Damn Badbabe [Magyar fordítás]

72.rész

Csak a helyet bámultam, ahol az előbb állt, majd rögtön Ashhez fordultam.

- Ez még mi volt? - erre csak halkan nevetett és a fejét rázta.

- Szerintem tényleg örül annak, hogy megint láthat téged. - mondta egy félmosollyal, aztán felállt és felém nyújtotta a karját. Én elfogadtam azt és végig szorítottam, miközben Asht követve kimentünk a szobából. A lépcsőn haladva elváltak ujjaink egymástól, nekem pedig rögtön hiányzott Ash melegsége.

- Sadie! - szólalt meg egy mély hang a konyhából.

- Mr. Hamilton! - köszöntem kedvesen és kinyújtottam a kezem felé. Mindig is be voltam szarva Ash apjától és ez máig sem változott. Mindig barátságos volt, de akkor is olyan tekintélyesnek tűnt. Soha nem akartam feldühíteni. SOHA.

- Szép, hogy  újra itt vagy nálunk!

- Én is örülök neki. - motyogtam, majd Ashre néztem, aki épp egy vigyort próbált visszatartani.

- Üljetek le! - szólt Mrs. Hamilton, aki ide- oda szaladgált a sütő, hűtő, asztal és mosogató közt. Ash apja ült le elsőnek. Ash odahúzott az asztalhoz. Ash ah apja elé ült le, én pedig mellé. A keze már megint a térdemet simogatta. Ezzel a sírba fog még vinni engem.

Pár perccel később Mrs. Hamilton elhelyezte a fazekakat az asztalon, majd egy nagyot sóhajtva foglalt helyet.

- Jó étvágyat! - mondta, majd szedett a férjének. Ash, amilyen figyelmes volt, öntött nekem vizet a poharamba és odatolta nekem a salátás tálat. Csak egy keveset szedtem (nehogy túl sok zöld és egészséges kaja legyen a tányéromon) és így helyet hagytam a... kedvenc ételemnek. Nagy szemekkel néztem a kajára, majd Ashre végül pedig az anyjára.

- Gombaszószós Linguine tészta? - kérdeztem boldogan.

- Ha ennyi év után újra bedugod a fejed hozzánk, akkor azért jutalmat érdemelsz - mosolygott.

Én is rá mosolyogtam és megéreztem  Ash tekintetét magamon. Én is ránéztem, mire eszembe jutott valami. A szülei nem tudtak arról, hogy én múlt héten már itt jártam és azt sem hogy itt aludtam.

Jobb is.

Egy jó nagy merőkanálnyit szedtem a tésztából és mikor már mindenki szedett magának, elkezdtünk enni. Minden falatot élveztem. Imádom a tésztát és imádom a gombát. És Ash anyukája emlékezett erre.

- Mhm, ez annyira finom! - dicsértem meg. Miközben tovább ettem, megint megéreztem Ash tekintetét magamon. Elpirultam és megbeszéltem magammal, hogy később megkérem őt arra, hogy ezt ne csinálja többet, mert csak felidegesít vele. Mivel nem hagyta abba, ezért ránéztem és megkérdeztem, hogy mi van.

- Csak fura, hogy rendesen is tudsz enni, késsel villával.

Majdnem kiszúrtam a szemeit a villámmal. Csak mert szeretem a gyorskajákat. És azokat kézzel kell enni.

- Ez nem újdonság neked. - válaszoltam sokatmondóan. De ahogy láttam, nem esett le neki. - Mikor főztünk? - suttogtam. Gáz  volt, hogy  a szülei nem tudták, hogy a fiukkal itt töltöttem egy vasárnapot.

- Jaaaa - bólintott, majd elvigyorodott. - De akkor valami más vonta el a figyelmemet.

Erre megint elpirultam.

- És akkor most miért? - erre csak megvonta a vállát és folytatta az evést. Épp még mondani akartam valamit, mikor megszólalt az anyja.

- És milyen a cikketek eddig?

- Még nincs teljesen kész. - hazudott Ash, mire csodálkozva ránéztem. Dehát már ké... Jaaa, kellett neki egy alibi, hogy még több ideig itt maradhassak.

Okos.

