A Hold árnyai (Befejezett)

28.

Leo megáll nagyapja dolgozószobájának ajtaja előtt, és hosszasan kifújja a levegőt. Jól tudja, hogy az öreg csak akkor akar vele beszélni, ha valaki meghalt, vagy üzleti ügyről van szó. Ez esetben az utóbbi lesz, és ez aggasztja a legjobban.

Vesz egy utolsó mély lélegzetet, és bekopog a lakkozott faajtón.

- Gyere! - csattan fel egy mély, és öreges hang belülről.

Leo határozottan lenyomja a kilincset, majd a nagyapja asztala elé sétál, aki éppen egy régimódi cigarettát szívva ücsörög mögötte. Elegáns öltönyt visel, ősz haját hátrazselézte, ami igazi főnöknek való külsőt kölcsönöz neki.

- Ülj le fiam - int az asztallal szembeni szék felé.

Leo bólint, és csendben helyet foglal, miközben a nagyapja feje felett lógó kitömött vaddisznó fejre vet egy pillantást.

- Szóval mesélj. Hogyan is volt ez a festmény rablás amivel megbíztalak? És most hol van?

A férfi kényelmetlenül fészkelődni kezd a székében. Kevés ember képes őt megrémiszteni. A nagyapja az egyik.

- Minden a terv szerint ment. Meglett a furgon, a festmény, és már indultunk a raktár felé, amikor felbukkantak azok a szövetségesek, és elkábítottak minket, a furgont pedig elrabolták.

A nagyapa hosszan kifújja a tüdejébe szívott füstöt, ami pillanatok alatt eloszlik a levegőben, majd a szivart belepréseli a hamutartóba.

- Úgy tudtam megtaláltátok a véres szövetségeseket. A testvéred értesített időközben erről-arról.

- Így is történt. Csakhogy lövöldözés tört ki az egyetlen túlélő pedig öngyilkos lett.

A nagyapa hirtelen gúnyosan felnevet, mire Leo összerezzen.

- Tudtam, hogy nem téged kell megbízzalak ezzel a feladattal! Csalódtam benned fiam. Az a festmény többet ért, még a mocskos kocsmádnál is!

Leo egy alig látható grimaszra húzza a száját a megjegyzés hallatán, de elfojtja a feltörő hozzáfűznivalóját. - Ha esetleg adsz még egy kis időt...

- Nincs több időd! - szakítja félbe a mondatát. - Így is elég időt adtam neked. Szerinted mióta tudok a kis baklövésedről? Isobel még mindig az én emberem rémlik?

Leoba mint egy nyílvessző, úgy hatol bele a felismerés. Míg ő olyan gondosan próbált mindent csendben intézni, a nő mindvégig jelentett a nagyapjának minden egyes mozdulatáról mint egy kém. Hirtelen elönti a düh, hogy megbízott benne pusztán azért, mert megpróbálta elcsavarni a fejét az első találkozásukkor.

- Ami pedig őt illeti remekül végezte a feladatát, és most, hogy vége a kis akciózásodnak újabb feladatot adtam neki. Holnap már maga mögött hagyja ezt a várost.

A férfi nem reagál. Miután az imént megtudta az igaszságot, nem érez Isobel iránt mást, csak csalódottságot, és utálatot.

- Te pedig fiam kiszállsz az üzletből. Többé nem kapsz tőlem semmilyen feladatot, és nem vagy a Grayson család műkincsrablói között!

Leoban egyszerre gyülemlik fel a düh, a csalódottság, az utálat, az árulás érzése. Felpattan a székből, és nagyapja szemébe néz.

- Legyen. Ha így látod, nincs szükségem rád. Sosem volt. Képes vagyok a saját utamat járni. Már épp itt az ideje. - Ezzel elindul az ajtó felé, de mielőtt kilépne a nagyapja utána szól: - Többé ide ne tedd be a lábad!

Leo megtorpan. - Eszembe sem volt - feleli kimérten, és elhagyja a szobát.

Kilépve az épületből rögtön megpillantja Lucast, és Isobelt az udvaron ácsorogva, ahogy éppen rá várnak.

A férfit Lucas veszi észre elsőként, és máris odasiet. - Na mit mondott? - fürkészi barátja tekintetét, de Leo egyre csak Isobelt pásztázza Lucas válla felett dühös tekintettel.

- Kirúgott az üzletből - feleli tárgyilagosan, és máris a nő elé lép, mielőtt Lucas válaszolhatna.

- Te viszont - mutat Isobelre - elárultál. - És még a szempillád sem rebbent közben - vágja a nő fejéhez, aki állja a tekintetét.

- Ez volt a munkám - jelenti ki érzelemmentesen, de közben mégis mintha nehezére esne kiejteni a szavakat.

Leo csak bólint, jelezve, hogy tudomásul vette. - Miután elhagytuk ezt az udvart, nem akarlak többet látni. - A férfi maga is meglepődik mennyire nehéz ezt kimondania. Az elmúlt időben tényleg úgy érezte, hogy kezdi egyre jobban megkedvelni, de úgy tűnik, csak ő érzett így. Isobelnek ő nem volt más csak munka, és szórakozás.

- Megértettem - erőltet mosolyt Isobel az arcára, és miután int Lucasnak, elhagyja az udvart.

- Basszus haver. Most mihez kezdesz? - kérdi Lucas, amikor Leo újra mellé sétál, miközben végig követi Isobel elsuhanó alakját.

- Tudok én saját műkincs üzletet is, ha akarok, nem lesz baj.

Lucas bólint, és elhúzza a száját. - Figyelj haver, tudom, hogy ez nem a legjobb időzítés, hogy ezt bejelentsem, de tegnap kaptam egy telefont, hogy balhé van a Chicagói hálózatba, és hogy sürgősen motorozzam magam haza. Arra gondoltam ha van kedved esetleg te is..

- Nem - vág Leo a szavába. - Ha menned kell megértem, de én maradok.

Lucas barátja vállára teszi a kezét. - Gondoltam, hogy ezt mondod - mosolyog rá, majd az utcán parkoló motorjára irányítja a tekintetét. - Amint lehet visszajövök Willhamptonba, és megnézem, hogy áll a kis vállalkozásod.

Leo elmosolyodik, majd búcsúzásként megöleli a barátját. Legalább egy valaki még mellette áll.

- Menj, szedd rendbe a városod - engedi el.

- Úgy lesz. Te pedig az életed - válaszol szórakozottan, és elindul a motorja felé.

Leo végig nézi, ahogy a jármű kifarol, és hangos búgással végighalad az utcán.

- Úgy lesz - mondja Leo saját magának afféle megerősítésképp, és utoljára visszanéz nagyapja vadászházra hasonlító lakására, majd kisétál az udvarból.