Táncoló fénypontok járnak fel és le
Talán ez is fáj annyira, mint a húsodba maró penge éle
A csendes zug amely menedéket kínál
Egyben az a hely, amelyre kivárja halálodat némán
A csillagok fénye világítja meg az utat
Ahol mindenki csak az érdek után kutat
Egy világokat elválasztó, hosszú, erős falat
Amely mintákat savval a bőrödbe marat
YOU ARE READING
Múlandó boldogság
PoetryA boldogság nem motivál, a fájdalom igen. Ezek az eredményei a szenvedésemnek.Kritika jöhet :)
