Unreal [Foah-Byler Oneshots]

❄️[Foah]❄️

—
I'm afraid
—

Erősen megmarkoltam a korlátot, lassan kifújtam a levegőt, a párafelhő óvatosan kacskaringózva szállt fel, majd eltűnt a semmibe. Nagyon féltem.

Nem bírtam megmozdítani a lábam, és csak görcsösen kapaszkodtam. Lehajtva a fejem szorosan behunytam a szemem és még egyszer átgondoltam mindent.

Semmi baj Noah, nincs semmi gond, megy ez. Csak meg kell mozdulnod. Nem fog bántani senki, nem fog fájni. Csak mozdítsd már meg a lábadat, nem lesz semmi baj!

-Van valami baj?

Ijedten felkaptam a fejem és egyenesen a sötét szempárba néztem.

-Öööööhm...nem?
-Mert már vagy 15 perce itt álsz és szorítod a korlátot.-nevetett fel az idegen.
-Jaj hát...az semmi...minden renden van...
-Félsz, ugye?-nézett rám komolyan, de a szemén látszódott hogy jót szórakozik rajtam.
-Én? Pff, dehogyis! Én tökéletesen megvagyo-

A srác megragadta a karomat, ezzel kényszerítve hogy egyik kezemmel elengedjem a korlátot.

-Neee!
-Nyugi, nem lesz semmi baj.-vigyorgott rám.

Megadva magam felsóhajtottam és hagytam hogy vezessen. Vagyis hagytam volna ha abban a pillanatban amint elengedtem a másik kezemmel a fém korlátot, el nem zuhantam volna. És mivel a srác fogta a kezem, ezért természetesen magammal rántottam őt is.

Fájdalmasan nyögve terültem szét a hideg földön, a fiú meg csak röhögve feküdt mellettem.

-Egyébként Finn vagyok.-könyökölt fel és vigyorogva a szemembe nézett.
-Én pedig Noah, és utálok korcsolyázni!

Haii!

Utólag is kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok nektek és buliban gazdag új évét!
Remélem minden amit vártatok 2019-től az beteljesült, és amiben reménykedtek az 2020-ban beteljesül!

(Nem vagyok jó a jó kívánságok elmondásában/leírásában, de azért remélem mindenki érti hogy nagyon nagyon sok jót kívánok😅)

Köszönöm szépen hogy olvassátok ezt a blogot, annak ellenére hogy nem igazán vagyok aktív. Remélem ezt 2020-ban meg tudom változtatni!

Imádlak titeket, és remélem élvezettel olvassátok a firkálmányaimat!

🥰💕💕