Múlandó boldogság

Pokol

A Pokol kapuján, ha átlépek
Nem érdekel többé a mesétek.
Járhatsz két lábbal a vizen
De hiába ha ellened vannak tízen.

Égővörös, magas tornyok belepik a világot
Ki onnan kijut, csak ezt kéri ne kérdezd meg ki bántott.
Ha az ég felé tekintessz, csak sötétséget látsz
A megváltó világosságra, fényre hiába vársz.

Szerelmed, családod,barátaid elhagytak
Úgy látszik, te az érem másik felét kaptad.
A mosolyok emléke felemészt, kínoz
Ha jót akarsz, ne túl mélyre raktározz.

Az őrök, a falak egyre közelednek
Nem egyeznek ki egymással a felek.
Ahogy kitekintessz a rácsok mögül,
Talán egy ismerős arc köszön a régiek közül.

Fegyverrek dörrenése, ágyúk lövege
Egyik se olyan súlyos, mint a szíved tömege
A szívedé, mi évek óta keservesen szenved
Egy idő után az utolsó dobbanás is elmegy.

A falakat lebontani nincs esély,
Túl keveset voltál kemény,
A rossz befolyásolta a hangod,
Ezek után,már más nézeteit vallod.