- De már majdnem. - fűztem hozzá, hogy kicsit idegesítsem. Erre Ash a combomra tette a kezét és gyengén belemarkolt. Visszafogtam a nevetésem és eltoltam a kezét. Miután egy kis időre összekulcsoltam ujjainkat.

- Honnan jönnek egyáltalán az ötletek? - kérdezte érdeklődve az apja.

- Csak spontán összedobjuk mindkettőnk ötleteit. - válaszolt Ash, én pedig rögtön visszaemlékeztem arra, mikor átjött hozzám, hogy megbeszéljük az ötleteinket a cikksorozatunknak. Annyit veszekedtünk. Erre elmosolyodtam. A mostani kapcsolatunk sokkal jobban tetszik.

- Nektek tényleg van tehetségetek az íráshoz és nekem úgy tűnik, hogy egy remek csapát vagytok. - tette hozzá Ash anyukája, de én nem voltam benne biztos, hogy csak a cikkre értette. De Ash apja és rögtön beleszállt a dicséretbe.

- Ez igaz, már elolvastam az összes cikketeket. Ash mindig az asztalon heverve hagyja az újságot. - mesélte egy vigyorral. - A sportcikket is imádtam.

Erre elvigyorodtam.

- Azt Matt írja. - mondtam büszkén, mire megdöbbenve nézett rám.

- Tényleg? Nem is tudtam, hogy ő is ír.

Ash csak mosolyogva ült és evett. Mi volt vele?

Még egy adatot szedtem, mert nem bírtam ki és közben tovább -beszélgettem Ash szüleivel. Elmeséltek pár sztorit Ashről, amit ő mindig csak idegesen kommentált, amivel engem mindig megnevettetett. Megkérdeztek mit csináltam az utóbbi években, mik a terveim és milyen gyakorlati helyet kerestem magamnak.

Jól éreztem magam. Nem kellett a válaszokon sokat gondolkodnom, csak lazán elbeszélgettünk egymással.

- Nekünk viszont most tovább kell dolgoznunk a cikken. - állt fel, majd rám mosolygott.

- Utána végre magunk mögött tudhatjuk. - piszkálton tovább, mire megforgatta a szemeit. Megköszöntem a kaját, majd felmentem Ash után. Mikor becsukta az ajtót, magához húzott és az ajtónak nyomott. Adott egy puszit a homlokomra, mire én is átöleltem.

- Csak mond ki, higy hiányoztam neked. - mondtam a mellkasába. A nevetése alatt éreztem a rezgést.

- Igen , hiányoztál.

- Ezért voltál olyan csöndben egész idő alatt? - kérdeztem tovább.

- Nem. - Csak ennyit mondott.

- Akkor miért?

- Mert szívesen figyeltelek titeket. Élveztem azt nézni, hogy milyen nyugodt voltál és hogy milyen jól érezted magad. - elhalkult és szeretettteljesen nézett rám. De nálam már megint megszólalt a rossz lelkiismeret.

- Pár héttel ezelőtt még Brooke ült annál az asztalnál és nevetett a szüleiddel. - suttogtam. Tudom, hogy hülyeség volt ilyenen gondolkodni, de nem tudtam leállítani a gondolataimat. Mindig megjelentek ezek a jelenetek a fejembe.

- Sadie, ne mond ezt. Brookeal nem olyan volt mint veled. A szüleim nem voltak olyan nyitottak és lazák vele, mint veled. Ez a hangulat, ami előbb volt... ilyen még sosem volt Brookeal. -  az arcomra helyezze kezét, majd a fülem mögé tűrt egy tincset. Aztán a nyakamon állt meg és az államat simogatta. Lassan lehajolt hozzám és megcsókolt. Élveztem a csókot és az ízét, így teljesen átadtam magam neki.

- Ez itt teljesen más. - suttogta.

Egyáltalán miért volt együtt Brookeal? Miért próbált már akkor közeledni hozzám, mikor még vele volt együtt? Szerelmes volt belé?

Annyi kérdésem volt még, de abban a pillanatban nem érdekeltek. Belenéztem Ash kék szemeibe, közelebb húztam magamhoz és egy forró csókot nyomtam ajkaira.