Épp a maybe somedayt olvastam, amikor megéreztem a szúrós tekintetet magamon, ami szinte átdöfte a koponyámat.
Felnéztem és Stacey izzó szemeit láttam, amint engem méreget az ágyán ülve.
- Mi van? – kérdeztem.
Nem felelt semmit, csak hozzám vágta az egyik rózsaszín párnáját.
A könyv kiesett a kezemből, hogy elkaphassam a felém száguldó párnát, de már késő volt. Az arcomba vágódott. Visszadobtam, de ő nem volt olyan szerencsétlen, mint én, szóval könnyedén elkapta.
- Esküszöm, megverlek! – ült át az én ágyamra.
Megpróbáltam nem tudomást venni róla, felvettem a könyvemet és lassan az arcom elé húztam, hogy ne lássam Staceyt.
Persze rögtön kikapta a kezemből, és lerakta az asztalra.
- Két nap. Két nap telt el, és nem történik semmi!
- Szerinted nem tudom? – emeltem fel kissé a hangom. – Mégis mit kéne csinálnom? Nyomuljak rá?
Felálltam és a szekrényemhez sétáltam. Igazából nem akartam onnan semmit, de valamit csinálnom kellett, ezért elkezdtem rendet rakni benne.
- Igen! – kiáltott rám pár pillanattal később.
- Nem! – tettem fel a farmerdzsekimet az egyik vállfára.
- Itt találkozunk – mondta Ray, amikor megint elváltunk átöltözni.
Csak bólintottam egyet, és villámgyorsan visszavettem a ruháimat. Még így is hamarabb végzett, mint én.
A fiúknak tuti valami szuper erejük van, amitől ilyen gyorsan tudnak öltözni, mosdóba járni, elkészülni, pakolni...
- Vizes a hajad Aranyhaj – fogta meg egy tincsemet.
- Tudom, de csak a kocsidig megyünk, utána meg csak kiszállok belőle.
A fejemre húzta a kabátom kapucniját.
- De ha meghalsz agyhártyagyulladásban, tudod, hogy az én hibám lesz – nevetett rám.
- Kié másé – nevettem vissza.
Ééés helló kínos jelenet, mikor csak bámuljátok egymást, mindketten ugyanarra gondolva, de egyikőtök sem hozza fel.
- Akkor megyünk? – kérdeztem végül.
- Ja, menjünk – mondta és maga elé engedett.
- Figyelj Stacey – fordultam felé. – Ez csak egy csók volt.
- Igen, tizennégy éves korod óta az első!
Oké, elég magas labdát adott. Elkerekedtek a szemeim.
Úristen! Tuti rettenetesen béna voltam!
Ezért nem keres? Lehet, hogy soha többé nem áll velem szóba? Elrontottam a barátságunkat?
Balfasz vagyok.
- Oké, látom, hogy nagyon kattog az agyad valamin.
- Elcsesztem mindent.
Levágtam magam az ágyra, és a falba veregettem a fejem.
- Miért gyűlöl az univerzum?
Mondtam félig kérdezve, félig kijelentve.
Stacey leült mellém és végig simított egyszer a karomon.
- Elszaladt sikoltozva?
- Mi van? – fordítottam felé a fejem.
- Ott hagyott a csók után?
- Nem.
Belebokszolt a karomba.
- Akkor meg mi a fészkes fene bajod van, ember?
- Áu – érintettem meg az ütés helyét. – Hogy nekem mi bajom van? Most is te dobálsz párnákkal, meg ütögetsz, miközben én olvastam.
- Azért, mert egyikőtök sem normális!
- Hű, ez aztán magyarázat.
Stacey rosszallón nézett rám, megrázta a fejét, és az ágyához ment. Elővette a szövegét és tanulgatni kezdte.
Lemondóan sóhajtottam és leültem a saját ágyamra.
- Nem vagyok hülye. Látom, hogy mi folyik körülöttem, tudom, hogy nem vagyok neki közömbös, főleg az után, ami történt. Nem kell Cupidót játszanod sem neked, sem másnak.
Felnézett a füzetből, de nem válaszolt rögtön.
- Tudom, hogy nem vagy hülye, csak nem értem, hogy miért kínlódtok egymással már két hónapja.
Örömtelenül elnevettem magam és az ölembe ejtettem a kezeimet.
- Én nem tudok csak úgy belecsapni egy kapcsolatba. Még csak nem is ismerem.
Amint ezt kimondtam, rá jöttem, hogy valóban nem tudok róla semmit sem. Ő meg tudja a fél életemet, sokkal többet, mint amennyit tudnia kellene.
- Ez már rajta áll – mondta csendesen Stacey és visszatemetkezett a lapok közé.
- Oké, ki kell szellőztetnem a fejem – mondtam és sebtében felöltöztem.
- Hova mész?
- Csak sétálok egyet – vettem már a sapkámat.
- Veled menjek?
Rámosolyogtam és megráztam a fejemet.
- Nem kell, tanulj csak! Nem maradok soká!
Azzal kiindultam az ajtón, céltalanul.
Halihóóó!
Most egy kövidecske résszel jöttem, de azért remélem tetszett!
Ha ugen, azt jelezd egy vote-tal, vagy kommentel!
Puszi a hasatokra!
-Tunderpocok99
STAI LEGGENDO
Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+
Teen FictionAmelia Merrick vagyok. 20 éves. A tinédzser korom nem épp úgy alakult, mint egy átlagos tinié, köszönhetően az akkori barátomnak. Akkor fogadtam meg, hogy soha többé nem leszek szerelmes. Hogy a szerelem csak tündér mese. Egyetemi évem első évében s...
