25.rész

5.3K 400 21
                                    

A sötét csúszda. Belenéztem a lyukba, de egy fél méterre sem tudtam ellátni, mert ANNYIRA sötét volt. Elhelyeztem a fánkot és beleültem az elejébe. Ash beült mögém és hirtelen a bal és a jobb oldalamon megjelent egy-egy láb.

Ez tényleg fura volt. Olyan érzésem volt, mintha Ash teljesen körülvett volna és ettől majdnem klausztrofóbiám lett. De aztán átgondoltam és rájöttem, hogy ez nem is volt olyan rossz. Ez csak Ash volt. Szóval csak semmi pánik.

Ash figyelmeztetés nélkül elindított minket, mire sikítottam egyet.

-Már most félsz?-hallottam  a vigyort a hangjában.

-Dehogyis! Csak meglepööööh!-hirtelen egy másik irányba fordultunk, mikor már végre erőt vettem magamon, erre most megint féltem. Hallottam, ahogy Ash mögöttem kiröhögött.

Mikor végre megszoktam a sötétséget, kezdtem élvezni és szinte csalódott voltam, mikor leértünk a vízbe.

Kiszálltunk és elvettük a fánkunkat az útból Chasenek, aki valószínűleg nemsokára utánunk jön.

-Ez tök jó volt!-vallottam be, miközben mosolyogva Ashre néztem.

-Úgy sikítoztál, mint egy kislány-idegesített, de kivételesen a mosolya most őszintének tűnt. Egy remek...Stop! Ez még mindig Ash volt! Nem szabadott egy szép mosolytól máris rajta gondolkodnom. Gyors elfordítottam a fejem, így megláttam Chaset, ahogy kicsúszott a csúszda végéből.

-Ez király volt! Ide még később mindenképp visszajövünk egy menetre!-elnevettem magam a kisfiús beszólásán. Néhány szituációban a férfiak megint gyerekek lesznek-És most mindenképp ki kell próbálnunk a nagyot-tette hozzá és közben odamutatott a csúszdára, amit már a bejáratnál láttam.

Csak a holttestemen keresztül.

-Nélkülem fiúk. De érezzétek jól magatokat.

-És úgy, hogy velünk jössz!-próbált Chase rábeszélni.

-Csak nem félsz?-kötött belém Ash.

-Mindenben benne vagyok, de EBBEN nem-ráztam meg a fejem.

Ezután észrevettem, ahogy a fiúk egymásra néztek. Egy szövetséget alkotó nézéssel.

És ez nem tetszett nekem.

-Nem!-kiáltottam szinte, miközben felmutattam a mutatóujjam. De kettőjük ellen egyszerűen nem volt valami sok esélyem. Ash a karjaim alá nyúlt, Chase pedig megfogta a lábaimat. Egy pillanat alatt már fel is emeltek és elindultak a rémálmom felé. 

-Áu, ez fáj!-sikítottam, majd észrevettem, hogy Ash kezei pont a melleim alatt vannak összekulcsolva úgy, hogy azok nagyobbaknak látszottak-És Ash, nem tudnál valahol máshol fogni?

-Ne nyavalyogj, most legalább úgy néz ki, mintha lenne valamid ott, ahol elvileg a melleidnek kéne lenni.

Ilyet egy disznót! Azért olyaaaan kicsik sem voltak a melleim!

Megpróbáltam valahogy kijutni a kezeik közül, de mindketten olyan erősen fogtak, mintha acélból lettek volna. Semmi esélyem sem volt. Szóval megpróbáltam egy másik módszert és elengedtem magam, hogy olyan nehéz lehessek, amilyen csak tudtam.

-Baszki Sadie, te dagadék!-már megint Ash. És nem voltam dagadék! Csak jó izmaim voltak, amiknek a súlyukat úgy állítottam be, hogy a fiúknak remélhetőleg nemsokára le kellett tenniük.

De rosszul gondoltam. A fiúk tovább vittek a kinzóeszközhöz. Minél közelebb értünk a csúszdához, annál nagyobbnak és fenyegetőbbnek tűnt. Nem tehették meg velem!

-Kérlek fiúk! Tényleg nem szeretnék felmenni rá! Ismertek, minden hülyeségben benne vagyok, de lécci ne vigyetek oda fel-próbáltam könyörgéssel.

-Azért ennyire rossz nem lehet. Csak erőt kell venned magadon-próbált Chase felbátorítani. Közben már elértünk a lépcsőig. Ash háttal ment fel, Chase pedig a lábaimmal követte őt.

