A Hold árnyai (Befejezett)

15.

- Uram, ébredjen! - hallja Leo tompán a kijelentést. Feje lüktet, szemei fáradtak, kemény talajt érez maga alatt.

- Hallanak engem? - szól újra az ismeretlen hang.

Lassan kinyitja a szemét, de az erős fény hunyorgásra készteti. Amikor kitisztul előtte a kép, először a kék égen úszó felhőket pillantja meg, majd egy férfi hajol az arcába és érdeklődve fürkészi. Leo az ismeretlentől megrettenve húzódik hátrébb, és néz körül zavarodottan.

A szántóföld közepén fekszik, maga mellett Isobel, és Lucas ücsörög ugyanolyan ábrázattal, és nézik az őket megtaláló két férfiakat.
Az utolsó dolog amire emlékszik, hogy valaki valamilyen füstbombát dobott be a furgon ablakán, ami ezek szerint kiütötte őket egy időre. A furgon! - jut eszébe Leonak, és kapkodva keresi a tekintetével a járművet.

- Nyugodjon meg uram, a willhamptoni rendőrséghez tartozunk, és segíteni jöttünk.

A férfinek már csak ez a kijelentés hiányzott. Se furgon, se kincs, egy szántóföld közepén hevernek mindhárman, és megtalálta őket a rendőrség.
- Megkérdezhetem hogyan kerültek ide?

- érdeklődik tovább az egyik rendőr, aki Lucasék előtt térdepel.

- Maguk hogy kerülnek ide? - nyögi ki Leo az első dolgot ami az eszébe jutott, talán túl elhamarkodottan is.

Meglepetésükre a zsaru csak felnevet, és lazán válaszol: - Egy rendőrségi akció miatt jártunk erre, aztán megláttuk magukat, ahogy a semmi kellős közepén hevernek, így megálltunk.

- Milyen akció? Ha nem titkos - érdeklődik Isobel, annak ellenére, hogy pontosan tudja, miről beszél a férfi.

- Maguk aztán kíváncsiak. Sajnos nem válaszolhatok. Egy üldözés. Ennyi.

- Hát. Remélem elkapják őket. - Lucas feltápászkodik a földről, és leporolja a földes farmerját, majd felsegíti Isobelt is.

Leo egyedül áll fel a két rendőrrel egyidőben. - Biztos maguk is csatlakoznának már ahhoz az akcióhoz, mi megleszünk most már, köszönjük a segítséget. - A férfinak igazából fogalma sincs, hogyan tovább, de nem akar a zsarukkal cseverészni tovább az biztos. Főleg úgy, hogy ők azok, akiket keresnek. Vagyis tovább nem, hisz nincs náluk a furgon. Ami azt jelenti, hogy Leonak meg kell találnia a motorosokat, akik megtámadták őket, és itt hagyták a földeken.

- Eszünkben sincs itt hagyni önöket. Visszavisszük magukat Willhamptonba - mondja a zsaru. Világosszőke haja szinte vakítóan veri vissza a rá sütő nap sugarait.

- Ezt igazán megköszönnénk - mosolyog Isobel erőltetetten.

- Erre jöjjenek - indulnak meg az egyenruhások a szolgálati autójuk felé.
Leo Isobel mellé sétál. - Jó ötlet ez? - sziszegi a nő fülébe idegesen.

- Nem gyanakodhatnak - felel határozottan, ugyanott csendesen, hogy az előttük haladók ne hallhassák - szerinted nem tűnt fel neki, hogy pont ezen az úton fekszünk elhagyatottan, ahol műkincsrablókat üldöznek?

A rendőrautóhoz érve, udvariasan kinyitják nekik az ajtót és jeleznek, hogy szálljanak be.

Ahogy a sofőr elindul, társa rögtön hátrafordul, és végig méri a társaságot. - Szóval. Miért voltak ott, ahol?

- Hosszú volt az éjszaka - vágja rá Lucas.

- Igen, kicsit többet ittunk mint kellett volna - csatlakozik Leo.

A zsaru szemében látszik a kételkedés, aminek a férfi egyáltalán nem örül.

- Ez még nem magyarázza, hogy kerültek a pusztába.

- Teljesen őszinte leszek magával - hajol Isobel előre, közel kerülve a rendőr arcához, amitől a férfi látszólag zavarba jön. Érthető. Isobel bármelyik férfit eltudná csábítani öt perc alatt. A vékony arca, formás alakja és flörtölő tekintete bárkit magával ránt. Nem csoda, hogy Leonak is megakadt rajta a szeme. - Nem emlékszünk túlságosan az éjszaka részleteire. Részegen sok hülyeségre képes az ember.

Leo lesüti a szemét, és öccse megvető tekintete jut eszébe. Igen. Ő is sok mindenre volt képes részegen, de mióta majdnem tönkretette Ryan életét pár üveg pia végett óvatosan bánik az itallal.

- Igaz fiúk? - néz rá és Lucasra Isobel szúrós tekintetével, amit egy ártatlan mosollyal leplez a zsaru elől.

- Igen persze - eszmél fel Leo. - Biztos valami idióta fogadás volt.

A rendőr bólint. - Azt már meg sem kérdezem, tudnak-e esetleg valamit erről a műkincsrablásról.

- Szóval műkincsrablás - mondja elégedetten Isobel.

- Jobb, ha csendben maradok - mosolyodik el a férfi kedvesen, és visszafordul az út felé.

A rendőrségi rádióban hirtelen egy fiatal férfi hangja szólal fel: - Brian ott vagy?
Leo nem tudja pontosan honnan ismerős neki ennyire, ami eléggé zavarja.

- Te vagy az Mason? Probléma akadt? - válaszol a szőke sofőr.

Hát persze! - jut eszébe Leonak. A rendőr, aki mindig Ashley árnyékában van. A nő gondolatát rögtön el is hesegeti, mielőtt probléma lehetne belőle. Az kellene még, hogy féltékeny legyen egy rendőr miatt. Ashleyt amúgy is ki nem állhatja, amióta folyton a bárba jár a feljelentések miatt, és néha a hely bezárásával fenyegetőzik.

- Gond az van. A furgonnak teljesen nyoma veszett, mintha a föld nyelte volna el. Egy darabig még keressük aztán visszafordulunk. Megvannak a civilek?

- Épp most fuvarozzuk vissza őket Willhamptonba.

- Helyiek?

- Űgy tűnik. Merre is lesz pontosan a fuvar? - néz a visszapillantó tükörbe az autót vezető rendőr.

- A Golden Rose-ba - válaszol Leo, és mivel további kérdés nem érkezik a rádión, komor tekintettel nézi az autó mellett sebesen elhaladó fákat, miközben a gondolatai folyton azon kattognak, hogy fogja helyrehozni ezt a helyzetet.