Múlandó boldogság

Csak a te mosolyod

Keleten a Nap kél,
Az ablakomon fúj be a szél.
Elmélkedve a holnapról,
Álmodok a nem létező kapcsolatunkról
Érdeklődve figyeltem,ahogy leomlik a jég
De szomorúan vettem tudomásul, hogy beborul az ég.      

Hűvös helységben egyedül ébredek,
S csak suttogom magamban: mondd mit tegyek?
Várok a tanácsra, isteni áldásra
De tudom, számodra ez a fontosak kiváltsága
Magam elé képzelem a szemed,ami felszárította a havat
És látom a lehengerlő,forró nyarat.

Ahogy elhaladsz a folyosón,bevonzod a szemeket
Egy mozdulattal űrited ki a nyűzsgő tereket.
Ha megsimítottad a hajam, eltűntek a bajok
És én a mellkasodon fekve, tűrtem,hogy szóljanak a dalok.
Még egyszer,utoljára a szemed kékje ragyog
Én pedig a kietlen,komor utcán haladok.

"Kérlek,hogy mosolyogj még,
Ha mosolyognál én is mosolyognék"
Így van ez nem tagadom, Te hozzád szól minden dalom
Bár tudom, már rég késő, fel nem adom
Sűrű ködbe burkolózva, érzem,hogy átfagyok
De tudom bármit teszek, már elhagyott.

Álmaimban velem vagy, el sem engedsz
Ha felébredek, rájövök vége, s csak senyvedek
Sötét szoba rejtekében lennék, csak szenvednék
De valaki egyszer, azt mondta,
"Akkor add csak fel,ha az élet már túl sokszor súgja"

Pajzsként használhattam neved, ott lehettem veled
Mosolyogva hallgattad,ahogy azt suttogom, örökké szeretlek
Válaszod meglepett,s itt-ott már befigyelt az élet
"Senki sem tarthat már vissza,lelked nyugovóra térhet"
Ezekkel a szavakkal megtört az álombéli pillanat
Rájöttem tehetek bármit,ez már így marad.