Unreal [Foah-Byler Oneshots]

🐲[Byler]🐲

—
The beach
—

Will szemszöge:

-Büntetés!-dörmögte a legutáltabb tanár az egész iskolában, Mr.Fringer.
-Mi? Miért?-nézett rá ijedten Will.
-Mert papírral dobálkozol.-ráncolta össze szemöldökét a tanár és visszafordult a táblához. Will értetlenül nézett maga elé, amikor röhögést hallott a háta mögül. Pár lány és fiú állandóan szivatták őt.
-Hát de tanár úr nem én vol—
-Még ha nem is te voltát, akkor is büntetést kapsz mert feleselsz. Most pedig örülnék ha hagynád hogy befejezzem az órát.
Will felháborodva fújtatott.

...

Iskola után ahelyett hogy hazament volna a büntető terem felé vette az irányt. Unottan bekopogott, szemforgatva odasétált a felügyeletes tanár asztalához és lerakta a büntető papírt. A tanár bólintott mire Will az egyik leghátsó sorba lévő székhet sétált. Levágta magát, a táskáját a földre dobva. Előhalászta a háziját és azt kezdte csinálni. Pár perccel később az ajtón besétált Mike Wheeler, idióta vigyorral a fején. Will nem nagyon ismerte őt, csak annyit tudott róla hogy ő a suli menő rosszfiúja és hogy szinte minden délutánját a büntetőterembe tölti. Lazán végigsétált a padok között és ledobta magát a Will melletti asztalhoz. Közben gúnyosan rávigyorgott a fiúra. Will lejebb csúszott a székén és ismét belemerült a házi feladatába.
Nemsokára egy kis cetli üzközött Will fejének. Felpillantott és dühösen nézett körbe. Megakadt a szeme Mike-on, aki ceruzája végét rágva bámult maga elé. Will megrázta a fejét és a füzet felé hajolt. Nem sokáig tudott dolgozni, ugyanis egy újabb cetli repült felé, majd lepattant a válláról és végiggurult a füzete lapjain.
-Mi van?-kérdő tekintettel fordult a fekete hajú fiúhoz aki játszotta az ártatlant.
-Csend legyen!-szólt rá a tanár. Mike vigyorogva nézett rá, láthatóan élvezte a helyzetet. Mikor a tanár elfordult, Mike óvatosan kitépett egy lapot, ráfirkantott és Willnek vágta. A fiú ismét felé fordult mire Mike a 'nézd meg' szavakat tátogta.
Will lehajolt és széthajtogatta a papírt.
'Még tíz perc, bírd ki'
Will nem értette az üzenetet, de nem akart még egyszer Mike-ra nézni úgyhogy annyiban hagyta a dolgot.
Kilenc perc múlva Mike felállt a helyéről, vállára kanyarította a bőrzsekijét és megállt Will padja felett.
-Na jössz?
-Mégis mit csinálsz?-sziszegte Will.
-Nyugi, a faszi kidőlt, még ha atombombákat dobálnának akkor se kelne fel.-vonta meg a vállát Mike.
-Nem szabad elmennünk.
-Igen, igazad van. Nem szabad. De el fogunk. Na, szedd össze a cuccod.-mondta és elindult az ajtó felé.
Will maga se tudta mi ütött belé, de remegő kézzel bedobálta a dolgait a táskájába és Mike után indult.
-Mégis hova megyünk?-kérdezte a fiú hátától mikor kiértek a folyosóra. Mike megfordult és széttárta a karjait.
-Ahova csak akarunk.-vigyorgott.
Kiléptek az iskolából és végigsétáltak az utcán.
-Gyere erre.-rángatta meg a göndör Will felsőjének az ujját. Lefordultak egy kis, kanyargó útra, ami össze-vissza házak között vezetett.
-Ugye nem fogsz megölni hogy aztán eladd a belső szerveimet?-ugratta Mike-ot, de azért egy kicsi félelem is volt a hangjában.
-Majd meglátom Byers. Ha jól viselkedsz lehet nem adom el, inkább megtartom magamnak.-válaszolt Mike halál komolyan, mire Will elmosolyodott.
-Na de most tényleg. Hova megyünk? És mit csinálunk?
-Hogy hova megyünk azt majd meglátod, hogy mit csinálunk azt csak rajtad múlik Byers.-vigyorgott szemtelenül és a fiúra kacsintott.
A szűk kis utca egy lépcsővel végződött le a tengerhez. Egy kis homokos rész terült el előttük, nem messze tőlük pedig hatalmas sziklák, amikre ijesztően csaptak fel a mérges hullámok. Senki nem volt a parton. Mike leugrott a lépcsőről, lerúgta a cipőjét és belefúrta lábait a meleg homokba.
-Gyerünk Byers, nincs itt senki, itt az alkalom hogy kiszedjem a beleidet meg ilyesmi.