-Tegyetek le engem most!

Erre meghallottam Ash nevetését.

-Ne félj-motyogta végül.

Aztán felértünk. A két srác végre lerakott engem, majd Ash odaállt a lépcsőhöz, nehogy elmenekülhessek. Addig Chase előrébb ment, hogy lelásson. 

Innen fentről még hátborzongatóbbnak látszott az egész. Olyan magas volt, hogy alig mertem lenézni. A tény az, hogy tériszonyom volt. 

Chasenek majd' hogy egy évbe telt, mire rávett, hogy másszak. És Chasen kívül nem sokan tudták, hogy tériszonyom volt. És mászásnál legalább biztosítva voltam. Ez itt egyáltalán nem tűnt biztonságosnak. Bele kellett ülni egy fánkba és valahogy jó erősen megkapaszkodni benne, miközben lezuhan a mélybe. Biztos, hogy a csúszda oldalán nem repülhet ki az ember?

-Nem kell megtenned, ha nem tudod. Tudom, hogy mennyire tériszonyos voltál-Ash hangja alig volt több egy kis suttogásnál a fülem mellett. Éreztem testét mögöttem. Attól, hogy emlékezett erre, libabőrös lett a hátam.

Lassan megfordultam felé, csak hogy lássam, hogy alig egy centivel állt mögöttem és a szemembe nézett.

-Nem történhet semmi, nem?-akartam tudni tőle.

-Nem, veled nem törtenhet semmi.

Még mindig egymás szemébe néztünk. Lassan bólintottam egyet. Azután eljöttem tőle és elvettem egy gumifánkot. 

-Én vagyok a következő-az ott dolgozó férfi lefogta nekem a fánkot, hogy bele tudjak ülni. A szemem sarkából láttam Chase nagy vigyorát. Azt hitte, hogy ő vett rá.

Ha tudta volna. 

És már csúsztam is.

***

-Bazdmeg! Majdnem meghaltam! Láttad hogy milyen ferdén csúsztam le? Kitörhettem volna a nyakamat! És akkor te lettél volna a hibás! Azt mondtad, nem történhet semmi!-szidtam le Asht néhány perccel később, mikor ő is leért. Az egész testem remegett. A kis út miatt kapott adrenalin, őrülté tett, de mikor végre megálltam a remegő lábaimon, akkor esett csak le, hogy mit is csináltam az előbb.

És akkor jött hirtelen egy félelem reakció.

-Psszt-mondta Ash halkan nevetve és az egyik ujját a számra helyezte, így elhallgattatva engem. Ilyen szemtelenséget!

Nem gondolkodtam sokat rajta, rögtön megnyaltam ujját. 

-Fujj, de undorító vagy!- kiáltott, miközben hátrált egyet és megtörölte az ujját a nadrágjába-De nem is történt semmi!-érvelt tovább, mire csak frusztráltan a fejem ráztam. Chase még mindig fent volt és arra várt, hogy végre sorra jusson. Látszólag akadt egy kis probléma, mivel a dolgozó idegesnek tűnt és elkezdett a Walkie-Talkieába beszélni.

-Sadie. Hé Sadie!-beszélt még mindig Ash hozzám, mire ránéztem-Nem történt semmi. Még élsz. Az előbb legyőzted az egyik legnagyobb félelmed. Legyél büszke rá-némán egymás szemébe bámultunk.

Igaza volt. Az utóbbi időkben túl sokszor volt igaza. És most megint. Túléltem. És nem történt semmi velem.

De ami a legjobban meglepett, hogy megbíztam Ashben. Ash rávett, hogy lecsússzak egy olyan csúszdán, amin simán meghalhattam volna. 

-És valld be, hogy tetszett-vigyorgott pimaszul. 

-Egyáltalán nem!-mondtam makacsul és összefontam a karjaim a mellkasom előtt.

-Mit gondolsz, idehozzam a telóm, hogy tudjunk néhány fotót készíteni?-kérdezte, miközben Chaset nézte, aki türelmetlenül várt arra, hogy végre lecsúszhasson.

-Jó ötlet, elkísérjelek?-nem volt kedvem itt állni és várni. Ki tudja, mikor fog Chase végre sorra kerülni. 

-Ha akarsz-mondta hanyagul, majd elindult. Odaintegettem Chasehez és megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy mindjárt jövünk és Ash után tipegtem. 

Damn Badbabe [Magyar fordítás]Where stories live. Discover now