Unreal [Foah-Byler Oneshots]

🌸[Foah]🌸

—
The certain Stranger
—

Noah szemszöge:

Amikor először megláttam őt beleégette magát az emlékeimbe. Akaratlanul is, de csak rá gondoltam. Tudtam hogy ez nem helyes és hogy úgyse fogunk többet találkozni, de nem tehettem ellene semmit. Ott motoszkált az agyamban a gondolata, és akármikor előbújt a hasam görcsbe ugrott. Egyszerre utáltam és imádtam őt. Utáltam, mert tudtam hogy soha nem lehet az enyém. Imádtam mert egyszerűen megigézett. Ahogy néztem őt kifutott belőlem a levegő. Csodálatos volt. Minden pillanatban azt kívántam hogy engem nézzem. Olykor-olykor ez meg is történt, de aztán tekintete továbsiklott, és én átkoztam magam érte. Szerettem volna ha a közelembe jön, ha hozzám ér, ha játszhatok a hajával. Ó te jóságos ég, a haja. Ahogy fekete, göndör fürtjei körülvették csodálatos arcát, szinte már hihetetlen volt. Nem bírtam betelni vele. És az az érzés hogy soha, soha, soha nem lehet az enyém, megölt belülről.

Aztán másnap mégis láttam. A képe élesen élt az emlékeimben, mégis amikor megláttam még hihetetlenebb volt. Hihetetlen volt. Hihetetlen, hihetetlen és hihetetlen...tökéletes. Ez a szó jellemezte őt a legjobban. Tökéletes volt.

Harmadnap ismét láttam és mosolyogtam. Olyan sokáig mosolyogtam hogy már magamnak is furcsa voltam.
Mosolyogtam mert újra láttam őt.

Negyedik nap is mosolyogtam mert rá gondoltam. Aztán nem volt ott. Eltűnt én meg egy kicsit összetörtem. Nem láttam őt, és ez megilyesztett. Rémülten vártam, de nem jött. És már nem mosolyogtam.

Aztán következő nap se jött, én pedig kezdtem kifutni az időből. Gondolatok cikáztak át a fejemen, hogy esetleg valami történt vele. Elszomorított hogy nem volt ott. És ami még jobban elszomorított az volt hogy amíg én ennyit pazarlom rá a gondoltaimat, ő még csak észre se vett engem.

Utolsó nap eljött én meg csak ültem az árnyékban és néztem őt. Néztem, néztem és csak néztem...
Nem akartam hogy vége legyen. Nem akartam hogy vége legyen a nem létező kapcsolatunknak. Megborzongtam ha rá gondoltam.

Másnap amikor beültem az autóba és a szüleimmel végighajtottunk a városon azt kívántam bárcsak meglátnám őt. Az érzés mart, annyire szerettem volna egy utolsó pillanatra látni őt. De nem láttam, mi meg csak mentünk tovább.

Az utolsó estén elsétált mellettem és rám nézett nagy szemeivel. Az volt az utolsó alkalom amikor láttam. Ő teljesen eltűnt az életemből, én pedig megszűntem létezni...

Így történt hogy beleszerettem egy vadidegenbe...

Hey bois and gurls!
Lehet hogy ez egy kicsit lehangoló, de az a helyzet hogy teljesen igaz... képtelen vagyok kiverni a fejemből a fiút akit max. 5-ször láttam...mennyire vagyok beteges?😅 azért remélem nem vettem el a kedveteket az olvasástól xd
Nemsokára új rész😘

Love u❤️
💁🏼‍♀️Crudelis∆

U.i.: mentségemre legyen mondva teljesen úgy nézett ki mint Finn Wolfhard, még a haja is olyan cuki göndör volt🙌🏻