Múlandó boldogság

Jövőkép

Mint égbolt a pokolban
Nem tudom ki vár rám a porban.
Mindenki átlép rajtam
Elvárják, hogy csak hagyjam.

Vannak akik támogatnak
Napokat számolgatnak,
Számíthatok rájuk a bajban
Az orrokun is vaj van.

Próbáltam ellenszegülni,
Nem elevenen megülni
De ha egyszer nem megy
El kell, hogy engedj.

Magyarázom már mióta,
Hogy nem vagyok fióka.
Egyszer én is felnövök
S zord tűzijátékot fellövök.

Partiról partira járok
Lábomon alig-alig állok
Sarkamban lohol a magány
S már nem vagyok annyira vagány.

Ez az érzés fojtogat,
Mint ahogy anyám pólókat hajtogat.
Állok a szobám közepén,
Sosem lesz már ő meg én.