Unreal [Foah-Byler Oneshots]

💕[Foah]💕

—
Cheat
—

Millie szemszöge:

-Fiiiiiin szivem idehoznád a vizemet. Kösziiiiii.-dobtam feléje egy légpuszit, mire ő mosolyogva felállt az asztaltól és játékosan megrázta a fejét.
-Mióta is vagytok együtt?-kérdezte Sadie, majd betömött egy nagy adag salátát a szájába.
-Már lassan egy hónapja.-mondtam és büszkén kihúztam magam.
-A francba.- dőlt hátra a székében Gaten.
-Én megmondtam.-vigyorgott Sadie.-Ide a pénzemmel.
-Mi? Milyen pénz?-néztem körbe a társaságon, és amikor láttam hogy senki nem akar beszélni ránéztem Calebre és addig néztem rá csúnyán amíg meg nem tört.
-Tudod fogadtunk...hogy meddig lesztek együtt...-mondta behúzva a nyakát.
-Hogy MIIIII?
-Ne akadj ki! Nem azért csináltuk mert nem akarjuk hogy együtt legyetek...csak tudod azt hittük...hogy Finnek valaki más tetszik...-magyarázta Gaten.
-Mégis ki?-vontam fel a szemöldökömet.
-Hát tudod,-kezdett bele.
-Na, meghoztam. Tessék.-szakította félbe Gatent Finn, és lehuppant mellém az egyik székre.
Szúrós szemekkel ránéztem Gatenre, majd a barátom felé fordulva egy gyors puszit nyomtam az arcára köszönet képpen.
-Nézzétek jön Noah.-bökött fejével a stáb épülete felé Finn, ahol ép akkor lépett ki az ajtón az említett fiú. Mosolyogva integettem neki, mire elindult felénk.
-Megint kint eszünk?-kérdezte amikor az asztalunk mellé ért.
-Olyan szép az idő, ülj le.-paskoltam meg magam mellett a helyet mire Noah leült. Csendben ettünk tovább, majd hirtelen Finn felpattant és kivette a zsebéből a telefonját.
-Majd elfelejtettem, anyukám mondta hogy hívjam fel őt, mindjárt jövök srácok.-a készüléket nyomkodva elindult az épület melletti kis ösvényen, ami egy kis fás területhez vezetett.
Mielőtt azonban eltűnt volna az épület sarkánál, visszapillantott. Azt hittem rám fog nézni ezért mosolyogtam, de nem rám nézett, hanem a mellettem ülő fiúra, aki bele volt merülve a kajájába. Vállamat megvonva fordultam Sadie felé.
-Na és ki tetszik neki ha nem én?
Sadie, Gaten és Caleb összenéztek majd rám.
-Nem tudom miről beszélsz.-mondta Caleb és bekapott egy sültkrumplit.
-Mi az hogy nem tudod? Előbb beszéltünk erről.-vontam fel a szemöldökömet.
-Miről?-nézett értetlenül Gaten.
-Ne idegesítsetek fel, előbb beszéltünk arról hogy Fi..
-Millie!-szólt rám élesen Sadie és fejével Noah felé bökött.
Ahaa, szóval nem akarja mondani Noah előtt...de miért nem?
Bólintottam, de aztán kérdőn néztem rá mire Sadie csak legyintett.
Lassan Noah felé fordultam.
-Noah...
-Hmm? Mi? Jaj, mennem kell.-pattant fel, mi meg értetlenül néztünk rá.
-Hova?-kérdeztem tőle, és próbaltam a szemébe nézni de nyilvánosan kerülte a tekintetemet.
-Hmm? Hát ööö... csak... hát tudod csak... megyek pisilni...-hadarta majd elszaladt és belökte az épület ajtaját.
-Csak szerintem volt ez fura?-néztem csodálkozva a többiekre mire azok csak a fejüket csóválták.

...