Will mosolyogva megrázta a fejét és lesétált a lépcsőn.
Végigsétáltak a tenger mentén, olyan messzire a víztől hogy lábukat épphogy ne érje el.
-Sokat jársz ide?-nézett Will Mike-ra, aki a homokot tanulmányozta.
-Csak ha unatkozok, vagy ha nem akarok hazamenni.
-Szóval gondolom akkor mindig itt vagy.
-Így is mondhatni.-bólintott szomorúan a fiú.
-És miért nem akarsz hazamenni? Mármint nem muszáj elmondanod ha nem akarod, nem igazán tartozik rám, csak ha beszélni akarsz róla akkor nyugodtan...-jöt zavarba Will, ami megmosolyogtatta Mike-ot.
-Nem éppen a legjobb dolog azt hallgatni ahogy a szüleim nyírják egymást, így megragadok minden alkalmat hogy elhúzzak onnan.
-Sajnálom...én ezt...nem tudtam...-hajtotta le a fejét, mire Mike ismét elmosolyodott.
-Nem gond, senki nem tud róla. Te vagy az első akinek elmondom.
Will meglepetten nézett rá.
-Tudod mit gondoltam rólad? Hogy egy arrogáns seggfej vagy aki szarik a világra és kihasználja az embereket. Akit semmi se érdekel saját magán kívül, iskolába is csak azért jár hogy másokat kigúnyoljon és szórakozzon rajtuk. Olyan akitől még néhány tanár is fél, mert tudják hogy pár szóval képes a földbe tiporni őket. Aki minden este buliba jár és minden tíz percben új lányt hülyít. Ilyennek hittelek...-sütötte le a szemét Will, nem tudta honnan volt ennyi bátorsága hogy kiejtse ezeket a szavakat.
Mike mosolya vigyorrá alakult, azzá az idegesítővé, ami az őrületbe tudta kergetni Willt.
-Mindenben teljes mértékben igazad van, kivéve egy dolgot. A lányok hódítása nem igazán az én asztalom.
Will megállt és összevont szemöldökkel nézett rá. A nap mögöttük lassacskán kezdett lebukni, narancssárga színnel befestve az eget és a víz felszínét.
-Ezt hogy érted?
Mike is megállt és a fiú felé fordult. Megvonta a vállát.
-Nem igazán kedvelem a sok hajat és a visítozást. Nem az én területem.
-Akkor mi a te területed?
-Tudod jobban bírom, ha az illető visszafogottabb és nem ugrál körbe.-lépett közelebb Willhez.
-Akkor a könyvtárba járó, iskolaelső lányok jönnek be?
-Hmm...Nem így mondanám.
-Nem értelek.-rázta a fejét Will.
-Mondjuk úgy hogy jobban kedvelem ha egy lány... nem is lány igazából.
Will szólásra nyitotta a száját de egy hangot se volt képes kipréselni magából. Mike felnevetett és továbbindult.
Will utánnafutott.
-Sajnálom.-olyan halkra sikerült a szó, hogy csodálkozott hogy Mike egyáltalán meghallotta.
-Mit? Hogy meleg vagyok? Ugyan már...-Sóhajtotta majd levágta magát a homokba.
Will letelepedett mellé és csendben nézte őt.
-Valójában...te tehetsz róla.
-Én?-Will elkerekedett szemekkel nézett rá.
-Igen te. Mindig csak ülsz a hülye helyeden, a hülye jegyzeteidbe bámulva, a hülye ceruzádat rágva, és mindig a hülye tanárra figyelsz, sose rám.-Mike felnézett az égre, amin kezdtek megjelenni az első csillagok.
-De hát ezért járunk iskolába...de mégis honnan kellett volna tudnom? Vagy mit akar ez jelenteni?-Willt furcsa érzés kerítette hatalmába amikor Mike ránézett. Úgy érezte a fiú tekintetével áthatol a bőrén, és egészen átlát rajta. Védtelennek érezte magát.
-Kedvellek Byers. Nem értem miért játszod az értetlent. Okos vagy, ha egy kicsit odafigyeltél volna arra amit mondtam akkor erre már rég rájöttél volna.-megforgatta a szemeit majd ismét Willre nézett.
-Hát de...nincs is bennem semmi különleges vagy ilyesmi...
Mike előrehajolt, kezét Will arcára helyezte, ajkait pedig a fiúéira nyomta. Will elősször meglepődött, majd meleg érzés folyt szét a gyomrában, így kezét Mike hajába vezette.
Mikor szétváltak Mike egy puszit nyomort az orrára.
-Ha tudnád mennyi minden különleges benned Will Byers...

Hey bois and gurls!
Hát ez a rész hosszúra sikeredett...azért remélem tetszett. Nemsokára köviiii😛

Love u❤️
💁🏼‍♀️Crudelis∆