Unreal [Foah-Byler Oneshots]

🌊[Byler]🌊

—
Safe
—

Warning! Tudom hogy ez nem igaz, és hogy nem is fog soha megtörténni, csak az én
agyam/képzeletem szüleménye🌝

Will szemszöge:

-Hé nyomi! Figyelj a lábad elé!-ordította röhögve Mike Wheeler, az örökös zaklatóm. Összezavarodva néztem rá, mert nem értettem hogy miről beszélt. Ezután valaki kirúgta a lábamat. Leestem a földre, és beüttem a tenyeremet. Egy hatalmas vágás volt rajta és ömlött belőle a vér.
-Ó a kis nyomi elesett.-nevetett Mike és lepacsizott Lucassal, aki felrúgott.
-Ne maradj túl sokáig a földön, mert a végén még ott ragadsz örökre.-röhögött Dustin, és elsétált a bandájával. Utálom őket. Felálltam és az ingem ujjába töröltem a tenyeremet. Már becsengettek, ezért úgy döntöttem hogy ellógom az első órát. A wc-be mentem hogy kiöblítsem a sebemet. Ezután csak a folyosókon járkáltam és belestem az osztályokba. Elértem az egyik sarkot, amikor valaki megragadta a csuklómat és berántott egy másik folyosóra. A számra tapasztotta a kezét, nehogy felordítsak. Felnéztem és Mike-ot láttam. Leráztam magamról a kezeit és undorodva elléptem tőle.
-Mit akarsz?-mordultam fel.
-Hogy van a kezed?-kérdezte és elkapta a tenyeremet.
-Miért érdekel?-rántottam ki csuklómat szorításából.
-Ne legyél hülye.-próbálta újra megfogni, de nem hagytam.
-Ne érj hozzám!-szóltam rá hangosan.
-Mi bajod van?-lökte el magát a faltól, és közelebb lépett én pedig hátrébb. Nem akarom hogy a közelembe legyen.
-Mi baj van velem? Te kérdezed hogy mi baj van VELEM? Ó te jó ég! Évek óta bántasz, és kiröhögsz, és most meg úgy viselkedsz, mintha....furcsán.-nevettem fel szarkasztikusan.
-Hogy viselkedem?
-Mi?-ráncoltam a szemöldökömet.
-Azt mondtad úgy viselkedek mintha...?
-Mintha tényleg érdekelnélek!-mondtam mérgesen.
-Mert tényleg érdekelsz.-ütötte meg a falat én meg elkerekedett szemekkel néztem rá.
-M-mi?
-Igen...-vakarta meg a nyakát.
-De...mindig olyan bunkó voltál velem...
-A barátaim buzinak hívtak volna ha megtudják. Próbáltam jeleket adni de sose figyeltél rám...-sóhajtott.
-Mert sose gondoltam hogy tetszhetek neked. Bántottál és kiröhögtél!-mondtam felháborodva.
-Annyira sajnálom.-jött közelebb és ezúttal nem léptem el.
-Honnan tudjam hogy nem csak játszol velem, hogy aztán jól kiröhögj a hülye haverjaiddal?-néztem fel rá, egyenesen mogyoróbarna szemeibe.
-Nem tenném ezt veled.-fogta meg a kezemet.
-Tényleg? Javíts ki ha tévedek, de négy éven keresztül mást se csináltál.-vontam fel a szemöldökömet.
-Jó, igen igazad van.-bólintott.
-De el fogom érni hogy bízz bennem.-mosolygott rám és másik kezét a derekamra helyezte.
-Ó tényleg?-hajoltam hozzá közelebb. Puha ajkaira néztem és beharaptam a számat. Elvigyorodott majd gyorsan előredőlt. Ajkaink találkoztak, még közelebb vont magához én pedig átöleltem a nyakát. Mikor szétváltunk homlokamat az övének támasztottam.
-Ne félj, biztonságban vagy velem.-suttogta.

Hey guys!
Napi kérdés: Ha nézted a sorozatod, ki a kedvenced?

(Nekem egyértelműen Mike és Will, de Max-et és Dustint is nagyon szeretem 😍)

Remélem tetszett ez a rész, nemsokára jön a következő☺️

Love u ❤
💁🏼Crudelis∆