Unreal [Foah-Byler Oneshots]

🌿[Foah]🌿

—
Under the water
—

A fiú súlytalanul lebegett a víz felszínén, hagyva hogy a hullámok lágyan ringassák őt. Szinte elmerült az érzésben. Élvezte hogy a föld megmozdul alatta, hogy az ég vele együtt jár táncot, hogy a szellő felváltva csavarodik a hullámok és a fiú köré. Végigfeküdt a tengeren és beleolvadt. A nap perzselte minden egyes porcikáját, de ő még ennek is örült.
Már teljesen elfeledkezett a körülötte lévő világról, amikor nagy csobbanással valaki beugrott mellé, ezzel megzavarva a zen módját. Felháborodva törölte ki szeméből a sós vizet és hihetetlenkedve nézett az alakra aki kirázta fekete hajából a vizet és hátrafordulva ránevetett a barátaira. Észre se vette a mérgelődő fiút.
Noahnak elakadt a lélegzete ahogy a nevető fiút nézte. Víz csöpögött szénfekete fürtjeibő a vállára és az arcára, és végigfolyt a szeplőin, amik vidáman táncoltak ahogy mosolygott.
Valami megindult benne. Valami különös érzés amit még soha nem érzett. Melegség áradt szét a hasában. Ez megrémítette őt, így kisietett a partra és onnan figyelte a vidám társaságot.
Noah feltette szemére a napszemüvegét és kifeküdt a homokba.

...

-Noah kincsem, mi visszamegyünk. Nem jössz?-a fiú anyukája feléje állt. Noah megrázta a fejét.
-Nem még nem. Majd megyek.
Mikor elmentek a szülei, elővette a telefonját és végiggörgetett a közösségi oldalain.
-Hé Finn, gyere már, mindenki rátok vár.-ordította valaki.
Noah felpillantott és látta hogy a vízben csak a fiú maradt egy lánnyal. Röhögve lökdösték egymást, néha-néha elkapták egymás kezét.
Noah csalódott volt, de megkönnyebbült is, mert az érzés amit a fiú keltett benne megijesztette őt.
Megvárta amíg elmentek aztán elkezdte összepakolni a cuccát.
Már indult volna amikor valaki elkapta a csuklóját.
-Mi a...
-Gyere velem.-a fekete hajú fiú volt az. Haja még nedves volt, de már göndör. Szemébe lógott de lazán félresöpörte.
-Mi? Minek? Hova megyünk?-nézett rá értetlenül.
-Sétálni.
Noah megszeppenve indult utánna. Nem tudta eldönteni rossz vagy jó dolog amit csinál.
-Láttalak a vízben. Olyan voltál mintha egy lennél a hullámokkal. Olyan békés...-mondta a fiú ahogy lépkedett a nedves homokban.
Noah elpirult.
-A barátaidat nem zavarja hogy nem velük vagy? Vagy a barátnődet? Ő mit szól hozzá hogy velem vagy? Tudja egyáltalán?
A fiú felnevetett.
-A barátaim nélkülem is elvannak és nincs barátnőm úgyhogy nem szólhat semmit.
-Hát de—kezdett bele Noah de a göndörke félbe szakította.
-Nem, ő nem a barátnőm.-mosolygott a másik fiúra.
Noah elgondolkodott. Teljesen úgy néztek ki mintha együtt lennének. Habár most hogy jobban belegondolt semmi olyasmit nem csináltak amit a barátok ne csinálhatnának.
-És miért jöttél utánnam?-a kérdést félve tette fel, de muszáj volt kimondania, mert mióta elindultak csak ez az egy dolog járt az eszében.
-Valami megfogott benned.-vonta meg a vállát a göndör.
Noahnak nagyot dobbant a szíve. Már régóta tudta hogy nem olyan mint a többi fiú. Az összes haverja állandóan a csajokról vitatkozott és álmodozott, de neki nehezére esett az ilyen dolgokról beszélni. Nem érezte helyesnek. Ezért általában kimaradt az eszmefuttatásukból. De nem igazán foglalkozott a fiúkkal, mert inkább a tanulásra koncentrált, de amikor meglátta a fekete hajú fiút, rögtön tudta hogy nem fogja egy-hamar elfelejteni őt.
-Ezt most...hogy érted?
A fiú Noahra nézett és egy lépést tett felé.
Végigsimított a fiú arcán, a nyakán, a vállám a karján, majd saját tenyerét Noahéba helyezte.
Noah szíve egyre hevesebben vert.
-M-még a nevedet se tudom...-hajtotta le a fejét Noah, mire a göndör rámosolygott.
-Finn. Nagyon örülök a találkozásnak.-elengedte Noah kezét és felé nyújtotta hogy meg tudja rázni.
Noah összezavarodottan tette kezét a kezébe és óvatosan megrázta.
-Noah. Én is örülök.
Noah is elmosolyodott, így álltak egymással szemben kéz a kézben és csak nézték egymást.
-Sajnálom de muszáj.-mondta Finn és mire Noah feleszmélhetett volna, már ajkuk találkozott.
Pár másodpercig megdöbbenten állt majd megmarkolta Finn ingét és közelebb húzta magához. Finn a fiú arcára tette a kezét, másikat pedig a derekára.
Miután szétváltak Noah levegő után kapkodott az izgalom miatt, de a jóleső érzés ismét ott volt a gyomrában.
Miután úgy érezte képes megszólalni Finnre pillantott.
-De hát nem is ismerlek...
Finn elvigyorodott.
-Majd megismersz.

Hey bois and gurls!
Nem tudom hogy tetszik e ez az írási forma. Ha nem akkor nyugodtan írjátok meg és visszatérek a régihez, de úgy érzem így sokkal művészibb képeket tudok leírni. Persze lehet hogy ti nem így gondoljátok de mindegy xd
Szóval ha nem tetszik nyugottan írjatok, ha meg tetszett akkor...hát akkor is írhattok😆

Love u❤️
💁🏼‍♀️Crudelis∆