Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+

35. Otthon

December 20-án utaztam haza. Eléggé fura érzés újra azon a környéken lenni, és bevallom, kicsit kényelmetlenül is éreztem magam mindaddig, míg meg nem pillantottam az ismerős ezüstszínű Volkswagent leparkolni a repülőtéren. Elmosolyodtam, és oda intettem az épp kiszálló édesapámnak.

Amint meglátott, az ő arcán is fülig érő vigyor jelent meg, és már-már szaladt felém. Hatalmas ölelésbe zárt, és én is hasonló képpen szorítottam magamhoz.

- Annyira jó téged végre magamhoz ölelni Lia! Nagyon hiányoztál már. Anyád reggel óta süt-főz, hogy legyen fogadhoz való, te kis éhező kollégista.

Felnevettem, és elengedtük egymást. Apa megfogta a bőröndömet, amit maga után kezdett húzni, én pedig a nagy sporttáskát cipeltem a kocsiig.

- Igazán nem kellett volna! És nem is éhezek a koliban! Tudok főzni, vagy ha úgy adódik, akkor simán rendelek magamnak kaját.

- Ezt anyádnak is próbáld meg beadni! – mondta apa nevetve, miközben mindent bepakolt a csomagtartóba.

Beültünk a kocsiba, engem pedig rögtön megcsapott az ismerős, enyhén citrusos illatú légfrissítő, ami a kocsiban terjengett. Beleszippantottam egy nagyot és közben lecsuktam a szememet.

- Nem tudom miért, de ez az illat mindig tökre megnyugtat.

- Talán mert 25 éve ezt a légfrissítőt használom, te és Matt pedig kábé ezen az illaton nőttetek fel, kezdve onnan, hogy már akkor is ezt éreztétek, mikor születésetek után haza vittünk titeket a kórházból – kanyarodtunk ki a főútra a repülőtérről.

Valóban. Amikor még kicsik voltunk, nagyon sokat mentünk kirándulni, vagy nyaralni, és akkor is mindig ez az illat várt az autóban.

- Ki vagy virulva kislányom. Mi ennek az oka?

Pillantott oldalra sokat sejtetően.

Nem, most biztos, hogy nem fogom elmondani neki. Majd egyszerre az egész családnak.

- Hát tudod, végre vége van a szorgalmi időszaknak, és csak januárban lesz vizsgám, szóval ez lehet leginkább az oka – néztem az utat magam előtt a szélvédőn keresztül. – Viszont azt tervezem, hogy az elkövetkezendő két napot átalszom.

Felkuncogott, de nem fűzött hozzá semmit sem.

*****

Valószínűleg elbóbiskolhattam, mert már csak arra eszméltem, hogy apa felhajt a feljárónkra, és leállítja a motort.

Kidörzsöltem az álmot a szememből, és egy nagy ásítás kíséretében kiszálltam az autóból. Épp, hogy lábam a földet érte, már a levegőben voltam, ugyanis Matt tűnt fel a semmiből, és olyan könnyedén kapott fel, és pörgetett meg, mintha csak pehelysúlyom lenne.

- Jesszusom Matt – kapaszkodtam bele – tegyél már le, hogy az ég áldjon meg!

- Én is örülök neked, te bolond fejű – tett le végül nevetve.

Mikor már biztos voltam az egyensúlyomban, felnyúltam vörös hajába, és szétborzoltam azt.

- Jó látni Mattie.

Még mindig nevetve, ellökve magától a kezemet, utána pedig oda szaladt a csomagtartóhoz, hogy segítsen apának behordani a cuccaimat. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy segítek nekik, de a bőröndömön, és a sporttáskán kívül, csak a kis fekte hátizsákomat hoztam, ami már amúgy is a kezemben volt, szóval végül csak elindultam az ajtó felé. Dolgozzanak csak a férfiak.