Damn Badbabe [Magyar fordítás]

5.rész

-Minden tiszteletem, de nem hiszem, hogy Sadie bármit is tanítani tudna nekem.

MI VAN?!

-Elolvastam a mai cikkét és...Na ja...-sokatmondóan nézte Michaelt, aki összezavarodva figyelt kettőnket.

-Öhm...azt még nem olvastam, nem?-kérdezte tőlem, mire én csak megráztam a fejem. Ash pimaszsága miatt nem tudtam megszólalni. Nagyobb disznó volt, mint azt én valaha elképzelhettem volna. Az, hogy a képességeimet így megkérdőjelezte, megbocsáthatatlan volt! És, hogy ilyen hihetetlenül megalázott! Csak úgy forrt bennem a düh.

Michael szokatlanul túlterheltnek tűnt a szituációval.-Akkor kivel akarsz dolgozni?-kérdezte Asht, aki már hosszú ideje Mattet bámulta. Oh, ne. A könyökömmel meglöktem a haverom bordáit, figyelmeztetve, hogy ne hibázzon.

-Szóval-kezdte Matt dadogva és kérdőn rám nézett-Szóval, ha Sadie nem tudna neki semmit tanítani, akkor én végképp-emelte fel védekezően a kezét, én pedig rá vigyorogtam. Kiváló.

Michael érthetetlenül megrázta a fejét és Ashre tekintett-Akkor marad Alice. Ezzel lezárom az ügyet!-Ash nem tűnt valami elégedettnek és én nem hagyhattam ki egy vigyort, ami idegesítette. Alice még újonc volt a szerkesztőségnél, nagyon félénk és...egyszerűen unalmas. 

-És Sadie?-hallottam Michaelt és kérdőn néztem rá-Átküldöd a cikkedet? 

-Ezer örömmel!-válaszoltam magabiztosan és adtam egy jelet Daynának, aki rögtön a laptopján kezdett el gépelni. A cikkem kitűnő volt, mindegy mit mondott Ash!

Ash időközben leült Alice mellé, aki halálsápadt volt és valószínűleg majdnem szívinfarktust kapott. Körbenéztem a többieken és azt vettem észre, hogy a szobában szokatlanul csend volt és senki meg sem mukkant. Ez mind Ash miatt volt, mert különben itt mindig (vidám) hangzavar szokott uralkodni. A srác mindent tönkretett!

Michael újabb feladatokat osztott ki és néhány projekteket vitattunk meg, amiket még a nyári szünet előtt be akartunk fejezni, de alig tudtam koncentrálni. Túlságosan zavart Ash jelenléte. Mindig, mikor gyors felé néztem, láttam, hogy odafigyeléssel hallgatta Michaelt vagy a többieket. Sőt, előjött néhány nem is buta ötlettel. De ennek ellenére is idegessé tett a jelenléte. Miért is volt itt? Erősen kételkedtem abban, hogy író akart volna lenni. 

Mikor a gyűlésnek végre vége lett, nagyon sok időt töltöttem el a cuccaim összepakolásával, mivel el akartam kerülni Asht. 

Matt amilyen gyorsan csak tudott, eltűnt, mert dolgoznia kellett. A belvárosban volt munkája egy kávézóban.

Utolsóként hagytam el a termet, aztán becsuktam magam mögött az ajtót és azonnal megragadott valaki hátulról, majd a falnak nyomott. 

-Ne szórakozz velem-sziszegte Ash rekedt hangon. Ijedten néztem kék szemeibe és jellegzetes illata ködöt borított körém, de hamar összeszedtem magam. Erősen ellöktem magamtól és mérgesen néztem rá.

-Tartsd magad távol tőlem, Arsch vagy még megbánhatod!

-Fenyegetni próbálsz engem?-kérdezte szórakozottan, de csodálkozva. 

-Nem próbálom, hanem teszem! Halvány sejtelmem sincs, hogy miről beszélsz, de hagyj békén, különben megbánod, azt megígérhetem!-préseltem ki összezárt fogakkal és amilyen erősen csak tudtam, ellöktem a mellkasánál fogva. Villámgyorsan megint közel préselte magát hozzám. 

-Ne érezd magad túl biztosnak, Babe-suttogta és épp meg akarta simogatni az arcomat, mikor Chase kiáltását hallottam meg. Fél percen belül a térdemmel Ash gyenge pontjába rúgtam és eltoltam magamtól. Nyögve a padlóra esett, én pedig Chasehez futottam, aki csak néhány méterre ált tőlünk és meglepődve figyelt minket.