Unreal [Foah-Byler Oneshots]

🙏🏻[Foah]🙏🏻

—
Physics
—

Noah szemszöge:

-Nos akkor ha mindenki érti a tananyagot, akkor arra gondoltam hogy csinálhatnátok egy projektet belőle. Na?-nézett az osztályra izgatottan a tanárnő. Mindenki a fejét rázta.
-Nos teljesen mindegy, én vagyok a tanár.-nevetett fel Ms. Benner mire többen is felkuncogtak.
-A párokat ti fogjátok húzni. A projektet jövő hét péntekre kell leadni, szóval van majdnem két hetetek. Semmilyen kifogást nem fogadok el.-nézett ránk szigorúan.
Cetlikre felírta mindenki nevét, majd gondosan összehajtogatott minden papírfecnit.
-Amelia kölcsönadnád a kalapodat? Pedig már hányszor megmondtam hogy ne hordj kalapot az órámon...-sóhajtott fel játékosan. Kétségkívül a legtöbb diáknak ő volt a kedvenc tanára. Fiatal volt, vicces és csinos. A kalapba söpörte a papírkupacot majd párszor megrázta.
-Dean gyere húzz eggyet.
A mamlasz fiú lassan kisétált és a kalapba nyúlt.
-Shaun.-ovasta fel hangosan.
-Teresa te jössz.-a szőke lány haját dobálva kitipegett.
-Zach.-sóhajtotta szemforgatva.
-Celeste-Kira
-Ben-Maya
-Zoe-Tom
-Filip-Hugh
-Noah gyere.-mosolygott rám a tanárnő. Kisétáltam, belenyúltam a kalapba és hezitálva kihúztam egy cetlit. Félve széthajtottam, majd a gyomrom györcsbe ugrott amikor megláttam a rajta lévő nevet.
-Finn.-pillantottam fel és a terem hátuljába néztem. Ott ült ő, hanyagul hátradőlve a székében, fekete bőrdzsekiben, kócos hajjal, fél fülében fülhallgatóval, firkálgatva. Nyeltem egy nagyon, majd elindultam a helyemre.

...

Mikor kicsengettek a diákok egyként rohantak az ajtó felé. Megvártam amíg mindenki kimegy, majd lassan a tanárnőhöz sétáltam.
-Uhm...Ms. Benner? Nem lehetne hogy párt cseréljek?- néztem rá félve.
-Sajnálom Noah, de nem lehet. Mindenkinek megvan a párja.-húzta el a száját.-Ne aggódj, meg tudod csinálni, okos fiú vagy te.-mosolygott rám.
-Viszlát.-mondtam szomorúan és kisétáltam a teremből.
-Csak nem partnercserét szerettél volna?-a hangtól összerezzentem. Finn ott állt a falnak támaszkodva. Nem válaszoltam neki csak bámultam rá.
-Ne félj nem harapok.-vigyorodott el és ellökte magát a faltól, egyedül hagyva a csodálkozásommal.

...

Miután kicsengettek az utolsó óráról bedobáltam a cuccaimat a táskámba és kiléptem az osztályból. Végigsétáltam a folyosón majd kilöktem a bejárati ajtót. Csak pár háztömbnyire laktam az iskolától ezért elindultam gyalog.
-Hé Shnapp várj meg!-csodálkozva fordultam hátra.
-Mit akarsz Finn?
-Együtt csinálunk projektet rémlik?-ért oda mellém és napszemüvegét a feje tetejére tolta.
-Igen de csak jövő hét péntekre kell...
-Gyorsan le akarom tudni. Hozzád megyünk vagy hozzám?-kérdezte flegmán.
Sóhajtva elindultam és biccentettem a fejemmel hogy kövessen.
Nem beszéltünk, csak sétáltunk végig az utcán. Rápillantottam és figyeltem őt. Figyeltem ahogy a haját fújja a szél, a flegma járását, a hosszú ujjait, majd a vigyorgó száját. Rám sandított mire gyorsan elkaptam róla a tekintetem.
-Mi van Shnapp?
-S-semmi...-képzeletben jól tarkon vágtam magam amiért néztem őt és amiért egy szót se tudtam kinyögni normálisan.
Hirtelen megragadta a csuklómat és berántott egy kis utcába. A falnak nyomott, teljesen fölém tornyosult.
-Azt kérdeztem mi van Shnapp? Miért bámulsz?-egyenesen fekete szemeibe néztem.
-N-nem is bámultalak...É-én nem...-lebénított, ha tudtam volna mozdulni tőle, akkor se mozdultam volna.
-Mi van Shnapp? Csaknem félsz tőlem?-vigyorgott rám.
Az igazat megvalva igen, féltem tőle.
Felnevetett majd hátrébb lépett. Szorosan behunytam a szemem és kifújtam a levegőt. Ökölbe szorítottam a kezem nehogy észrevegye hogy remeg.
-Nem jössz?-kérdezte és tobábbindult. Lehajtott fejjel követtem őt.
Nem értem. Miért csinálja ezt? És miért velem?