Már vagy 15 perce elment Finn. És Noah is felszívódott. Lassan vissza kell mennünk a forgatásra, szóval jó lenne ha feltűnnének.
-Szerintetek hol vannak ilyen sokáig? Nem kéne megkeresnünk őket?-forgattam a fejemet hátha megpillantom valamelyiküket.
-Nyugi, Finn az anyukájával telefonál, és tudod milyen Mrs. Wolfhard, ha elkezd csevegni akkor annyi.-nyugtatott Sadie.
Pár perc múlva azonban Matt kiszólt hogy kezdünk.
-Nincs bent Noah? Vagy Finn?-kiáltottam neki.
-Nem nincs. Megkeresnétek őket? Most egy nagyon izgi rész követketik és semmiképp nem maradhatnak ki.-mondta Matt és visszament a forgatás helyszínére.
-Gyertek keressük meg őket.-állt fel Gaten mi pedig követtük őt. Elindultunk a hatalmas épülett mellett az ösvényen, ami a kis kertbe vitt minket sok-sok fával.
-Uramatyám.-motyogta Sadie.
-Mi van? Ott van Finn?-néztem körül, de nem láttam meg őt.
-Hol van?-nyújtogattam a nyakam, aztán megpillantottam. Ott állt, egyik kezét egy fa törzsének támasztotta, másik kezével az előtte álló személy derekát karolta át. És csókolóztak!
-MI A SZAR?-nyögtem fel elég hangosan ahoz hogy meghallják. Azonnal szétrebbentek. Noah arcát a kezébe temette, Finn pedig csak állt zsebre tett kézzel és lesütött szemmel.
-Millie én annyira sajnálom...-kezdte a magyarázkodást Noah.
-Srácok miért nem mondtátok?-kérdeztem vigyorogva, amin mindenki meglepődött. Gondolom arra számítottak hogy kiakadok és ordibálni fogok. Persze kiakadtam, de nem úgy.
-Mi?-kapta fel tekinteték Finn.
-Azt hittem vagyunk annyira jóban hogy elmondjátok.-vágtam tettetett szomorú arcot.
-Nem fogsz ordibálni rám, felpofozni engem, a fejemhez vágni hogy hogy tehettem ezt veled majd szakítani velem?-nézett rám meglepetten Finn.
-Miért tennék ilyet?-nevettem fel.
-Persze örültem volna ha nem így tudom meg,de srácok ez annyira cukiiiiiii, nem tudnék rátok haragudni ilyesmi miatt.
-Tényleg?-kérdezte Noah mire bólintottam. Erre elindult felém, majd szorosan megölelt, fejét a vállamba fúrva.
-Jaj Mills, annyira sajnálom...-motyogta.
Finn is odasétált mellém mire meglöktem őt a könyökemmel.
-Mégis mikor akartál velem szakítani?
-Hát...nem tudom...-vakarta meg a kezét.
-És mikor akartátok elmondani?
-Hát...nem tudom...-vágott bűnbánatos képet mire fenevettem.
-Jaj annyira imádnivalóak vagytok együtt, soha nem tudnék rátok haragudni. És amúgy meg nem vagyok vak. Vettem a jeleket.-kacsintottam rájuk és elindultam befelé.
-Mi? Milyen jeleket?-futott utánnam Finn.
-Jaj látszott hogy valami folyik köztetek, csak nem tudtam hova tenni ezért annyiban hagytam.-vontam meg a vállam.
-Ti is sejtettétek?-fordult hátra a göndörke Gatenékhez. Ők bólintottak, mire én elvigyorodtam, Noah pedig elpirult.
-Hát akkor...nincs értelme tovább titkolni. Kösz Mills.-karolta át a vállamat az egyik kezével Finn, másikkat pedig összekulcsolta Noah-éval és egy puszit nyomott a fejére. Mosolyogva néztem őket és örültem hogy ők a barátaim.

Hey bois and gurls!
Tudom hogy egy normális embernek nem ez lenne a reakciója de Millie annyira hiperaktív és annyira szereti Noaht és Finnt hogy én így képzelem el a reakcióját. Remélem tetszett.😌

Love u ❤
💁🏼Crudelis∆