Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+

46. Winter night

Újabb hét telt el azóta, hogy Tony laptopja jelezte Victor érkezését New Yorkba. Egy napig tudtuk követni, de egyszer csak megszakadt minden. Tony szerint Victor valahogy rájöhetett, hogy valaki lenyomozza, vagy csak puszta óvatosságból, de elérte, hogy többé ne lássuk a kijelzőn.

Hétfőn kezdődik a tavaszi szemeszter, mi pedig még szombat este is azon tanakodtunk, hogy nekem és Raynek jó ötlet-e mutatkozni az utcán. Stacey szerint köthetnék egy divatos sálat a fejemre, és napszemüveget, mint a Hollywood-i nagy sztárok. Ray egyértelműen kifejezte nem tetszését, és konkrétan a házba akart zárni engem Emilyvel együtt. Emilyenek persze nem is kell nagyon utcára lépnie, hisz nem jár ide. Dylan azt javasolta, hogy én, Ray és Emily ne mutatkozzunk együtt, mert ha valahogy rájönne Victor, hogy ismerjük egymást – mármint én és Ray – akkor biztos, hogy azon nyomban bosszúhadjáratot indítani ellenünk, és ki tudja, mit tenne. Azt kell, hogy mondjam, bármennyire is ki voltam a gondolatától, hogy ezért távolságot kelljen tartanom Raytől, Dylan szavaiban volt némi értelem és logika.

Mire vége lett a „megbeszélésnek", teljesen lezsibbadt az agyam, és fájni kezdett a fejem. Fáradtan vonultunk el aludni. Csak feküdtünk és feküdtünk, én Ray mellkasára hajtottam a fejem, de egyikünk sem tudott egyelőre elaludni, pedig a testem nagyon kívánta a pihenést.

Ray egyszer csak nagy levegőt vett, és oldalra fordítva a fejét puszit nyomott a hajamra, és bal kezével elkezdte simogatni az oldalamat. Közelebb simultam hozzá, és megpusziltam fedetlen mellkasát.

- Mire gondolsz most? – kérdeztem.

Rövid szünet után válaszolt.

- Arra, hogy milyen módszerrel öljem meg Victort, ha elkapjuk.

Ledermedtem, és valamilyen fura okból kifolyólag nevethetnékem támadt.

- Szóval miközben a karodban tartasz, és szeretgetsz, az agyad különféle gyilkossági kísérleteken kattog? Azta! Ez aztán a romantika!

Felkuncogott, és erősebben szorított magához.

- Bocsi, Aranyhaj, ha szeretnéd, hangosan is kimondom őket, ha attól jobban érzed magad.

- Nem, kösz – vágtam rá rögtön, amitől én is elnevettem magam.

Pár percig csak feküdtünk csendben, majd nagyot sóhajtottam, és felülve visszanéztem Rayre, aki összehúzott szemekkel kémlelt engem.

- Nem tudok aludni – közöltem, és kimásztam az ágyból.

Az ablakhoz sétáltam, és kinéztem a február közepi havas éjszakára. Mindig is megnyugtatott az este látványa. Annyira csendes ilyenkor minden, a havon pedig megcsillant az utcalámpa fénye. Mintha egy tündér csillámport hányt volna szana-széjjel egy átmulatott tündérparty után.

Hallottam, hogy Ray is feláll, és elindul felém, majd a karjait is éreztem magam körül. Belepuszilt a nyakamra, én pedig a vállára hajtottam a fejemet, kezeimmel megfogtam a derekamat ölelő karjait.

- Minden rendben lesz – súgta a fülembe, meleg lehelete simogatta az apró hajszálakat a tarkómon.

- Nagyon remélem.

Megfordultam, és átkulcsoltam a nyakát, ő pedig elindult velem, míg a hátam a hideg ablakpárkánynak nem ütközött.

Felemelte a karját, és a fülem mögé kanyarította rakoncátlan szőke fürtjeimet.

- Szeretlek, Lia – mondta a szemembe nézve -, és mindentől meg foglak védeni, főleg ettől a pszichopata Victortól.

Könnyek gyűltek a szemeimbe, de mielőtt végigfolyhattak volna az arcomon, Ray megcsókolt, én pedig belefeledkeztem az érzésbe. A kezei a fenekemre vándoroltak, és felemelt, mire én átkulcsoltam a derekát a lábaimmal.