Múlandó boldogság

Búcsú

Itt az ideje feladnom,
Amit akartál nem sikerült megadnom.
Mikor már elkezd felemészteni a fájdalom,
Hidd el, nem számít mennyi az ártalom.

A kapcsolatunk olyan gyorsan lett komor,
Mint amilyen gyorsan száguld egy motor.
A veszekedés nálunk a lételem,
A kötekedés az értelem.
               
Mi mindent, együtt éltünk át,
Segítettél átvészelni az éjszakát.
Késöbb te lettél álmaim réme,
S elijesztett puszta emléked képe.

Bár te sokáig vártál rám,
Érzelmeim elvesztek a süllyesztő vágányán.
Már sosem lesz a régi semmi,   
De te lásd a poharat félig teli.

Együtt ért minket az alkonyat,
Megsímitottad az arcomat.
Tudtuk mi ketten, ennek vége,
De senki se tette fel a pontot az 'i'-re.

Szürke mindennapokban éltük a heteket,
Nem talált meg minket, ki keresett.
A mi utunk volt nagyon meredek,
De általában csak néztünk felfele.

Megromlott a kitűnő minőség,
Eltűnt a fullasztó hőség.
Sok mindent mondtál,
Mikor még fontos voltál.

Idegenként vizslattuk egymást,
Bár tudtuk már nincs amit megláss.
Már nem ég a régi tűz,
Hisz nálunk boldogabb egy szomorú fűz.