Unreal [Foah-Byler Oneshots]

🌏[Byler]🌍

—
You deserve the whole world
—

Mike szemszöge:

-Will! Várj! Ne! Basszus.-túrtam a hajamba és lihegve leálltam. Will befutott az erdőbe majd eltűnt a szemem elől. Annyira feldúlt volt, még sírt is, és én csak még rosszabbá tettem a dolgokat. A szülei mostanában állandóan veszekednek, és neki végig kell hallgatnia. Olyan törékeny, sokkal jobbat érdemel. Normális életének kellene hogy legyen, normális szülőkkel és normális legjobb baráttal, aki nem szerelmes belé.

Most értünk haza a suliból, kint álltunk a házuk előtt és hallottuk hogy a szülei megint ordibálnak egymással. Azt mondtam neki hogy ne aggódjon, hamar vége lesz ennek, mert úgyis nemsokára elvállnak. Olyan idióta vagyok.

Elindultam a kis ösvényen az erdőbe. Csak egyetlen helyre mehetett, a Byers Várhoz. (Castle Byers eredeti nevén, nem tudtam hogy kéne lefordítanom🤷🏼‍♀️).

Ez az a hely ami bármikor lenyugtatja őt, ahol nem kell aggódnia semmiért, ahol elbújhat a világ elől nem törődve a problémakkal. Ahol önmaga lehet. Odasétáltam a kis erődhöz és megnyomtam a csengőt.
-A jelszó Sclementers.
(Tudom hogy nem volt ilyen jelszó, csak kitaláltam.)

Nem válaszolt, de hallottam a szipogását, úgyhogy bementem. A sarokban kuporgott ,térdét átölelve, lehajtott fejjel.
-Nézd Will, annyira sajnálom. Ezerszer jobbat érdemelsz ennél. Ezerszer jobbat érdemelsz nálam.-hajtottam le a fejem és éreztem ahogy egy könycsepp végiggördül az arcomon.
-Nem mondhatom hogy a dolgok a szüleid között teljesen rendbe fognak jönni, de talán valahogy megeggyeznek, vagy talán nem. De tudod rossz dolgoknak kell történniük elősször, hogy megtudd mi is az igazi boldogság. Lehet hogy ez a rossz, és ez után nagyon boldog leszel.-letérdeltem elé és csak remélni tudtam hogy megérti az össze vissza hablatyolásomat. Felnézett és letörölte könnyeit. Két tenyerem közé fogtam az arcát és mélyen a szemébe néztem.
-Szeretlek, mindig is szerettelek és mindig is foglak. Te jelented nekem a legtöbbet a világon és nem tudom mit csinálnék ha valami történne veled. Azt akarom hogy mindened meglegyen amit csak szeretnél mert megérdemled. Te vagy a legédesebb ember a világon én nem bírom nézni ahogy megbántanak. Vagyis ahogy megbántalak.-csuklott el a hangom, könnyeim patakokban folytak.
-Meghalnék ha valami rossz történne veled.-egy percig meglepetten és összezavarotottan nézett rám, majd lassan elmosolyodott.
-Én is szeretlek téged, Mike.-fogta meg a kezem mire felbátorodtam és ajkaimat az övéire tapasztottam.
Mikor szétválltunk erősen magamhoz szorítottam és a fülébe suttogtam.
-Az egész világot megérdemled.

Hey guys!
Igen igen tudom, már égen volt rész és sajnálom, + ez nem is olyan hosszú és izgalmas, de mostanába nincs sok időm.
Megpróbálok többet írni, de nem ígérhetek semmit.
Azért remélem tetszett.
Mégegyszer sajnálom. 😔

Love u ❤
💁🏼Crudelis∆