Damn Badbabe [Magyar fordítás]

36.rész

-Ezzel már el tudunk kezdeni valamit-motyogta, majd elkezdett betippegni valamit. Közelebb hajoltam hozzá, hogy el tudjam olvasni, de közben nem tudtam nem észrevenni a parfümjét. Nem feltűnően beszívtam illatát és arra kényszerítettem magam, hogy nehogy hozzábujjak.   

Ez Ash volt! Ash, aki megpróbált kihasználni engem a tónál. Akkor esett le, hogy még meg voltam sértődve rá. Néhány centimétert visszahajoltam tőle és így olvastam tovább, amit éppen írt. Ahogyan a gondolatait összevonta az enyémekkel, ahogy beletett még néhány adatot, hogy jobb hangulata legyen a cikknek és ahogy tökéketes átmeneteket csinált... Tényleg volt tehetsége, a francba is!

-Választottál már ki képeket?-kérdezte mellesleg, miközben továbbírt. Megpróbáltam abbahagyni a bámulását. 

-Öhm nem, még nem...-hirtelen melegem lett a pulcsimban. Felálltam, az ablakhoz sétáltam, majd szélesen kitártam azt. Ezután ráültem az imádott párkányomra és végignéztem a képeket a telefonomon. Végül négyet választottam ki, amik nagyon tetszettek. 

Az a kis távolság, amit Ash és köztem csináltam, kicsit megnyugtatott. De azért teljesen éreztem a jelenlétét. Mindig tapintatlan és rideg volt és több hangulatváltozása volt, mint egy terhes nőnek. Hogy vonzódhattam csak egy kicsit is hozzá?

Ránéztem és megfigyeltem az arcát és a koncentrált arckifejezését. Rájöttem, hogy pozitív oldala is van. Együttérző és barátságos is tudott lenni, de persze pimasz is. Igaza volt abban, hogy ő egy kihívás nekem. 

-Akkor kiválasztottad a képeket?-zavart meg a gondolatmenetemben.

-Mi? Ja, igen. Ki-leültem mellé és megmutattam a fotókat neki. Elmosolyodott.

-Én is ezeket választottam volna-mondta, majd belenézett a szemembe. Azok a szemek... Azok a kibaszott szemek!

Hirtelen elnéztem róla.

-Jó, hogy egyet értünk-mondtam kicsit hűvösebben, mint terveztem és visszamentem az ablakhoz. Ash utánam nézett, majd újra a cikknek szentelte magát. Némán ültem ott és bámultam őt. Levette a sapkáját, beletúrt a hajába, majd visszahelyezte a sapkát a fejére. Mennyire kipróbáltam volna. Gyorsan jártak az ujjai a billentyűzeten és néhány perc múlva rám nézett.

-Felkészültél?-kérdezte, mire csak bólintottam egyet. Felolvasta a cikket nekem, miközben én a fejemet hátrahajtottam, becsuktam a szemem és hallgattam a hangját. Rendkívül kellemes hangja volt. Szép hangja. Hogyhogy csak most vettem ezt észre?

-És? Mit szólsz?-kérdezte, miután befejezte. 

Francba. Észre sem vettem, hogy már végzett. Hallottam én egyáltalán az utolsó bekezdést? Felálltam, majd újra mellé ültem, hogy belenézhessek a cikkbe. Gyors átfutattam a szemeim az utolsó bekezdésen, majd elvigyorodtam.

-Én azt mondanám, hogy tökéletes!-dicsértem meg. Ezután ösztönből megfogtam a sapkáját és felvettem. Ahogy rám nézett a meglepett vigyorával és a kicsit kócos hajával...

-Na, hogy áll rajtam?-akartam tudni tőle.

-Úgy nézel ki, mint...-hagyta abba a mondatát.

-Mint?

-Na ja, mint...-bámult engem, miközben úgy nézett ki, mintha azon gondolkodott volna, hogy bemerje-e fejezni a mondatát.

-Mint mi?-kérdeztem megint.

-Mint egy igazi Babe-mondta ki vigyorgova végül, mire beleboxoltam egyet az oldalába. 

-Tudhattam volna, hogy ezt fogod mondani-motyogtam és ignoráltam a tényt, hogy szerettem, ha Ash Babenek hívott.

-Miért? Ez egyáltalán nem rossz. És amúgy is csak azt mondtam, hogy úgy nézel ki, mint egy igazi Babe, nem pedig, mint az ÉN Babem.

-Hát remélem is, hogy nem gondolsz a TE Babednek!

