Unreal [Foah-Byler Oneshots]

🌅[Foah]🌅

—
The Calpurnia concert
—

Noah szemszöge:

Mellkasomban dübörgött a zene, testem a ritmusra mozdult, ajkam a dal szövegét tátogta. Ezernyi ember nyomott össze minden oldalról, a levegő fülledt volt, a hőmérséket az egekbe szökött, de csodálatos érzés volt.
Aztán Finn Wolfhard elkezdte énekelni a refrént. Hangja betöltötte az egész helységet és az összes lány egyszerre sikított fel. Mosolyogva élveztem a koncert további részét.

Az utolsó szám után Finn a mikrofon elé lépett és rekedtes hanggal beleszólt.
-Nagyon szépen köszönjük hogy eljöttetek, remélem élveztétek az estét. Mi lettünk volna a Calpurnia. Sziasztok.-azzal levonultak a színpadról.

A tömeg fele egyszerre indut meg a kijárat felé, a másik fele pedig csak állt és várt. Ugyanis nekik VIP jegyük volt, ami azt jelentette hogy találkozhattak a bandával. Úgy ahogy én is. Beálltam a kialakuló, kígyózó sorba és nézelődtem. Az emberek lassan fogytak előttem, és a fehér háttér előtt megpillantottam a mosolygó Malcolm göndör fürtjeit. Aztán Aylát, Finnt és végül Jacket is. A sipítozó lányok (és persze néhány fiú is) sorba mentek Malcolmhoz, aztán tovább a többiekhez.

Mikor sorra kerültem a szivem kalapált az izgatottságtól. Mosolyogva a magas fiúhoz sétáltam, beszéltem vele pár szót, lefényképezkedtünk és már mentem is tovább Aylához akinél ugyanez történt.

Aztán lassan Finn elé léptem, aki édesen vigyorogva fogadott.
-Szia, mi a neved?-kérdezte az egyik szemöldökét aranyosan felhúzva.
-N-Noah.-mondtam ő pedig felnevetett.
-Nyugi, nem harapok, nem kell félned tőlem.
-T-tudom, csak annyira izgatott vagyok, el sem hiszem hogy most ez tényleg megtörténik. Már olyan régóta hallgatom a zenéteket, és annyira jók vagytok, főleg te, ahogy énekelsz az valami csodálatos, szóval elég hihetetlen hogy itt állok előtted, és te meg tök kedves vagy meg vicces meg minden...-hadarta és csodálkozásomra Finn nem nézett hülyének, csak felnevetett és a csuklómat elkapva maga után kezdett húzni.

Eltűntünk a tömeg szeme elől és amikor megállt épp szólásra nyitottam a számat, de ő felém fordult és ajkait az enyémre tapasztotta.

A fejem szétrobbant, a lábaim megszűntek, a szívem nem dobogott tovább és belevesztem az érzelmeknek nevezett fekete lyukba.

Vagyis így éreztem.

Ami igazából történt az az volt hogy kezét felvezette a nyakamon és még közelebb húzott magához. Ujjaim megtalálták selymes haját és belegabalyodtak. Aztán egy picit hátrébb húzódott és beleharapott az alsó ajkamba, és nagyon nehezen álltam meg hogy felnyögjek.

Vigyorogva még hátrébb lépett.
-Maradj itt! Nemsokára vége lesz. Kérlek maradj.-mikor bólintottam még egy gyors puszit nyomott a számra és visszament a rajongóihoz.

-Nagyon sajnálom hogy elmentem, de az előző fiú rosszul lett. Az őrök kivitték őt a hátsó ajtón, ne aggódjatok semmi baja...
Szia, hogy hívnak?-hallottam távoli hangját.

...

Mikor Finn felbukkant épp a földön ültem és a cipőm fűzőjét piszkáltam. Felpattantam és ekkor vettem észre hogy Jack, Ayla és Malcolm is ott van mögötte.

-Wow Finn, te tényleg nem vicceltél.-kiáltott fel Jack, mire elpirultam.
-Srácok ő itt Noah.
-Finn, mi is találkoztunk vele.-fordult Malcolm a göndör felé.
-Én nem.-bittyesztette le ajkait Jack én pedig halkan felnevettem.
-Előremennétek? Mindjárt megyünk mi is...-lépett mellém Finn, Ayla pedig sokatmondó pillantásokkal ajándékozott meg minket és elindult, a két fiú pedig követte őt.

-Hátsóajtó? Most komolyan?-fordultam felé felvont szemöldökkel.
-Bocs nem mondhattam hogy hátrarángattalak mert épp kedvem támadt lesmárolni téged.-forgatta meg a szemeit és pedig éreztem hogy arcomat ismét elönti a pír.

-És akkor most? Mi lesz?-kérdeztem halkan.
-Hát mi visszamegyünk a megszokott helyünkre. És hát örülnék ha velünk jönnél...vagyis ahogy gondolod, nem muszáj ha nem akarsz...-kezdett magyarázkodni, de félbeszakítottam őt.
-Szívesen mennék.-rám pillantott és mosolyogva bólintott.
-Akkor gyere.-megfogta a kezem és elindult.

Kilökte az ajtót és megcsapott az esti hűvös levegő. A többiek minifurgon mellett várakoztak. Ayla kinyitta az ajtót és beült, mellé én, mellém pedig Finn.
Jack bepattant a volán mögé, Malcolm meg az anyósülésre.

A tízperces út után Jack befordult egy utcába és leparkolt egy garázs előtt. Finn kivágta az ajtót is kiigrott a járműből. Ő követve elondultunk a magas fehér ajtó felé.

A garázsban meleg volt és kissé zokniszag, de az volt a legjobb hely amit valaha láttam. Két kanapé volt a falnak tolva, köztük egy kis kávésasztal. Hátul volt még egy karosszék meg egy hűtő. Elől volt egy dobfelszerelés, három gitárállvány rajtuk a gitárral, két mikorofon, egy szintetizátor, pár hangfal és nagyon sok kábel.

-Üdv a mi kis heylünkön.-tárta szét a karját Finn. Mosolyogva beljebb mentem. A többiek azonnal kényelembe helyezték magukat. Malcolm a hűtőhöz ment és kivett belőle egy kólát. Ayla a gitárjával a kezében letelepedett a karosszélbe. Jack Malcolm dobverőit kezdte dobálni, mire Malcolm odazsaladt hozzá és próbálta elszedni tőle, így ők ketten verekedni kezdtek. Finn a kezemet megfogva húzzott a kanapéhoz. Leültem a sarkára, ő pedig elterült, a fejét az ölembe hajtva. Ujjaimmal csavargatni kezdtem szénfekete haját és Aylát néztem ahogy pengeti a húrokat.

Aztán hirtelen abbahagyta és végigpillantott rajtunk.
-Tudjátok gyerekek, ez így jó.-mondta mire Malcoln és Jack abbahagyta a lökdösődést.
-Mi?-kérdezte behunyt szemmel Finn.
-Hát ez, ez az egész. Csak így...jó.-sóhajtotta és mosolyogva hátradőlt.

Értettem mit akart mondani. És teljesen igaza volt. Csak így...jó volt az egész.

Hey bois and gurls!
Remélem tetszett ez a rész is🙃
(Az a kép nagyon gonosz de olyan vicces nem bírtam ki xd)

Love u❤️
💁🏼‍♀️Crudelis∆