Damn Badbabe [Magyar fordítás]

29.rész

Összevesztem Chasel, összevesztem Ashel, összevesztem a nővéremmel. Remek.

És valószínűleg nem sokára össze fogok veszni a szüleimmel is, amiért így mertem beszélni Brookeal. És igaz, hogy apa 100%, hogy megértene engem, de akkor sem fogadnák el a viselkedésemet. 

Sóhajtva elővettem a MacBookom, leültem az ágyamra vele és elkezdtem jegyzetelni a mai napról, mikor rezgett a telefonom. 

Kaptam egy üzenetet Chasetől.

Szeretnék bocsánatot kérni. Tökre túlreagáltam mindent. Elhiszem neked, ha azt mondod, hogy Ashel csak a projekten kell dolgoznotok. Ezenkívül pedig együtt van a nővéreddel és tudom, hogy te soha nem tudnál neki fájdalmat okozni. Jóvá tehetem holnap délután a szánalmas viselkedésemet?

Akaratlanul is mosolyognom kellett. Látszólag mégis többet akar tőlem, hisz akkor nem venné a fáradságot és próbálná meg elsimítani a dolgokat. 

Csak közben valami változott a szituáción: Brooke és Ash már nem voltak egy pár. 

De ez persze mindegy volt, mert az igazat mondtam. Nem akartam semmit Ashtől.

De nem pont ezt akartam?

Úgy döntöttem, hogy még nem írok semmit az új kapcsolatfrissítésről, hanem majd személyesen elmondom neki holnap. Eltitkolni úgysem tudtam volna előle, mert hétfőn úgyis észrevette volna, hogy Brooke rezzenéstelen arccal megy el Ash mellett és mégcsak rá sem néz. Mert attól meglepődtem volna, ha nem így lenne. Ha Brooke egy záróvonalat csinált, akkor az végtelen volt. Legalább a makacsságunkban hasonlítottunk.

Felejtsük el :) De egy békülős délután ellen nem lenne semmi kivetésem ;)

Mosolyogva elküldtem az üzenetem és kevesebb, mint 15 másodperc alatt már meg is kaptam a választ.

Akkor holnap háromkor nálam. Már várlak :* Ja és mielőtt elfelejteném, pénteken lesz egy buli Donnál! Eljössz velem? 

Azonnal beleegyeztem. 

És már is jobb volt a kedvem.

***

Mikor felkeltem, éreztem, hogy ez a vasárnap egy jó vasárnap lesz. Még egy kicsit ölelgettem a takaróm, anélkül, hogy a mosoly eltűnt volna az arcomról és már vártam a talinkat Chasel. Végre egyedül lehetek vele.

De realistának kellett lennem. Ez az egész vele, már nem volt olyan mint régen. De engem még mindig nagyooooon vonzott. És ma talán megláthatjuk, hogy mi sül ki ebből. Anélkül, hogy Ash zavarna minket. 

Ha Ashre gondoltam, valamiért furcsa érzés keletkezett a hasamban. Meg voltam könnyebülve, hogy nem fogja többé átverni a nővérem, de valahogy... Na ja, egyszerűen nem utáltam annyira, mint négy héttel ezelőtt.

Lassan rávettem magam, hogy elbúcsúzzak a takarómtól és csináljak magamnak egy kiadós reggelit. Lent a konyhában anya és apa halkan beszélgettek egymással. 

-Jó reggelt!-mondtam hangosan és jókedvűen és máris megszüntettem a beszélgetésüket.

Öntöttem magamnak egy nagy adag kávét, majd megláttam, hogy anya palacsintát sütött. Elvettem egyet, összecsavartam és benyomtam a számba, miközben leültem a szüleimhez. 

-Mwi af?-valamiért furcsán néztek rám.

-Sadie...-kezdte apa és akkor már tudtam. Most fog jönni. Brooke miatt.

Gyors megettem az utolsó falatot is és még gyors ittam egy kortyot a fekete löttyömből, majd már meg is akartam szólalni, de apám beelőzött. 

-Ahogy tegnap beszéltél a nővéreddel...Ez így nem mehet tovább egérkém-kezdte. Ember, a világ igazságtalan.

-Főleg miután szakított Ashel...Miattad-jegyezte meg anya, mire megforgattam a szemeim. Ez nem lehetett igaz.

-Mondhatok én is valamit?-néztem rájuk durcásan és észrevettem, hogy nem is voltak mérgesek, csak a szülői kötelességüket akarták tenni. Apa bólintott.

-Erről NEM én tehetek. Mégcsak nem is kedvelem Asht!-valamiért TÚL gyakran volt ilyen vitám. Csak ismételtem és ismételtem magam, de látszólag senki nem értett belőle semmit-Ő sem olyan okos, ha mindent rám fog. Nem magam választottam azt, hogy Ashel kelljen ezen a projekten dolgoznom-összefontam mellkasom előtt a kezeimet. Ennyit egy jó vasárnapról!

-Tudom kincsem, igazad van-motyogta apa és halványan rám mosolygott, mire anyám felháborodottan levegő után kapkodott.

-Peter, ilyet nem mondhatsz!

-Kincsem, te is tudod, hogy Brooke néha egy igazi Drámakirálynő tud lenni.

Anya inkább visszafolytotta a kijönni akaró kommentet és belekortyolt a narancslevébe.

Erre alig bírtam visszafogni egy vigyort. Tudtam, hogy apa az én pártomat fogja fogni.

-Úgysem illettek össze-értett egyet hirtelen anya, mire megint csak mosolyognom kellett. 

Apám csak vigyorgott és adott egy puszit anya halántékára. Nekem voltak a legjobb szüleim a világon.

***

A kellemes reggeli után, gyors összeszedtem magam, mielőtt Brooke meglátott volna. A szüleim nem voltak mérgesek, de ez még nem jelentette azt, hogy ez Brookera is igaz. Nem volt kedvem egy újabb sort a halandzsázásából meghallgatni és ezért inkább elmentem a szobámba. Ott egy könyv várt, amivel el tudtam ütni az időt, míg Chasehez indulnom nem kell.

Kb a huszadik oldalnál tartottam, mikor rezgett a telóm. 

Totál elfelejtettem Janet. Eltolhatjuk a délutánunkat holnapra?

Ezt most ugye nem gondolta komolyan?

Lekoppintott ez a Jane miatt? Most legalább tudtam, hogy hogy is állok vele. Úgy tűnik mégsem számítok neki annyit, amennyit én tegnap hittem. 

Most szükségem volt egy olyan emojira, amelyiket mindegyikünk hiányol néha.

Ezhelyett ezt írtam neki:

Elfelejthetsz.

Legszívesebben egy kiáltás közben az egyik sarokba hajítottam volna a telefonom, de aztán jött egy másik ötletem. Gyors írtam egy második üzenetet, majd felöltöztem és elindultam a telóm nélkül.