A Hold árnyai (Befejezett)

41.

Lucas egy elhagyatott üzlet hátuljába vezette őket, ami régen raktár lehetett, falra függesztett fémpolcokból ítélve. A szoba közepén ott ül hátrakötözött kézzel és véres arccal a túsz, mellette kicsit kényelmesebben ücsörög Lucas egyik embere, és egy könyvet olvasgat. Az érkezésükre felpattan, és üdvözli a főnökét.

Leo végig méri az elkapott vámpírt. Így meggyötörten elég emberinek tűnik.

A vámpír végignéz a társaságon, és fáradt mosolyra húzza a száját. - Na végre, hogy ideértek. Azt hittem az idők végezetéig itt fogok ücsörögni.

A gúnyos kijelentése hallatán Lucas embere erősen orrbavágja, amitől a vámpír felkiált.

- Állítólag beszélni akarsz. De ha csak pofonokért hívtál minket, akkor azt mond - tér Lucas a tárgyra.

A vámpír gúnyosan felnevet. - Rendben, értem. Hol kezdjem?

- Mondjuk az elején - mondja Leo.

Ashley előrelép. - A legelején. Mi a neve?

- Matthew Luis - felel. - A katonaságban szolgáltam az elmúlt öt évben, majd leszereltem, és Willhamptonba költöztem.

Leo így már érti, hogy a férfi fiatalsága ellenére, hogy lehet ilyen izmos, és határozott.

- Tovább - sürgeti Lucas. - Hogyan kerültél a véres szövetségesekhez?

- Több száz dollárt ajánlottak egy egyszerű gyógyszerkísérletért. Munkanélküli voltam, szóval belementem. Kinek nem jönne jól négyszáz dollár a bankszámlájára?

Ashley beleegyezően bólint.

- Aztán a kísérletet követően elkezdtek furcsa mellékhattások jelentkezni.

- Miféle mellékhatások? - kérdi a nő.

- Éhség, amit nem tudtam csillapítani akármennyit ettem. Ilyen még sosem volt velem. Aztán a szagok és a hangok felerősödtek. Csak ezek után bukkant fel Richard Belmont a házam előtt, és hurcolt el abba a raktárba, ahol az az őrült nő rávett, hogy lépjek be a szövetségükbe vérért cserébe. Mivel az éhségemet máshogy nem tudtam csillapítani belementem. De, amit ők csinálnak nagyon nem oké. Azért léptem be a seregbe, hogy segítsek a menekülteken, és valahogy véget vessünk a háborúnak. Erre ezek embereket gyilkolnak, és szívják ki a vérüket zacskókba, hogy későbbre is legyen.

A két férfi, és Ashley összenéznek némán megbeszélve, hihetnek-e neki,

- Akkor ellenük vagy? - kérdi Lucas szigorúan.

- Hát mellettük nem.

Leo int Lucasnak, és Ashley-nek, hogy kövessék, majd a férfi megáll a szoba sarkában, és a többiekkel együtt egy kört zárnak be.

- Magunk mellé állíthatnánk - mondja Leo. - Ha ennyire megveti őket, talán valahogy segíthet.

Ashley a falnak dől. - És mi van, ha csak átver minket?

- Akkor nagyon jó színész - állapítja meg Lucas.

Ashley elhúzza a száját. - Hát nem tudom.

- Akkor is meg kell próbálnunk - feleli Leo egyhangúan, és visszasétál a férfi elé.

- Mondj el mindent, amit tudsz erről az egészről, és mi segítünk véget vetni ennek.

A férfi ajka bizonytalanul felfelé görbül. - Miért higgyek nektek?

- Közös a célunk. Minket nagy valószínűséggel meg akarnak ölni, úgyhogy gondoltuk mi előbb fogunk cselekedni.

Matthew elgondolkodik. - Legyen. Kérdezzetek.

- Ki, és hogyan hozta létre a vámpírokat? - érdeklődik Ashley.

- Egy szérumot fejlesztettek ki. A VAMP-ot.

- Kreatív - morog Lucas lenézően.

- Isobel a feje ennek a szövetségnek? - vág közbe Leo.

- Nem.

A válaszon mind meglepett arcot vágnak.

- Isobel csak egy parancsnok, hogy úgy mondjam. Az igazi fejes a háttérből irányít.

- És ő ki? - türelmetlenkedik Leo.

A férfi elhallgat, és a szemén bizonytalanság szalad át.

- Bökd már ki! - förmed rá Lucas.

- Rupert Grayson. A nagyapja - néz Leora összeszorított ajkakkal.