedett mosolyra, és összenéz a férfivel.

Leo kettejük között kapkodja a tekintetét. - Mindjárt elhányom magam - grimaszol gúnyosan.

Michael megvetően felnevet. - Arra nem lesz ideje - ezzel előkap a háta mögül egy baseball ütőt, és a férfi felé lendíti, de ő elhúzódik előle.

- Ne! - hallja Leo Ashley erőtlen kiáltását, de ő csak arra tud koncentrálni, hogy kikerülje az ütő újabb csapását.

- Fogjátok el! - kiált Isobel a bandájának, amikor egy robbanás repíti arrébb Leot, és vágja a falnak.

A következő másodpercekben Lucas emberei megtöltik a teret, és a raktárt betölti a tűz forrósága, és füstje.

Leo megpróbál talpra állni, és a káoszban eljutni Ashley-hez.

A nő székkel együtt fekszik a földön, úgy tűnik nincs az eszméleténél.

A férfi kizárva a külvilágot kétségbeesetten leguggol mellé, és rögtön megnézi a pulzusát a nyakán. Gyenge, de még él.

A szék háta mögé igyekszik, és a bicskáját előkapva elkezdi elnyesni a nőt megkötöző vastag kötelet, amikor valaki megszorítja a nyakát, és magára rántja.

- Nem fogod megúszni. Enyém lesz a birodalmad, majd az egész világ műkincsbirodalma -sziszegi Isobel a férfi fülébe, aki nem sokat tétovázik, a kezében lévő bicskával megszúrja a nő karját, amitől rögtön elengedi.

- Vége van Isobel - veszi kezelésbe Lucas a nőt. - Vidd ki őt innen! - kiált Leonak, aki kapkodva elvágja a kötelet, és a karjába veszi Ashley erőtlen testét.

Körbenéz a raktárban. - Lucas emberei még mindig küzdenek Belmontékkal, de úgy tűnik ők kevesek húsz lángszórós emberhez.

A lángokat kerülgetve jut el az ajtóhoz, ami szerencsére nyitva áll. Sejthette, hogy Lucasék nem fogják udvariasságból visszacsukni, ami most nagyon is kapóra jön.

A Mercedeséhez fut, és belerúg az ajtóba, hogy felkeltse a bent ülő Otto figyelmét, mert ő Ashley-vel a karjában nem tudja kinyitni az kocsiajtót.

A fiú rögtön felkapja a fejét, és már kis is pattant az autóból.

- Hála istennek főnök, mi folyik ott bent? - nyitja ki az ajtót.

- Azzal most ne törődj, ülj vissza, és vezess - mondja miközben óvatosan beteszi a nőt az autóba, majd ő maga is beül mellé. Ashley fejét a vállára hajtja úgy szorítja magához, mivel eszméletlenül nem sokat érne a biztonsági öv.

- Merre megyünk?

- Vigyél a Victoria roadra.

Ahogy a kocsi elindul, és távolodni kezdenek a raktártól, Leo végignéz a nőn.

A nyakán alvadt vér fut végig, és a csuklóján is van egy ugyanilyen harapásnyom. A férfit egyszerre önti el a düh, az aggodalom, és a bűntudat. Nem kellett volna ebbe belevonnia Ashley-t, és akkor most nem élt volna át ilyen szörnyűségeket. Egy teljes napig itták a vérét egy raktárhelyiségben. El sem tudja képzelni milyen lehetett neki. Mégis most, hogy itt tartja a karjában, és biztonságban tudja, valamelyest meg is tud könnyebbülni.

A zsebében hirtelen megcsörren a telefonja. Lucas az.

- Figyelj haver menjetek Chicagóba, a lakásomon biztonságban lesztek. Egy darabig eltudjuk őket intézni, de itt nem vagytok biztonságban. El kell tűnnünk a térképről, amíg ki nem találunk valamit. Amint végeztünk itt, utánatok indulok.

- Rendben - feleli Leo szűkszavúan, és kinyomja a telefont. - Változik az útiterv.