- Végre! Igyekezhettél volna! -üdvözölt Ash, miközben egy szétszórt mozdulattal beletúrt a hajába, ami már így is kócos volt.
- A te megmentőd sem tud sajnos egyszerre két helyen lenni. - válaszoltam neki. - Hol van?
- Még mindig a nappaliban. Nem hagyja abba a sírást és ha meg akarom nyugtatni, akkor rögtön megőrül. - magyarázta, miközben beengedett. A kabátom valahol ledobtam, a cipőimet pedig le sem vettem, mielőtt céltudatosan bementem volna a nappaliba.
Ott ült. Teljesen kisírva, szívszórítóan zokogva és teljesen lefolyt sminkkel. Leguggoltam elé.
- Brooke? - szólaltam meg lágyan, mire rám nézett.
- Mit keresel itt? Tűnj el! - ordított rám, majd elkezdett még jobban bőgni. Ennyit a nyugtató hatásról, amivel Brookera hatottam. De még nem adtam fel.
- Brooke, kérlek nyugodj meg. Beszélj velem. - mondtam gyengéden, de nyomatékosan. - Adj ki magadból mindent. Tudom, hogy nagyon megbántottalak és ezt szörnyen sajnálom. De én még mindig a húgod vagyok és szeretlek. Itt vagyok neked. - lassan csillapodni kezdett zokogása.
- Átvertél. Mindketten átvertetek!
- Nem, mi soha nem tettünk semmit, esküszöm! Csak az az egy csók volt, miután már szakítottatok. - Úgy látszott bejött neki, amit mondtam, mert kikerekedtek a szemei.
- Egész biztos? - kérdezte lihegve.
- Egész biztos. - erősítettem meg, majd a kezébe adtam a zsepis dobozt, ami szerencsére ott pihent az asztalon. Erősen kifújta az orrát, utána pedig összegyűrte a kezében a zsebkendőt.
- De... - már megint el kezdett potyogni pár könnycseppje. Leültem mellé és átöleltem.
- Tudom Brooke, tudom. - tényeg tudtam. El tudtam képzelni, hogy érezte magát. Miközben hagytam, hogy kisírja magát a vállamon, Ashre néztem. Háttal a falnak volt dőlve, a kezei a zsebében voltak és mozdulatlanul figyelt engem. Egész idő alatt meg sem szólalt. És most némán bámultunk egymás szemébe, miközben a nővérem miatta és miattam kapott sírógörcsöt.
Mégis hogyan tudtunk ekkora szart csinálni?
***
Ash becsukta az ajtót, majd csukott szemmel, háttal neki dőlt és beletúrt a hajába. Brooke épp az előbb ment el és még mindig sírt, de már nem volt dühös. A mostani csend a házban szinte félelmetes volt.
- Ash - suttogtam, mire lassan kinyitotta szemeit és rám nézett. - Ez soha többé nem történhet meg.
Néhány másodpercig nem szólalt meg, csak bámult rám.
- Miért hiszed, hogy ez még egyszer megtörténne? - kérdezte végül.
Irritálva elnéztem róla. Semmit sem hittem, csak reméltem. De erre mostmár kettővel kevesebb ok van.
- Nem akarok félreértéseket. - néztem rá sokatmondóan, majd visszamentem a nappaliba a motorom kulcsáért. Mikor megfordultam, Ash az ajtófélfának volt dőlve. Fáradtnak tűnt. Egymást bámultuk, de semelyikünk nem mondott semmit.
A végén kipréseltem magam mellette, mivel nem ment arrébb. Így akartam ott hagyni őt. Úgy éreztem, hogy a dolgok köztünk még nem voltak lezárva. Pont elértem az ajtóhoz, mikor Ash megszólalt.
- Sadie. - nyúlt a kezem után. Észre sem vettem, hogy utánam jött. Felnéztem rá és vártam a valószínűleg hülye megjegyzését. - Szóval... Egy sör most tényleg jól esne. Mit szólsz hozzá?
YOU ARE READING
Damn Badbabe [Magyar fordítás]
Teen FictionHárom éve Sadie visszautasította Asht, aki bevallotta neki az iránta való érzéseit. Ezután Ash elköltözött és többé nem hallott felőle senki semmit. Most viszont visszajött az iskolába. Szemüvegét és pattanásait tetoválások és izmok váltották fe...