Kúszik, s hömpölyög, elsodor mindent,
Tántoríthatatlanul halad a város sötétjében,
Mi benne él és lélegzik, kér és kap
Értelmet életüknek csak az ad.
Partja felett madarak szelik át a mindentudó eget
Élve a lehetőséggel, szabadságot gyűjtenek eleget.
Bele-bele pillantva a sűrű és sötét mélybe
Maguk mögött hagyják az összes emléket.
YOU ARE READING
Múlandó boldogság
PoetryA boldogság nem motivál, a fájdalom igen. Ezek az eredményei a szenvedésemnek.Kritika jöhet :)
