Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+

3. Dress code: White

Este felhívtam Rebecát és beszámoltam neki a medencés bulin történtekről, az instagramról és a kávézós balhéról.

- Na neee! Ki vagy és mit csináltál az én barátnőmmel? – kérdezte döbbenten.

Belenevettem a telefonba.

- Jaja... én voltam. Nem is tudom... annyira felidegesített az a gyerek! Egyszerűen csak megtörtént.

Szabad kezemmel eltakartam a szemem, bár ezt ő nem láthatta. Kicsit azért szégyelltem magam. Nem az én stílusom volt emberek nyakába kávét öntögetni.

- Na és jó pasi?

Az alsó ajkampa haraptam. Most hazudjak neki? Áhh... még telefonon keresztül is észrevenné.

- Eszméletlenül. De ezt soha nem fogom neki bevallani! Egy beképzelt seggfej, semmi több.

- Hát, az elmondottak alapján még tuti fogtok találkozni.

Eddig oda-vissza járkáltam a szobába, de most megtorpantam.

- Remélem nem. Inkognitóba fogok járni mindenhova.

- Vagyis napszemüvegben? – kérdezte mindent tudóan.

Régen is mindig ezt csináltam, ha nem akartam valakivel találkozni. Persze mindig felismert mindenki, ezzel a dumával csak magamat hitegettem.

- Ez a terv.

- Halihóóóó – lépett be Stacey az ajtón.

- Szia! – köszöntem oda neki.

Rebeka szólalt meg megint a telefonba.

- Stacey? Üdvözlöm!

Át adtam, majd a viszonzást is.

- Na de Lia, szerintem próbálkozz be a srácnál! Próbálj meg tovább lépni a múltadon!

- Ahh... Stacey is ugyan ezt mondta! Hogy csapjak le rá. De most közlöm mindkettőtökkel – fordultam Stacey felé.

- Utálom a srácot és ő is engem!

A szobatársam forgatta a szemét, Rebeca pedig sóhajtott egy nagyot.

Ezek sosem szállnak le rólam.

Még vagy tíz percig beszéltem Rebecával, majd leraktam a telefont.

- Hé – kezdte Stacey, mikor ledobtam magam az ágyra. – Akartál nekem valamit mondani a kávézóban, mi előtt Mr.Adonisz megjelent.

Ó jaj, erről teljesen megfeledkeztem. Leültem és ránéztem.

- Igen ömm, tudod... nem volt valami könnyű tinédzser korom.

Nagy levegőt vettem.

- Az van, hogy...

Egyszerre pittyegett a telefonunk. Mind ketten összehúztuk a szemöldökünket és megnéztük az sms-t.

KEDVES HALLGATÓ,

ÖRÖMMEL KÖZLÖM VELED, HOGY MEGHÍVÁST KAPTÁL A HOLNAP ESTE TARTANDÓ EGYETEMI KONCERTRE.

DRESS CODE: WHITE

FELLÉPŐK:

...

Nem olvastam tovább, hanem felnéztem.

- Mi most ingyen mehetünk be a koncertre?

Stacey hitetlenkedve nézett vissza rám, majd hirtelen felpattant és tapsikolni kezdett.

- Úristeeeen! Van fogalmad róla, hogy amúgy mennyibe kerül egy jegy? Egy vagyonba!! Minket meg csak úgy meghívnak!

- De én ezt nem értem, miért lettünk meghívva?

- Még te kérded? – felmutatta a telefonját. – Hahóó, Ms. Instagram!

Baszki tényleg! Ennyit számítana, ha megszégyenítesz egy focistát?

- És el akarsz menni? – kérdeztem

- Még szép! El FOGUNK menni! – jelentette ki és elkezdett a szekrényében kutatni.

- Klassz! Tudtam én, hogy van nekem egy fehér ruhám!

Kihúzta, majd maga elé tartotta a látszólag testre simuló apró darabot. Ledobta az ágyára és elindult az én szekrényem felé.

- Ömm, nekem nincs fehér ruhám. Sőt ruhám sincs nagyon. Tudod, hogy inkább a nadrágot részesítem előnyben.

Stacey lassan, nagyon lassan fordult felém.

- Hogy mit mondtál?

- Nincs fehér ruhám – mormoltam el még egyszer.

Sóhajtott egyet.

- Néha úgy érzem, mintha egy fiúval élnék... - fenyegetően rám szegezte mutató ujját.

- Holnap elmegyünk vásárolni!

Már nyitottam volna a számat, de megint megszólalt.

- Ne merd lemondani kisasszony!

Vitatkoztunk még vagy 2 percig, majd végül rábólintottam.

Miért nem lehet egy kibaszott álarcos bál inkább?

Szinte biztos, hogy Mr.Seggfej is ott lesz. Hacsak nem halt meg...

*****

Stacey másnap valóban elráncigált vásárolni. Bementünk vagy tíz üzletbe, legalábbis a hatodik után már nem számoltam. A létező összes fehér ruhát fel kellett próbálnom.

- De hát ez nem is a méretem!

Mondtam, mikor a kezembe nyomott egyet és megnéztem a címkéjét.

- Attól még lehet, hogy jó lesz rád, ne vitatkozz!

Persze nagy lett rám...

- Hagyjuk a fenébe... majd felveszek egy fehér pólót és azt hiszem, van egy fehér rövidnadrágom valahol...

- Ki van zárva! Tessék, ezt próbáld fel!

Egy lenge, nyakpántos hófehér ruhát nyújtott át nekem. Elvettem tőle és alaposabban végig néztem. Az anyaga nagyon puha volt.

Hmm... nem is rossz.

Bementem a próbafülkébe és felvettem. Belenéztem a tükörbe és tátva maradt a szám. Rögtön elhúztam a függönyt és megmutattam Staceynek. Amikor meglátott villámsebesen szívta be a levegőt és kezeit összecsapta a mellkasa előtt.

- Úramisten Amelia! Gyönyörű vagy!

Oda sétált hozzám és átnyújtott egy ezüstszínű magas sarkút.

- Ez tökéletes lesz hozzá.

Elvettem és felvettem azt is. El kell ismerjem, tetszett a tükörképem.

- Tudtam! – megfogta egy hajtincsemet. – Megcsinálom a hajadat is! Jajj, miért nincs gyakrabban ilyen party?

- Tuti megvegyem ezeket? – néztem még mindig a tükörbe.

- Ha nem veszed meg, kinyírlak!

Mondta és be húzta a függönyt, jelezve, hogy visszaöltözhetek és mehetünk fizetni.

Még egyszer végig néztem magamon, majd úgy döntöttem, miért ne?

Sziasztok! Ha tetszik a story, kérlek dobj egy vote-ot!

-Tunderpocok99