Damn Badbabe [Magyar fordítás]

27.rész

Mikor Ash odaért hozzánk, elindultunk a River Raftinghoz és mindegyikünk elvett magának egy fánkot. Megbeszéltük, hogy megpróbálunk annyi ideig amíg csak bírunk, egymáson maradni és így egy láncot alkotni. A River Rafting egy új attrakció volt a parkban, ezért egyikünk sem tudta, hogy mennyire lesz vad.

Mikor végre sorra kerültünk, először én ültem be a fánkomba, amit Ash fogott. Utána ő is beleült az övébe, amit Chase fogott. Az utolsónak gyorsnak kellett lenni, nehogy mi addig elinduljunk. 

Nevetve ujjongtunk, mikor sikerült elindulnunk. Az elején egész kényelmes volt, csak lassan hintáztunk a vízen és lehetőségünk volt megcsodálni a szerkezetet.

-O-o-hallottam Chaset kiáltani, aki a lánc végén volt. Hirtelen egy meredek lejtőhöz értünk és a karjaim majdnem leszakadtak, mikor Chase lecsúszott, így engem magával húzva, de még Ashen maradva, aki hátulról közeledett.

-Juhuuu-kiáltottam, mikor mindannyian lecsúsztunk és elkezdtem nevetni. Ember, ez nagyon vicces volt!

Utána jött a durvább része. Hullámok, örvények jöttek, egyszer lefelé, egyszer egy kanyarba és olyan gyorsan, hogy majdnem szétszakadtunk. A nagy nevetéstől alig bírtam a fiúkon megkapaszkodni. Ez be is bizonyosodott, mikor az egyik kanyarnál felcsúsztam a fal mentén és kirepültem a fánkomból. A levegőben repültem és próbáltam felkészülni a csapódásra, mikor nagy sebességgel Ash fánkjába estem. 

Keresztben feküdtem Ashen és csak nagy szemekkel bámultuk egymást. Ez meg hogy történt? Hirtelen Ash ölében ülni nem volt a tervem. 

-Nem szabad ketten egy fánkban lennünk-jött máris az értelmes hozzászólás-Annak ellenére, hogy ez itt az előbb tök viccesen nézett ki.

-Szerinted én nem tudom?! Ez nem volt szándékomban!-körülnéztem a fánkom után, ami jó néhány méterrel mögöttünk jött és nem nagyon tűnt úgy, mintha megpróbálna egy kicsit gyorsabban követni minket. Chase seholsem volt már, mert őt rég elvitte az áramlat.

-Öhm Sadie, én most megkapaszkodom-mondta Ash, mire átkarolt. 

-Hé, ez meg mi akar lenni?!-próbáltam levenni a kezét rólam, mikor megpillantottam, hogy mi az, amit az meglátott. Vagyis a semmit.

Öt méterrel előttünk olyannyira meredek lejtő jött, hogy úgy nézett ki, mintha az ember teljesen függőlegesen csúszna.

-Úristen!-síkitottam és gondolkodás nélkül Ash köré helyeztem a kezeimet. Kevesebb, mint két másodperc múlva már csúsztúnk is lefelé és én úgy sikítottam, mint egy kislány. Olyan volt, mintha repültünk volna. Furcsa módon óvatosan értünk le és nyugodtan mentünk tovább. 

-Hey Babe, minden rendben. Még élünk-suttogta vigyorogva, mire megszúrta a szemem, hogy kinyissam. Óvatosan kinyitottam őket és pislogtam párat. Valóban megcsináltuk. 

Öt centiméter sem volt köztünk Ashel és nem tudtam rávenni magam, hogy elforduljak. Csend telepedett ránk, mikor csak egymás szemét néztük. Azok a szemek, amik többé nincsenek egy régimódi szemüveg mögé rejtve, mint három éve, azok voltak azok, amiket a legjobban ismertem Ashtől. Azok nem változtak. Azok nem gúnyoltak ki engem. 

Tekintete lassan lejjebb csúszott a testemen és megállt a toll hegyénél, amit még a lágyékomra varattam és ami kilátszott a bikinialsómból. Gyengéden végigsimított a fekete színen az ujjaival, de olyan gyengéden, hogy észre sem vettem, hogy végig benn tartottam a levegőt. A szememmel követtem az utat, amit az ujja a testemen tett. 

-Nem is tudtam, hogy van egy tetoválásod. 

És akkor tértem észhez.

-Vedd le a koszos kezeidet rólam! És ne szólíts mégegyszer Babenek!-Elég dühös voltam, mert nem értettem ezt az egész szituációt, azt, ami itt az előbb történt - mert történt valami, nem? - és ez miatt teljesen túlterheltnek éreztem magam. 

Ash elmosolyodott, mintha látná a gondolataimat.

-Nem szereted, ha Babenek nevezlek? Ezt nem hiszem Babe-provokált. 

Szerettem, ha Babenek hívott.

-Vigyázz, mert ha mégegyszer ezt mondod...

-Akkor mi lesz?-emelte fel az állát. Tudta, hogy nem jutott volna eszembe semmilyen válasz. És így még jobban nem, hogy egy ilyen előnytelen pozícióban ültem az ölébe és így teljesen ki voltam neki szolgáltatva. 

-Van pár ötletem, arra mérget vehetsz.

Közben már haladtunk pár métert és végre úgy tűnt, hogy itt a vége. Végre le akartam...nem, le kellett szállnom Ashről. Körülnéztem és megláttam Chaset az út végén állni. A parton várt minket, a fánkját a vállára akasztva. Mosolygott, de ahogy közeledtünk, úgy hervadt le az a mosoly a szájáról. 

Nyilván ő sem örült, hogy Ashen talált engem. De még mindig nem értettem, hogy hogy a szentségbe történhetett ez. Már majdnem megérkeztünk, mikor Ash felemelt engem, majd a vízbe lökött, így én felkészületlenül a vízbe estem és majdnem megfulladtam. Feljöttem a víz alól, köhögtem néhányat, majd dühösen ránéztem. 

-Célállomás-vigyorgott nyugodtan.

-Te teljesen kiszámíthatatlan vagy!-a fejemet rázva úsztam ki a partra. Csuromvizesen álltam Chase előtt.

-Komolyan?-csak ennyit mondott. 

-Kirepültem a fánkomból. Hidd el, EZT egyáltalán nem akartam-próbaltam elmagyarázni a kellemetlen helyzetemet. De miért magyarázkodtam neki egyáltalán? Ő volt az, aki egy másik lánnyal flörtölt. És tulajdonképpen nem féltékennyé akartam őt tenni?

-Hmm-nem tűnt valami meggyőzőttnek, de inkább nem szólt semmit, mert Ash éppen kidobta a fánkját a partra, majd ő is kimászott.

-Ez egyszerűen zseniális volt! Menjünk még egy kört!-Ash csak úgy pezsgett a jó hangulattól és ezmiatt én sem tudtam visszatartani egy mosolyt. Olyan édes volt, ha ilyen gyerekesen örült valaminek. 

Chase csak egy gyilkos nézést küldött felé, majd szó nélkül megfordult és elment. Ash mellém lépett.

-Most viszont nem én vagyok a hunyó-vigyorgott rám-Dráma a paradicsomban?

-Ajj csak fogd be a szád!

*Köszönöm az újabb díjat lindylii-nek! :) <3