-Egyszer könyörögni fogsz majd, hogy a Babem legyél-mondta mosolyogva és közelebb jött felém. Nem hátráltam.

-Fogadunk?

-Szeretsz fogadni, igaz Babe?-Ash nem hagyta magát provokálni, sőt még az az irtó szexi mosolya is ott volt a száján, miközben megint közelebb jött hozzám. Időközben már olyan közel voltunk egymáshoz, hogy kezdtem hátrálni. Már majdnem a párnámon feküdtem, Ash pedig fölém volt hajolva. Miért hozott minket mindig ilyen furcsa szituációkba? Bennem minden azt kiáltotta, hogy jöjjön közelebb, de az utolsó szikrányi eszem tudta, hogy az nem lett volna jó. Így hát a szájára tettem az ujjam, hogy leállítsam őt.

-Most nem TE könyörögsz azért, hogy a Babed legyek?-kérdeztem, mire elmosolyodott, mielőtt még végre - vagy sajnos? - visszaült volna az eredeti helyzetébe. Elvette a sapkáját, majd felállt. 

-Az én jelenlétem már felesleges. Akkor elküldöd a cikket és a képeket Daynanak, hogy az holnapra teljesen kész legyen?

Még nem akartam, hogy elmenjen. Azt akartam, hogy maradjon. Nálam. Nem tudtam megszólalni, csak bólintottam és felálltam. A dühöm és a csalódottságom a tónál való viselkedése miatt, eltűnt. Habár... Egy kicsit azért még fájt, hogy látszólag én csak egy kis "szórakozás" vagyok neki. Egyáltalán akartam én valami más lenni neki?

Sóhajtva követtem Asht az ajtómhoz. Egy kicsit haboztam kinyitni, majd huncutul Ashre néztem. 

-Szerinted vár kint a nővérem, hogy megtámadhasson téged? 

-Előttem állsz, szóval először téged buktatna le-vigyorgott. 

-És engednéd?

-Ha kellene még az oroszlánok közé is bedobnálak-suttogta vigyorogva, mire megráztam a fejem, mert nem hittem, hogy ebben volt valami igazság.

Ignoráltam a megjegyzését, majd kinyitottam az ajtót. Brooke ajtaja be volt csukva, szóval vagy amögött állt készenlétben, vagy már munkában volt. A másodikban reménykedtem. 

Ketten lementünk anélkül, hogy egy lélekbe is belebotlottunk volna. Ash már majdnem kint volt az ajtón, mikor megfordult. Egy utolsó mosoly, majd felült a motorjára és otthagyott engem összezavarodva.

***

-Sadie, cariño, itt az idő, hogy egy kicsit kimozdulj-sóhajtott egy kicsit idegesen Ana-Lehet, hogy a pénteki buli lesz az utolsó buli az évben. Higgyj nekem, te ott leszel!

Ana. Én. Pláza.

-Főleg, ha valaki különlegest az ujjaid köré akarsz tekerni-körözött az ujjaival és huzogatta a szemöldökét.

És igaza volt.

Csakhogy annál a "valakinél" nem éppen Chasere gondoltam, mint ahogy azt ő hitte. 

-Mire akarsz kilyukadni? Hogy nem szabad feketét felvennem?

-Exacto! Vagy legalábbis nem csak feketét. Esetleg egy csomó csillámmal. Vagy úgy, ha teljesen kint van belőle a hasad-gyors átgondoltam. Talán tényleg itt volt az ideje annak, hogy egy kis színt is hordjak. 

-Oké, majd meglátom-adtam meg magam, majd bementünk a következő boltba. Miközben a sorok közt keresgéltem valami hasznavehető után, már alig vártam a bulit. Hatással akartam lenni. Igen, kiváncsi voltam, hogy mi lesz Chase és köztem. De nem ő volt az első helyen. Ashre akartam hatással lenni. És ehhez szükségem volt egy s másra.

Ma egész nap hátat fordított nekem. Még a szerkesztőségi gyűlésen is alig figyelt rám. Michael megint odahívott minket magához, hogy megdicsérje a cikkünket. Közben azt is elmesélte, hogy az iskolaújság új rekordot ért el, mert még soha nem adtak el ennyit. Boldogan néztem Ashre, aki csak közömbösen elfordult. 

Hogy mi volt a baja, természetesen nem tudtam. De az a gyanúm volt, hogy a rosszkedve csak megjátszás volt. 

De pénteken a bulin... Ott MUSZÁJ lesz figyelembe vennie engem. 

Abban a pillanatban meg is találtam a célhoz megfelelő ruhát.