A színek belepik a magányt
A sötétség elűzi a talányt
A szépség is szörnyeteggé avanzsál
A gonosz is a jóval hál
A tél is vár a nyárra
És a felnőtt is ugyanúgy mászik fára
A levelek hiába zöldülnek
A letört ágak is egyszer eltörpülnek
A füstöt is belepi a köd
A szomorúságban is van örömöd
A biztos is jelent talányt
Az egyedüllét nem mindig magányt
YOU ARE READING
Múlandó boldogság
PoetryA boldogság nem motivál, a fájdalom igen. Ezek az eredményei a szenvedésemnek.Kritika jöhet :)
