Gyűlölöm a végnapokat, a hosszú csókokat, és a vörös ajkakat,
Amik éhezve égetik fel minden darabomat
Gyűlölöm a perzselő szemeket, a farkaséhséggel áldott tekinteteket
Miktől úgy érzem, hogy szentté válnak az eretnekek
Gyűlölöm a sebesen fel-le járó, robusztus kezeket
Amik nyögve fedezték fel testemen a helyeket
Gyűlölöm a vörösen hamvadó csikkek fényét, a füst illatát,
A hajamba ragadó ujjpercek igazát
YOU ARE READING
Múlandó boldogság
PoetryA boldogság nem motivál, a fájdalom igen. Ezek az eredményei a szenvedésemnek.Kritika jöhet :)
