Damn Badbabe [Magyar fordítás]

33.rész

Nem kérdeztem hova megyünk. Igazából nem is nagyon érdekelt, így átgondolás nélkül követtem Asht. A naplemente felé mentünk, ki a városból egy vidéki helyre, ahol én még sosem jártam. Ash viszont eléggé úgy tűnt, hogy kiismeri magát ezen a helyen, mert a főutcáról lekanyarodott egy vékonyabb utcára, ami egy dombsághoz vezetett. Jó érzés volt, ahogy éreztem a szelet és a sebességet. Kikapcsolódhattam.

Egy fél óra múlva megint lekanyarodott és egy ösvényre tért, amit egy kis erdő vett körül. Ami azután jött, elkápráztatott.

Egy tó helyezkedett el előttünk, ami aranyszínűen csillogott, ahogy visszatükrözte a nap sugarait. A másik oldalán meredekebb volt a víz, ezért úgy nézett ki, mintha a tó lebegett volna. 

Csendben levettük a sisakjainkat és közelebb mentünk a vízhez.

-Hogyhogy nem voltam még itt soha?-kérdeztem hirtelen és közben szemrehányóan néztem Ashre, mintha ez az ő hibája lett volna.

-Egyszerűen azért, mert te nem vagy olyan menő, mint én és, mert nem ismersz ilyen lélegzetelállító helyeket-vonta meg a vállát, miközben a tekintete még mindig az előttünk lévő tájon volt.

-Honnan ismered ezt a helyed?-tettem meg az utolsó lépést is a parthoz, majd lehajoltam és a kezemmel végigsimítottam a vízen. Tiszta volt, friss volt, gyönyörű volt.

-Sokszor vagyok itt. Tetszik a csend-suttogta szinte.

Mikor felegyenesedtem, Ash pont mögöttem állt, olyan közel, hogy a vállaim hozzáértek a mellkasához. Egy borzongás járta át a testem és akaratlanul is visszatartottam a levegőt. Miért volt ilyen hatással rám?

-Nézd-mondta rekedt hangon, közel a fülemhez, miközben felemelte karját és a horizont felé mutatott vele. Elhessegettem a gondolatot, hogy most szívesen magam köré tekertem volna a karját, hogy jó szorosan magához húzzon. Ezhelyett követtem a szememmel az ujja irányát és megláttam egy madárrajt, akik gyönyörű formációkat alkottak és egyenesen a naphoz repültek.

-Egyáltalán nem gondoltam rólad, hogy ismersz ilyen helyeket-motyogtam, majd megfordultam. Valami bennem szembesíteni akarta őt az elmagyarázhatatlan érzéseimmel.

-Sadie, Sadie, Sadie...Sok minden van még, amit nem tudsz rólam.

És már megint itt volt. Az a távolság köztünk, ami az utolsó három évben épült fel köztünk. Igaza volt. Mit tudtam róla? Még azt sem akarta elmondani nekem, hogy hol volt ebben a három évben.

Hirtelen elvigyorodott.

-Akarsz fürdeni?-vette le a bőrkabátját, majd meg sem várva a reakcióm, kibújt a pólójából is.

Átgondoltam, hogy milyen fehérnemű van rajtam. Arra jutottam, hogy eleget takarna, így egy vigyorral én is levettem magamról a pólóm. 

-De ha azt hitted, hogy itt meztelen fürdés lesz, akkor rosszul hitted!-kiáltottam Ashnek, miközben a víz felé futottam és kibújtam a nadrágomból. Botladozva, de elértem a vízhez. Ahogy belementem, rájöttem, hogy ez hidegebb, mint gondoltam. De tovább nem is elmélkedhettem ezen, mert Ash pont akkor szaladt el mellettem -csak egy boxeralsóban- és magával húzott, így tovább botladoztunk és végül teljesen beleestünk a vízbe. 

-Úristen, ez nagyon hideg!-dadogtam, miközben kifésültem az arcomból a vizes hajam. Ash kényelmesen pancsolgatott, búvárkodott és lubickolt mellettem. Kicsit visszaúsztam, hogy egy kis meleget kaphassak e tevékenységnek köszönhetően. 

-Hé, te most szépen itt maradsz-kiáltott Ash utánam, majd a lábam után nyúlt és megpróbált visszahúzni. 

-Engedj el!-próbáltam nevetve kijutni karja közül anélkül, hogy vízbe fulladtam volna. Újra és újra próbáltam továbbúszni, olyan gyorsan ahogy csak tudtam, de Ash mindig megfogta a lábam, így mindig majdnem elsüllyedtem. 

