A Hold árnyai (Befejezett)

21.

– Calumn! – hallatszik a felszólítás Ashley háta mögül, aki éppen a kávéautomatán választja ki az espresso lehetőséget. A nő egy mosolyt erőltet az arcára, úgy fordul a főnöke felé. Thompson attól függetlenül, hogy egy rendőrséget vezet, senki nem mondaná meg róla. Legtöbbször lazán öltözködik, tornacipőt visel, egy bő inggel. Talán így akar fiatalos maradni a közeledő 50 éve ellenére. Egyébként jól tartja magát, simán 39-nek lehet nézni a férfit.

– Igen? – kérdi Ashley kedvesen, miközben a háttérben lefolyik a kávéja.

– Úgy látom maga ráér, akkor ezzel elugorhatna a postára – nyújt Thompson egy gondosan lezárt borítékot.

Ashley összehúzza a szemöldökét, és furcsálkodva nézi a borítékot. – Mi ez?

– Egy hivatalos irat, a Chicagói főkapitányságra kéne elküldeni.

– Értem én, de ez miért az én feladatom lenne?

Thompson flegmán fújtat egyet, mintha egy nehéz felfogásúval állna szemben. – Mert maga ráér, én pedig egy egész őrsöt vezetek!

Ashley inkább visszatartja a gúnyos megjegyzését, miszerint jelenleg nincs mit vezetni. Látszólag mindenki tudja, és teszi is a dolgát, parancs nélkül. – Értettem –mondja végül, és kikapja a levelet főnöke kezéből.

Thompson bólint. – Ha nem érkezik meg a levél a maga hibája. – Ezzel hátat fordít a nőnek, és elégedetten visszabattyog az irodájába.

Ashley feldúltan tárja szét a karját, amikor egyik munkatársa elhalad mellette, és észrevéve a kezében tartott levelet, egy gúnyos félmosolyra húzza a száját. – Nyugi. A múlt héten én adtam fel a fontos levelét Chicagóba. Ez is az jól gondolom?

A nő meglepődik. – Nem furcsa ez? A főkapitányságra digitálisan küldi a jelentéseket, nem levélben.

A férfi tanácstalanul megvonja a vállát. – Nem a mi dolgunk. Amúgy lefőtt ott egy kávé – biccent az automata felé.

Ashley hátrakapja a fejét. Meg is feledkezett az iménti fáradságáról.

Az utcára kiérve sem hagyja nyugodni egy gondolat. Miért küld Thompson ennyi levelet Chicagóba? Az elmúlt hetekben még egy rablás sem történt, amiről értesítenie kellene a főkapitányságot. Egy újabb dolog, aminek utána kell járnom – gondolja.

A posta szinte üres, egyetlen férfi áll az információs ablak előtt.

– Csak tegyék félre Gary néven, állítólag érte jön a tulaj – mondja a férfi az ablak másik oldalán ücsörgő nőnek, aki átveszi tőle a levelet.

Ashley a férfi mellé érve rögtön felismeri. Az az ember, aki a Golden Rose-ban fogadta a legutolsó alkalommal. Fekete haja most is hajszálpontosan hátra van fésülve. Talán még a nevét is hallotta valamelyik látogatásakor. Lucas?

– A legtöbb ember házhoz kéri a levelét. Lusta ember lehet – szól Ashley kedvesen a férfihoz.

A férfi először meglepődik, majd egy szelíd mosollyal viszonozza a nő kijelentését.

– Igen biztos az – neveti el magát viszafogottan, ami megmutatja a helyes mosolyát. – Én nem ismerem, csak megkértek, hogy adjam be a levelet.

– Ugyanez – közli Ashley lazán.

– Ismerős maga valahonnan – méregeti a férfi összehúzott szemekkel.

A nő lesüti a szemét. – Már találkoztunk. A Golden Rose-ban. Ashley Calumn nyomozó – nyújtja a kezét egy udvarias kézfogásra. – Maga pedig Lucas..? – néz kérdőn a férfira eltalálta-e.

A férfi zavart mosolyra kanyarintja az ajkát, és a kezét nyújtja. – Igen, honnan tudja?

