Damn Badbabe [Magyar fordítás]

55.rész

- Az akadálypálya? Te meg mit akarsz ott? Ott SOHA nem voltál jobb nálam és mindig már félúton leestél a színes labdákhoz. - mégis hogyan tudott erre emlékezni?

- Úgy hiszem, hogy ma jobb ellenfeled leszek, szóval gyere. Kivéve, ha félsz a vereségtől.

- Dehogy! Csak figyelj! - otthagytuk a kisfiút és lecsúsztunk a mozgólépcső korlátján. Majdnem elvesztettem az egyensúlyom rajta, de még az utolsó pillanatban pont meg tudtam kapaszkodni, mielőtt még leégettem volna magam. 

Bár valószínűleg kiröhögtem volna saját magam, ha TÉNYLEG lerepültem volna róla.

Megálltunk az akadálypálya előtt és felmértük a terepet. Nem sok minden változott, csak annyi, hogy tettek hozzá még két akadályt. Az egyiknél beleeshettél a vízbe, ha nem figyeltél, a másik pedig két henger volt, ami közt át kellett préselned magad. 

- Legalább mehetsz egyet fürödni is, miután a színes labdákba estél. - idegesített Ash, miközben nem tudta visszatartani vigyorát. 

- Ehhez csak annyit mondok, majd meglátjuk ki nevet utoljára. - nem hagyom magam megfélemlíteni. Ezúttal át fogok jutni a labdákon!

Beálltunk a sorba és vártuk, hogy végezzenek az előttünk levő gyerekek. Körülöttünk mindenki csak fele akkora volt, mint mi, ezért több idő is kellett nekik. Ennek ellenére vicces volt, ahogy a medencékbe estek, vagy ahogy a gyűrűknél botladoztak.

- Láttad? - hajolt hozzám suttogva Ash, hogy ne legyen feltűnő, hogy épp a kicsiket beszéltük ki.

- Igen... - a nagy nevetéstől már a hasamat fogtam, de egyszerűen nem bírtam visszafogni. Ash váratlanul a számra tapasztotta a kezét.

- Psszt, halkabban! Annyira szemét vagy a gyerekekkel! - eközben azért hallottam, ahogyan neki is uralkodnia kellett magán.

- Mivan, ha mindketten beleesünk a sárba vagy a vízbe? Akkor úgy kell majd hazamennünk? - kérdeztem hirtelen. Ash két másodpercre rám nézett, majd megforgatta a szemeit. 

- Sadie, Sadie, Sadie. Nyisd ki azokat a szép szemeidet és nézz oda hátra! - mutatott egy szerkezetre a pálya mögött, ahol a gyerekek egy ilyen szökőkút félébe mosták le magukról a színeket és a sárt. Amellett két nagy ventilátor féleség volt, amik orkán erősségű szelet fújtak. Azok előtt álltak pár gyerekek, akik próbáltak talpon maradni az erős szél ellen. De a ruhák szélsebesen (hehe) szárazak lettek tőle.

- Ez praktikus! - tényleg meg voltam döbbenve.

- Ne menjünk végig együtt a pályán? - kérdezte hirtelen.

- Hogyan? Egyszerre elindulva?

- Igen. Vagy egymás után. Így nehezebb. - vigyorgott rám. Ezt a vigyort már eljátszotta nálam.

- Akkor a színes golyókon túljutok! - mondtam. Ott egy cső szolgált hídként, ami még forgott is. Soha nem tudtam megtartani az egyensúlyom rajta, mert olyan gyorsan forgott. Ha közben Ash előttem vagy mögöttem lenne, nem maradnék talpon.

- Természetesen kockázatosnak is vehetjük, de akár csábítónak is. - nézett rám mereven és a szemei örömöt szikráztak. Nem tudtam nemet mondani.

Miért nem tudtam Ashnél soha nemet mondani?

- Oké. - egyeztem bele.

Ash úgy nézett ki, mint aki épp egy örömteli ugrást szeretne csinálni.

Aztán mi következtünk.

Ash ment előre, én pedig szorosan haladtam mögötte. Az eleje még könnyű volt. Felfutottunk egy függőhídon és miután Ash ugrált rajta párat, hogy az szépen billegjen és, hogy meghallják tőle, egy rúdhoz értünk, amiről tűzoltó stílusban le kellett csúsznunk. Megvártam, míg Ash elment, hogy nehogy a fejére essek.