...

A házunkhoz érve előhalásztam a kulcsomat és kinyittam a bejárati ajtót. Finn bejött lerúgta a cipőjét és nézelődött.
-Szép ház.
-Kösz.-feleltem mogorván. Finn csak rám vigyorgott.
Felmentünk az emeletre, be a szobámba. Leültem az ágyamra és ölembe vettem a laptopomat, míg Finn a földre telepedett le. Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez, főleg nem vele.
-Na akkor.-Finn előhalászott a táskájából pár füzetet és egy tollat.
-Az energiamegmaradás. Egy termodinamikai rendszer első főtétele úgy is leírható hogy deltaQ={d}U+deltaW.-magyaráztam neki, hátha esetleg figyelt Ms. Benner óráján.
Értetlenül nézett rám.
-Vagy {d}U=deltaQ-deltaW. Így is lehet. Teljesen mindegy.-sóhajtottam fel.
-Ahol a deltaQ a rendszerrel hőfolyamat következtében közölt energia, deltaW a rendszer által végzett munka következtében elvesztett energia és {d}U a rendszer belső energiájának növekedése. Ne nézz így rám nem vagyok hülye.-forgatta meg a szemét.
-Miért csinálod ezt?-kérdeztem döbbenten.
-Miért tanulok? Nem tudom hogy te rájöttél e már de ha le akarsz éretségizni tanulnod kell hogy aztán—
-Nem, nem úgy értem. Miért zárkózol el? Miért vagy bunkó mindenkivel?
-Mert így könyebb.-vonta meg a vállát.
-De...miért?
-Mert nem akarom hogy az emberek velem foglalkozzanak.-vágta rá és láttam rajta hogy kezdem idegesíteni őt a kérdéseimmel. De egyszerűen nem bírtam megállni.
-De miért nem?
-A francba is Noah, mert nem akarom hogy megtudják ki is vagyok valójában, mert ha megtudnák hogy más vagyok mint ők akkor engem csesztetnének. Ezért kell elhitetnem velük hogy ugyan olyan normális vagyok mint ők csak rossz magaviselettel és ijesztő külsővel, így nem mernek hozzám szólni.-felpattant és idegesen beletúrt a hajába.
-De hát miért lennél más mint a többiek?-néztem rá értetlenül.
Egy szót se szólt csak elém lépett, kezével felemelte az államat és ajkait az enyémre tapasztotta. Nem tartott sokáig a csók. Miután elhúzódott lesütöttem a szemem.
-Ezért...ezért kell elrejtenem hogy ki vagyok...-mondta halkan.-Asszem jobb ha most megyek.-felszedte a cuccait a földről és már ajtónál volt amikor utánnafutottam. Háttal állt nekem, kezeimmel átöleltem a derekát és fejemet belefúrtam a hátába.
-Ne menj el.-motyogtam alig halhatóan.
-Azt hittem félsz tőlem.
Elengedtem őt mire megfordult.
-Féltem...de már nem félek.-szavaim hallatán lassan elmosolyodott és a csuklómat elkapva szoros ölelésbe húzott.
-Sajnálom.-suttogta. Felnéztem rá elősször a szemébe, majd tekintetem lassan levándorolt az ajkaira. Ezt észrevette és nem hezitált, ajkai ismét az enyémen voltak.
Ha valaki ma reggel azt mondja nekem hogy itt fogok álni a szobámban és Finn Wolfhardal fogok csókolózni, egyszerűen kinevetem vagy teljes idiótának nézve a személyt, szó nélkül elsétálok mellette. De hát ilyen az élet, sose tudod mi következik.

Hey bois and gurls!
Új rész juhééé. Najó ez kicsit túl lelkes volt...
Remélem tetszett ez a rész is 😋

Love u ❤
💁🏼Crudelis∆