A lelkemen tátongó sebek
A szememem áthágó hegek
A csuklómon láthatatlan karcolások
Ők az engem visszatartó mély árkok
A haverok vicces mosolya
A sérthetetlenség vastag tokja
A szeme láttára összeszoruló torkok
Az őt visszatartó végtelen okok
A kívülről láthatatlan gúzs
Az ajakra felkent vörös rúzs
A vasbeton páncél mi véd
Mára már semmit se ér
YOU ARE READING
Múlandó boldogság
PoetryA boldogság nem motivál, a fájdalom igen. Ezek az eredményei a szenvedésemnek.Kritika jöhet :)
