A Hold árnyai (Befejezett)

12.

- Hát ez meg mi? - hajol előre Mason az útzár láttán.

- Különös - dől előre Jackson is - Mason társa -, akit magával hozott a mai akcióhoz. - Nem említették, hogy útépítés lenne a környéken.

- Épp ez az. Túl furcsa egybeesés. - Mason leparkol a munkások előtt, akik érdeklődve nyújtogatják a nyakukat a mögöttük haladó rendőrautók felé.

- Üdv - száll ki a kocsiból a társával egy időben, és előhúzza a jelvényét. - A nevem Mason Fray. Ez egy rendőrségi akció. Megkérnénk önöket, hogy engedjenek át minket.

Az egyik munkás eléjük lép, és határozottan végig méri kettejüket, amit Mason türelmesen kivár. Kihúzott háttal, és feltűrt inggel néz a munkás szemébe, egyik kezét a farmerzsebében pihenteti. Olyan hatást kelt, mint aki nem tűr ellentmondást.

- Honnan jöttek? - kérdi a munkás laza stílusban.

- Miért számít az? - gyanakszik Jackson.

- Willhamptonból, és nincs vesztegetni való időnk. Ezen a pár perc cseverészésen rengeteg múlhat - feleli Mason kimérten.

- Sajnálom nem engedhetem át önöket. Nem biztonságos.

Mason türelmetlenül a kezébe temeti az arcát. - Na ide figyeljen...

- Hát azok meg? - csattan fel hirtelen Jackson, miközben a távolba mered, mire Mason is az előttük elterülő útra irányítja a nyúzott tekintetét. Egy fehér furgon, és egy kék színű, megviselt Mercedes közeledik az út másik oldaláról.

Mason összehúzza a szemöldökét. - Ezek meg mit keresnek erre? Ez egy irányú - kerüli ki a bójákat, és lép a kék Mercedes mellé.

Amikor lehajol, hogy belessen az ablakon, elkerekedik a szeme a fiatal sofőr láttán. A barna hajú fiú riadtan néz vissza a férfira, aki határozottan tartja vele a szemkontaktust.

- Hány éves vagy te?

- Tizenhét uram.

- Láthatnám a jogosítványodat?

A fiú bólint, és elkezd a kesztyűtartóban kutakodni, közben Mason szemügyre veszi az autón lévő karcolásokat. - Ezeket hol szerezted?

- Ó azokat nem én szereztem. Tudja, nincs túl sok pénzem, így használt autó kereskedésből vásároltam a járgányt. Gondoltam, egyszer majd újra festem, és felújítom. Túl szép autó lehetne belőle, nem akartam otthagyni - nyújtja a jogosítványát.

A férfi vet rá pár pillantást, aztán már vissza is adja. - Rendben vagy. Ki az ott mögötted? - biccent a fehér furgon felé, amiben egy hosszú szőke hajú fiú ül a kormány mögött, és éppen a füléhez emeli a telefont. Korban ugyanannyi lehet, mint ez a fiú.

- A testvérem. Éppen egy szállító munkát végzünk, egy kis extra bevételért.

- És ő mennyi idős? - gyanakodik tovább Mason. Tudja, hogy így is idő szűkében vannak, de túl különös neki ez a sok egybeesés. Útzár, műkincsrablás, és szabálytalan közlekedő fiatalok, pont a mai napon.

- 18.

A férfi bólint, és még egy kis időt kérve tekint vissza a társaira, akik már többen is kiszálltak a rendőrautókból, és türelmetlenül járkálnak fel-alá.

Ahogy Mason a furgon ajtajához ér, a benn ülő fiú lassan elemeli a fülétől a készüléket, és bizonytalanul tekeri le az ablakot.

- Láthatnám a te papírjaidat is?

A fiú némán bólint, és átadja a jogosítványát.

- Mit szállítotok? - érdeklődik Mason fel sem nézve a kezében tartott papírokból.

A fiú csak hosszú hallgatás után szólal meg. - Azt nem kötötték az orrunkra. Annyit mondtak, vegyes áru.

Mason meglepődve néz a fiatal sofőrre. - Kinyitnád a rakteret? Csak rápillantok.

- Szerintem ez igazán nem szükséges biztos úr. Csak nézzen a kollégáira, türelmetlennek tűnnek - mentegetőzik a fiú.

Mason végignéz a társai dühös pillantásain, és Jacksonon, aki nyugtalanul halad felé.

- Mason, most már elég legyen az igazoltatásból, és haladjunk.

- Csak egy percet kérek - szavait szinte suttogja társa felé.

Jackson összeszorított ajkakkal bólint. - Két perc.

- Hallottad, nincs időnk - sürgeti Mason a megszeppent fiút, aki lassan, de kilép az autóból, és feltárja a raktér ajtaját..

Mason végignéz az egymásra pakolt papírdobozokon. Elsőre nincs semmi, ami felkelthetné a figyelmét, aztán egy különösen kellemetlen szag csapja meg az orrát.

- Mi ez a bűz? - fintorog.

- Mondtam, hogy valami vegyes áru.

Mason belép a furgonba, és közelebbről is megvizsgálja a dobozokat, de semmi furcsát nem talál.

- Már csak egyetlen kérdésem van - ugrik le a furgonról, a fiú elé. - Ez egy egyirányú út. Tisztában vagytok vele?

A fiú idegesen beletúr a hosszú hajába. - Igen, ez egy elég vicces történet. Tudja, a testvéremmel nem vagyunk túl jók a tájékozódásba, és úgy tűnik rossz irányba fordultunk. Erre sajnos csak akkor jöttünk rá, amikor megláttuk magukat, de akkor már késő volt.

Masonnek nincs túl sok ideje azon agyalni, hogy a fiúk igazat mondanak-e, vagy sem, így csak némán bólint, és egyelőre félreteszi a dolgot. Majd később gondolkodik rajta, ha megvannak a műkincsrablók.

- Rendben. Most viszont húzódjatok le, és engedjetek át minket - ezzel visszafordul a társaihoz.

- Na végre már! - csattan fel Jackson ingerülten. - Kinyomoztad magad Sherlock?

Mason válasz nélkül hagyja, és bepattan az autóba. Elégedetten nyugtázza, hogy időközben sikerült meggyőzni a munkásokat, hogy engedjék át őket.

- Írd fel ezt a két nevet: Otto Williams és Jacob Williams.

- Miért? - értetlenkedik Jackson, de ennek ellenére eleget tesz a társa kérésének.

- Gyanús nekem ez a két gyerek. Ha lesz időm kicsit utánuk nézek.

A furgon és a Mercedes végre lehúzódott, így Mason újra beletaposhat a gázba, és folytatódhat az akció, aminek meg sem szabadott volna állnia.