Unreal [Foah-Byler Oneshots]

👑[Byler]👑

—
The AV Club
—

Will szemszöge:

-Hé Mike! Várj!-Kiáltom neki és felgyorsítok a biciklimmel. Ahogy mellé érek megajándekoz egy féloldalas mosollyal, nekem pedig pillangók kezdenek repdesni a hasamban. Igen meleg vagyok, és amilyen szerencsétlen vagyok, belezúgtam a legjobb barátomba. Ő ezt nem tudja és nem is fogja megtudni soha. Ez a kis titkom amit már évek óta őrzök. De ő Tizit szereti és soha nem leszünk együtt.
-Mizu Will?-fordul vissza az út felé.
-Nem sok minden. Csak izgatott vagyok egy kicsit. Tudod a matek doga miatt.-rázom meg a fejem.
-Ne is aggódj miatta. Te vagy a legokosabb fiú akivel valaha találkoztam.-mondja és érzem hogy arcom tűzpiros lesz, amit szerencsémre Mike nem lát ugyanis megérkeztünk a sulihoz.
-Hol van Dustin és Lucas?-kérdezi miközben besétálunk az épületbe.
-Nem tudom talán otthon.-vonom össze a szemöldökömet.
-Hány óra van?
-7:18.-nézek a karórámra mire felsóhajt.
-Te jó ég minek vagyunk itt ilyen korán? Gyere menjünk az AV klubba.-ragadja meg a kezem és maga után húz (nem tudom hogy van az AV club magyarul sorry). Megérkezünk a terem ajtaja elé én pedig előhalászom a kulcsot a zsebemből. Mr.Clarke nekem adta mondván én vagyok a legmegbízhatóbb. Bemegyünk és Mike felkapcsolja a lámpát. Leülök a sarokban lévő kanapéra ő pedig követ engem és lehuppan mellém. Hátradől, lábát felhúzza a melkasához és becsukja a szemét. Annyira tökéletes. Nem bírok betelni vele ahogy az ezernyi szeplő lassú táncot jár sápadt bőrén, hogy rózsaszín ajka puha és telt, hogy a túlméretezett sötétkék pulcsija egy kicsit félracsúszott a vállan, felfedve a kulccsontját, hogy a sötétbarna, szinte fekete haja mindig kócos, hogy hosszú szempillái finoman megrezdülnek. Nem bírok betelni Vele. Kinyitja az eggyik szemét és szórakozottan rám néz.
-Mi az?-kérdezi mosolyogva.
-Semmi.-hajtom le a fejemet elpirosodva. Felül és felém fordul.
-Tudod szörnyen aranyos vagy.-mondja de amikor rájön hogy mit mondott akkor szemei elkerekednek. Tátott szájjal nézel fel rá. Nem hiszem el! Ez most tényleg megtörténik?
-M-mit mondt...?-kezdem de félbeszakít.
-Sajnálom nem úgy értettem... vagyis de, úgy értettem de te úgyse érzel úgy ahogy én, szóval lehetne hogy csak elfelejtsük, meg...-most én vágtam közbe.
-Mike!-mosolygok rá.
-Igen?-néz rám félénken.
Előre dőlök és ajkamat az ajkaira helyezem. Csodálatos érzés. Ezerszer jobb mint ahogy elképzeltem. Elhúzódtam és láttam hogy arca rákvörös, úgyhogy inkább bele se gondoltam hogy én hogy nézhetek ki.
-Gyere ide.-mondja mosolyogva és a kezemet megragadva magához húz. Összeölelkezve ülünk a kanapén, fejemet a mellkasára helyezem és hallom a szívverését. Felnézek rá, elmerülök barna szemeiben.
-Szeretlek.-suttogom neki.
-Én is szeretlek téged.-mondja majd lassan megcsókol.

Hey! Ez az első Stranger
Thingses/Meleg történetem 😅Nem nagyon rajongok a romantikus, nyálas dolgokért (kivéve természetesen ha ez a nyáladzás fiú között van mert akkor nagyon imádooom💕), szóval nem vagyok olyan jó az ilyen történetek írásában. De azért remélem tetszik 😅😊
Bocsi a helyesírási hibákért.

Love u ❤
💁🏼Crudelis∆