Damn Badbabe [Magyar fordítás]

53.rész

Síri csend volt a teremben. Mindenki a dolgozata fölé volt hajolva és koncentrálva válaszoltak a kérdésekre, hogy kifogástalanul teljesítsenek. 

Kivéve engem. 

Megválaszoltam pár kérdést, most meg a gondolataimba vagyok merülve. Nem tudtam a jelentéktelen feladatokra koncentrálni, ha épp egy sokkal nagyobbal álltam szemben. 

A szereksztőséggel.

A tegnapi eset óta nem láttam Asht. Hihetetlen tehetsége volt ahhoz, hogy elbújjon előlem, ha éppen nem akart mutatkozni előttem. És ez irritált, ugyanis mindjárt előtte fogok állni és a dolgok köztünk egyáltalán nem voltak megbeszélve. Habár nem láttam őt, de éreztem a haragját és az elutasítását. 

Féltem személyesen találkozni vele.

A tekintetem az órára siklott, ami az ajtó felett volt. Márcsak 12 perc. Sóhajtva a lapomhoz fordultam és kezembe vettem a tollam. Ki kellett volna használnom az időt, mint ahogyan azt Ana is tette mellettem, és megpróbálni valami értelmeset a pappírra írni. 

Pontosan 12 perc múlva kicsengettek, mire a székek tologatásától kezdett el zajlani a terem. Mindenki elhagyta a helységet, miután leadták a dolgozataikat a tanárnál. Én is ugyanezt tettem, csak lassított felvétellel.

Ana kint vár rám és felsóhajtott egyet, mikor meglátta a fájdalmas arckifejezésem. 

- Nem tudsz egyszerűen csak hazamenni és azt mondani, hogy beteg vagy? - ajánlotta fel, de én rögtön megráztam a fejem.

- Nem, mert akkor valószínűleg egyedül döntené el Ash, hogy melyik témát csináljuk következőnek és azt nem hagyhatom. - Ana motyogott valamit, majd egy puszit adott az arcomra.

- Szerencsére ott van neked Matt! - erre elmosolyodtam és vonakodva megindultam a szerkesztőséghez. Matt már ott várt rám, ezért elindultam felé, csakhogy valaki meglökött hátulról. Ash csak továbbment anélkül, hogy rám nézett volna. Legszívesebben nevettem, sikítottam, sírtam és megőrültem volna - és ezt mind egyszerre. Megállt a terem előtt Daynanál, akivel váltottak pár szót. Matt csak megrázta a fejét. Ő sem maradt le semmiről. 

- Most értelmetlennek érzem a szombati beszélgetésünket. - motyogta, mire bólintottam. Ana és Matt félelmére nem volt szükségem többé, mert mostmár egy hibát sem fogok elkövetni Ashel. 

Mikor az ajtóhoz értünk, direkt elállta az utat és úgy tett, mintha nem látott volna minket. Elegem volt.

Mikor végre megmozdult, rövid gondolkodás után kitettem elé a lábam. Megbotlott és majdnem orra is esett, ha nem kapaszkodott volna meg. Idegesen hátrafordult felém. 

- Upsz. - mondtam édesen, majd elmentem a terem másik végébe. Matt széles vigyorral követett engem és leült mellém. 

- Ez az én Sadiem. - suttogta büszkén, mire elvigyorodtam. Egy kicsit gyerekesnek éreztem magam, de Ash kezdte. 

Michael belépett és máris elkezdte az órát. Egy fél óra múlva ki voltak osztva a feladatok és ahogy már megszoktuk, Michael megint beszélni akart velünk Ashel hármasban. Még az ajtót is becsukta, miután a többiek hazamentek. 

- Szóval. Már megint egy fenomenális cikk. - kezdte egy vigyor közben. - És a tetkó és a piercing élőben még jobban néznek ki! - tette hozzá. Ash és én meg sem szólaltunk, csak egymás mellett ültünk, de éppenséggel nem voltunk egy csapat.

"Voltunk mi valaha is egy csapat?" gondoltam magamban.

- Négy cikket megírtatok már, úgyhogy még négy van hátra. Az utolsóban egy kis összefoglalót is szeretnék mindről. - mondta tovább. Alig tudtam koncentrálni Ash jelenléte miatt.

- Már meg is van a következő feladatom nektek, a cikksorozat után. - erre már felfigyeltem. - Az érettségi bál hat hét múlva lesz megrendezve és szeretném, ha ti ketten írnátok róla egy cikket.

Ezt kibaszottul nem gondolhatta komolyan!!

- Remek, mert úgy is kellene egy fotós. - mondtam, hogy Ash tudja, hogy is állunk. Michael nem tudta hogyan folytassa. 

- Nekem mindegy, hogyan osztjátok fel a munkát, a lényeg, hogy a cikk megtartja a színvonalát. 

- Mindent elrendezünk majd. - éreztem meg Ash hangjában a fenyegetést.

- Már bejelentettelek titeket az egész estére, úgyhogy úgy fogtok részt venni benne, mintha ti is érettségizők lennétek. 

Egy egész este Ash mellett?! Ez egyre jobb és jobb!

Ash teste is megfeszült. Ő is annyira lelkes volt, mint én.

Egyszóval semennyire.

- Mostmár mindent tudtok. Sadie, neked ez a cikksorozat után még van két hét gyakorlatod, nem? - kérdezte, mire bólintottam. Az évfolyamban mindenki már fél évvel ezelőtt elkezdett pályázatokat írni a különböző cégekhez a munkagyakorlat miatt. Nekem pár héttel később válaszoltak is. Egy unalmas irodában fogom eltölteni azt a két hetet. De ki tudja, lehet, hogy a végén még kiderül, hogy egy profi ügyintéző vagyok. 

- Jó, akkor abban a két hétben nem fogsz cikket írni. Mostmár csak arra lennék kíváncsi, hogy mi a következő témátok?

Michael várakozva figyelt minket. Ash és én még nem döntöttük el. Mondjak én csak úgy egyet, ami a legjobbnak tűnik? Vagy volt már Ashnek egy hülye ötlete, amivel lehet, hogy nemsokára kitárul?

Épp el akartam dönteni a válaszom, mikor Ash megelőzött.

- A játékparadicsom. - fonta össze karjait a mellkasa előtt. 

Meg se tudtam szólalni. Miért...?

Először Michael is furán nézett, aztán úgy tűnt neki is tetszik az ötlet.

- Igazából ez egy tök jó ötlet. - mondta végül. 

Én még mindig annyira meg voltam döbbenve, hogy egy szót se tudtam kihúzni magamból, pedig Ash már rég felállt és Michael is elkezdte összepakolni a cuccait. 

A játékparadicsom. 

A játékparadicsom egy nagy központ volt, ahol ki lehetett próbálni az összes játékot, amelyiket a szíved kívánta. A legkisebbtől a legnagyobbig mindenki jól érezhette ott magát. 

Ashel sokat jártunk oda régen és órákat is el tudtunk tölteni a konzolok előtt. 

Mindig jól éreztük ott magunkat. 

Miért akart megint odamenni?

Még jobban az orrom alá akarta dörgölni a különbséget a régi és az új Ash között?

- Van még valami, Sadie? - kérdezte Michael, mivel még mindig csak magam elé bámultam és próbáltam összerakni a dolgokat a fejemben. 

- Mi? Ja nem, minden rendben van. Csak elgondolkodtam. - Gyors megfogtam a táskám és kiviharoztam. Észre sem vettem Asht, aki az ajtó mellett a falnak volt dőlve. 

- Holnap suli után. - csak ennyit mondott, mielőtt elment az ellenkező irányba.