Kétségek

1 0 0
                                    

Gyötörnek a kétségek,
Várnak rám a mélységek
Várnak rám, felfalnak
Tenger habjain úszó sírban altatnak

Megrág, majd megemészt
Mint ahogy az idő elenyész
Felrepít a magasba
És gyönyör helyett kínt adna

Sötét, nyirkos lyukban tárol
Ott, ahol elkerül minden mámor
Ott vár rám az utolsó fénypont
A kérdés, hogy ki vár rám épp ott

Múlandó boldogságWhere stories live. Discover now