Damn Badbabe [Magyar fordítás]

71.rész

Ding dong

A tipikus csengő megszólalt Ash ajtaján keresztül. Ma akartuk megírni a cikket és persze időt eltölteni egymással.

Mikor meghallottam a lépteket, rögtön elvigyorodtam, ami igazából péntek óta le se jött rólam. Épp Ash karjába akartam hullani, mikor kinyitódott az ajtó és Ash anyja állt előttem.

- Öhm helló Mrs. Hamilton. - szólaltam meg megleppetten. Nem csak azon voltam meglepődve, hogy ő nyitotta ki az ajtót, de azon is hogy érre nem is gondoltam , hogy vasárnap otthon lehetnek a szülei. Gondolatban fejen csaptam magam, de megtartottam a mosolyom, mégha mű is volt.

- Sadie? Te jó ég! - kiáltott és csapta össze kezeit. - Milyen csodás téged újra látni! Már évek óta nem találkoztunk! Gyere be, gyere be... - lépett félre, hogy bemehessek. Mióta Ash elment, nem láttam a szüleit. Ezt megbántam.

- Hogy vagy? Ahh, olyan jó újra látni téged. A nővérem járt itt párszor, de mindig azt kérdeztem magamtól, hogy te mikor látogatsz még minket. Istenem, de megnőttél. Vagyis inkább felnőttél. - kicsit hirtelen jött ennyi idő után újra előtte állni. Nem sokat változott. Még mindig rövid haja volt, de már kezdett őszülni. A szemei köré is került pár ránc, de amúgy ugyanaz a vékony, sugárzó nő volt, mint három évvel ezelőtt.

- Köszönöm én jól vagyok és maga? - tényleg örültem, hogy újra láthattam őt. De azért körbenéztem, hogy hol lehett már Ash.

- Mi is jól vagyunk. Mióta Ash visszatért újra élet van a házban. Hiányzott a kicsi fiam, már annyira...

- Anya, elég lesz. - hallottam meg hirtelen Ash hangját nevetve. Mikor szemeink egymásra találtak, alig kaptam levegőt. Rám mosolygott, majd anyukájára. Ő csak nevetett és szeretettel és büszkeséggel nézett a fiára.

- Ash nem szereti, ha másoknak árról beszélek, mennyire szeretem őt. De ez az igazság.

- Ez teljesen megérthető. - vigyorogtam Ashre. - Hisz ő mindig az ön kicsi fia marad. - Mrs. Hamilton édesen nevetett, Ash pedig csak a fejét rázta vigyorogva.

- Még meg kell írnunk egy cikket. - tette zsebre a kezeit.

- Ja igen, Ash mesélt az iskolai szerkesztőségről. Nem is zavarlak titeket. Sadie, itt maradsz vacsorára?

- Öhm... - néztem Kérdőn Ashre.

- Igen. - válaszolt helyettem, majd elindult a lépcsőn felfelé.

- Szuper! - ment be a nappaliba mosolyogva. - Jó szórakozást! - tette még hozzá.

- Az meg lesz. - suttogta Ash, én meg nevetve mentem utána. Annyira meg akartam érinteni, érezni és szagolni őt, de visszafogtam magam. Míg a szobájába nem értünk. Rögtön miután megcsukta az ajtaját, felemelt és szenvedélyesen megcsókolt. A nyaka köré tettem a kezeim. Annyira hiányzott.

Még mindig csókolózva odavitt az ágyhoz és lerakott rá.

- Ash! - suttogtam, mikor félig lefeküdt rám. - Mivan ha bejönnek a szüleid?  - kérdeztem a csókok között, amiket Ash mosolyogva adott az ajkaimra, miközben a keze a derekamon volt és gyengéden le-föl mozgott.

- Nem fognak. - mondta nem érdekelve. Utána nyugodtan rám nézett. - Ha akarod, be is zárhatom az ajtót. - érre felvontam az egyik szemöldököm.

- Akkor rögtön tudni fogják, hogy bizonyos dolgokat csinálunk.

- Csinálnánk bizonyos dolgokat, ha bezárnám? - kérdezte viccesen és egy kicsit reménykedve . Én csak kuncogtam és megráztam a fejem.