Unreal [Foah-Byler Oneshots]

📺[Byler]📺

—
Homework
—

Mike szemszöge:

-Hé, ha befejezted azt a szarságot talán ide is jöhetnél.-Sóhajtottam fel és elterültem Will ágyán.
-Még nem vagyok kész.-mondta furcsán, mire rápillantottam és láttam hogy tolla végét rágja. Szemforgatva a plafont kezdtem bámulni.
-Tudod néha hiányzik a vicces Will, aki a nyáriszünetben szokott csak megjelenni.-sandítottam rá, hátha ezzel elértem valamit.
-Uhum...-folytatta a koncentrálást.
-Tudod az a Will, a nyáriszünetes Will, együtt szokott velem lógni.
-Uh-uuum...-válaszolta lassan majd valamit lefirkantott a füzetébe.
-Az a Will nem bánja ha ölelgetni támadt őt kedvem.
-Aha...-Hihetetlenkedve felültem.
-Az a Will kilóg esténként és felmászik a tetőre hogy több időt tudjon velelm tölteni.-vártam valami reakciót de még mindig semmi.
-Az a Will szereti ha simogatom az arcát és játszok a hajával.-fontam karba a kezem.
-Az a Will szeret hozzámbújni. Az a Will azt hazudja az anyukájának hogy szükségem van egy hálózsákra ha itt alszok, de igazából vele alszok az ágyában. Az a Will szabad idejében apró virágokat szed és engem rajzol. Az a Will a kezemet keresi a tömegben ha elmegyünk a vidámparkba, kockáztatva hogy bárki megláthat. De azt a Willt nem érdekli. Az se érdekli azt a Will hogy múltkor Max meglátta hogy megpusziltam őt. Az se érdekli azt a Willt hogy megfázhat minden éjjel amikor a napfelkeltét nézzük, annak ellenére hogy kismilliószor elmondom neki hogy menyjünk be mert beteg lesz. Azt a Willt az se érdekli ha lányok vesznek körül mert tudja hogy csakis őt szeretem és ez soha nem is fog megváltozni. Azt a Willt nem érdekli a házi feladat. De úgylátszik az a Will most nincs itt...-sóhajtottam fel szomorúan és ismét szétterültem az ágyon.
-Jó, igen tudom, bocsánat, de a matek házim...be kell fejeznem...-mélyült bele még jobban.
Felnevettem majd felpattanva az ágyról az asztala mellé léptem és kikaptam a kezéből a ceruzát.
-Hé mit csinálsz? Tudod hogy be kell fejeznem...-ráncolta homlokát. Szörnyen édes volt.
Megfogtam az előtte lévő füzetet és a szoba másik végébe hajítottam.
-Nem, nem kell. A matek ráér. Viszont én türelmetlen vagyok.-megragadtam a kézét és magam után vonszoltam őt az ágyhoz.
Végre valahára miután lefeküdtem, ő is befeküdt mellém. Fejét a mellkasomra hajtotta én pedig átöleltem őt az egyik kezemmel.
-Na így már sokkal jobb.-pusziltam meg a homlokát. Halkan felnevetett majd még szorosabban hozzám bújt. Úgy tűnik visszatért az a Will.

Hey bois and gurls!
Tudom hogy eltűntem, meg minden, de egyszerűen valahogy nem jött össze az élet😅 De most itt vagyok és próbálom folytatni. Remélem tetszett ez a rész is. ☺️

Love u ❤
💁🏼Crudelis∆