Ezután utolért engem, teljesen magához húzott, majd megfordított úgy, hogy a zárt karjai közül pont a szemébe nézzek. Mindketten gyorsan vettük a levegőt a hajsza miatt. A vízcseppek megállás nélkül folytak a hajából, ami a homlokára tapadt. Belékapaszkodtam, mivel semelyikünk sem tudott állni és nem tudtam levenni a szemem a mosolyáról. Az a mosoly...

A szemei a testemet, az ajkaimat és a szemeimet vizslatták és még soha nem éreztem magam ilyen közel hozzá, mint abban a pillanatban. Én megint a tetkóit kezdtem el bámulni, majd a nyakánál álltam meg. Ash nem mondott semmit, csak hagyta, hogy bámuljam őket, közben pedig ő is bámult engem. 

Itt meg mi történt?

Mikor újra a szemébe néztem, közelebb húzott magához és akkor már tudtam, hogy mi fog következni, és akartam is, hogy következzen.

Éreztem a kezeit és a bőrét rajtam, és a lábait, ahogy a víz alatt mozogtak, hogy a víz tetején tartson minket. 

Míg az egyik kezével továbbra is tartott, a másikkal lassan felfedezőútra indult. Gyengéden simított végig a derekamon, ahonnan elindult felfelé a melleim oldalához, végül a kulcscsontomhoz ért. Közben végig tartotta a szemkontaktust.

Csak akkor vettem észre, hogy már közelebb vitt minket a parthoz és így már mindketten meg tudtunk állni a saját lábainkon. 

Az ajkai egy apró puszit hagytak a vállamon, majd a nyakamon. Azok az ajkak...

...amik tegnap még a nővéremét csókolták.

Olyan hirtelen jött ez a gondolat, hogy megijedve meghátráltam. Ash még mindig tartott engem, de már több hely volt köztünk és ezért furcsán méregetett engem. 

-Mi az?

-Öhm...Én ezt nem tudom megtenni...Te tegnap még a nővéremmel voltál együtt, a fenébe is!-le akartam szedni a kezeit rólam, de megint közelebb húzott magához.

-Jajj nemár, csak szórakozunk kicsit-próbált egy nyerő mosollyal meggyőzni engem. Ez kiverte nálam a biztosítékot.

-Megőrültél? Én nem egy olyan lány vagyok, aki csak "egy kis szórakozást" akar! És tegnap még a NŐVÉREMMEL voltál bazdmeg...Te jó ég, jobb ha bele sem gondolok! És most engedj végre el!-erre leengedte a kezeit. Egy lépést hátráltam tőle, mire véletlenül majdnem elsüllyedtem. Csak bámultam őt és éreztem ahogy könnyek jöttek a szemembe.

Mit kerestem én itt? Megígértem Brookenak, hogy semmi nincs köztünk, erre ahogy szakítanak, én itt állok Ash előtt csuronvizesen és egy szál fehérneműben. 

Mielőtt Ash észrevehette volna a könnyeimet, megfordultam és amilyen gyorsan csak tudtam, kiszaladtam a partra. Arról lemondhattam, hogy felvegyem a csőgatyám, mivel vizesen nem fértem volna bele, így hát magamra húztam a pólóm és a sisakom, majd felültem a motoromra anélkül, hogy visszafordultam volna. 

Csak el kellett tünnöm onnan, amilyen gyorsan csak lehetett.

Néhány perc múlva megálltam egy napos és szélmentes helyen, mert különben a motorozás közbeni szélben megfázhattam volna. Leültem a földre, hogy félig megszáradjak és fel tudjam venni a nadrágomat. 

Akkor vettem észre, hogy könnyek folynak az arcomon.

Hogy csalódhattam ekkorát Ashben? Illetve az elején még nem hagytam magam, hogy csalódást tudjon okozni nekem, de aztán az ujjai köré csavart engem. 

És mégis milyen húg voltam? Hogy tehettem ezt Brookeal?

Ekkor Chase is eszembe jutott, aki épp a barnahajú szépséggel volt és valószínűleg élvezte az életét, de ennek ellenére még mindig kedveltem őt valamiért. Szóval mit kerestem Ash karjaiban?

Az értelmes Sadie, akinek eddig mindent sikerült a kezében tartania, az most teljesen elvesztette a kontrolt és legyőzték őt az érzelmei. Ez a tudat marta a szívemet. És hánynom kellett tőle. 

Erélyes mozdulattokkal letöröltem a könnycseppeket az arcomról.

Senkinek nem szabad megtudnia, ami ma történt és tenni is fogok érte, hogy ez így maradjon.