Ashley elégedetten megvonja a vállát. – Sokszor voltam már a bárukban, és néha hallok ezt-azt.

– Nem csodálom, hisz nyomozó. Biztos nagy sikere van a szakmájában.

– Á – int a nő. – Nincsenek nagy ügyek, amikhez különösebb tudás kellene.

– Itt vannak ezek a rablók. Azokat nem kapták még el? – érdeklődik.

Ashley furcsának találja a férfi kedvességét, de nem akar rögtön ítélkezni. Amióta zsaru nehéz számára az ismerkedés., mivel mindenkiben csak a bűnözőt keresi.

– Közel járok mondjuk úgy – füllent egy kicsit. Gyanún kívül, nem sok mást ért el.

– Hé maguk! Ne a postaablak előtt randizzanak, ha megkérhetem! – szól oda nekik a pult mögött ülő zsémbes öreg hölgy, akihez eredetileg Ashley indult leadni a borítékot.

A nő kijelentésére zavartan lesütik a szemüket, és csak most veszik észre, hogy mások is várnak a hátuk mögött. Eddig bezzeg egy lélek sem volt itt! – gondolja Ashley.

– Nagyon örültem – kezd el búcsúzni Lucas –, de mielőtt elmegyek, nem lenne kedve elmenni valahova ma este? Vagy van valami titkos ügy?

Ashley elmosolyodik. – Nem nincs programom.

– Remek – örül a férfi. – Nyolcra magáért megyek. Hol is lakik?

– Victoria road 37. Egy kis lakás, a csengő pedig megkopott, meg fogja ismerni.

Lucas bólint. –Rendben. Akkor viszlát este – ezzel elhagyja a postát.

Ashley hirtelen örömmel fordul a morcos postás asszony felé. – Chicagói főkapitányságra legyen szíves.

– Pontos cím?

Ashley elgondolkodik. Az előbbiek után még a kapitányság címét is elfelejtette. – Oda, ahova a múlt hetit – hagyja rá végül.

Az asszony bólint, és berakja a levelet egy fiókba.

– Mit ácsorog még itt? – néz az ablakon könyöklő Ashley-re.

A nő pillanatok alatt tér vissza a jelenbe. – Bocsánat. Viszlát!

Amikor kilép a friss levegőre, egy pillanatra elgondolkodik. Tényleg elhívta valaki randizni az imént? Ráadásul Leo barátja?

Miközben elindul az őrs felé megfogadja magában, hogy most az egyszer nem fog zsarusat játszani a randiján. A férfi nem tűnik bűnözőnek. Vagy ez csak egy álca? – jön egy újabb gondolat, de rögtön ki is veri a fejéből, majd végül annyiban marad, hogy fenntartja az éberségét minden esetre.

♣

Leo telefonja hangosan rezegni kezd a bárpulton.

– Ne szedd le a fejem, előbb hallgass végig! – szól Lucas zaklatott hangja a másik oldalon.

Leo szíve nagyot dobban. – Mit műveltél?

– Randira hívtam a rendőrnőt.

– Hogy mit csináltál?! – emeli fel hangját.

– Van egy tervem. Ha sikerül elcsavarnom a fejét, talán leszáll rólunk! És nem fog tovább itt szimatolni. Hatalmas befolyásom lehetne! Este pedig teszek egy lehallgató készüléket a ruhámra, így mindent hallotok, amit kiszedek belőle.

A férfi egy pár másodpercig csendben marad. – Te megőrültél?

– Miért? Nem jó ötlet?

– De, az ötlet jó.

– Hát akkor?

– Tudod te mekkora bunkó vagy? – förmed rá.

A vonal elhalkul, Lucas nem erre a válaszra számíthatott.

– Most mi van? Nyugi nem fogom ágyba vinni – nevet fel.

– Na most fejezd be – szól rá kimérten, amitől rögtön elhalkul. – Egyszer mész el vele, megtudsz amit megtudsz, aztán meglátjuk – ezzel megszaktja a hívást, és a telefont az asztalra dobja.

Michael érdeklődve néz rá. a pult mögül. – Mi a baj főnök?

– Nem tudom. De azt tudom. Hogy gyorsan idelöksz valami rövidet.