Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+

33. Sakk-matt!

- Enyém az utolsó bástyád is, Aranyhaj.

Vette le Ray a bábumat a sakktábláról, ami köztünk volt az ágyon.

- Ez nem ér! – vágtam hozzá egy párnát, ami elől nevetve elhajolt, így az a padlón landolt. – Én nem is tudok igazán sakkozni!

- Akkor meg miért mondtál rá igent?

Néztem rá pár másodpercig, majd megforgattam a szemem.

- Azt hittem te is béna vagy benne, csak épp ''menősködni'' akarsz, mint mindig.

Mosolyogva nézett rám, a szeme csillogott.

Ez nem jelent jót.

Most tuti valami beszólás jön...

Vagy valami mocskos dolog.

Közelebb hajolt, legalábbis annyira, amennyire a tábla felett áttudott.

- Én mindenben jó vagyok bébi – kacsintott rám.

Szemem a csodás fogsorára tévedt, és akaratlanul is beleharaptam az alsó ajkamba. A testem bizseregni kezdett, mire észbe kaptam, és lenéztem a sakktáblára egy nagyobb levegő vétel kíséretében.

Lassan visszadőlt, és éreztem, hogy engem fürkész, de én a következő lépésemre koncentráltam. Végig néztem a lehetőségeken, és végül elvigyorodtam. Megfogtam a királynőmet és léptem.

- Sakk-matt! – néztem fel diadalmasan.

Ám a mosolyom hamar leolvadt, mikor megláttam, hogy még mindig engem bámul szürke szemeivel, és semmilyen kifejezést sem lehetett leolvasni az arcáról.

- Mi az? ennyire beletapostam a...

Nem tudtam befejezni, mert lesöpörte kettőnk közül a sakktáblát, a bábuk koppantak a padlón, ő pedig hozzám hajolt, és száját erősen a számra tapasztotta.

Én a pillanatnyi döbbenet után a pólójába markoltam, és közelebb húztam magamhoz.

Jobb kezével az állam vonalát követve a tarkómnál beletúrt kiengedett hajamba, míg a ballal megtámaszkodott a jobb oldalamon, az ágyon. Nyelve utat tört a számba, én pedig akaratomon kívül is felnyögtem. Ezt felhívásnak tekintette keringőre, és még közelebb húzódott, mire én nem tudtam megtartani, és hanyatt estem az ágyon, magammal húzva őt is. Mit sem törődve ezzel tovább csókolt, én pedig a tarkója köré fontom kezeimet. Lassan lejjebb ereszkedett, jobb kezével most az oldalam mentén simított végig, a derekamnál megállva, ahol kicsit belém markolt.

Bal kezemet felvezettem, és a hajába túrtam, míg jobbommal a hátán simítottam végig. Alsóajkamat a fogai közé véve harapott belém, és meghúzta kicsit. Közben a keze a pólóm alá vándorolt, és a hasamat simogatta.

Erre fel kellett kuncognom. Hirtelen megállt és lenézett rám.

- Ezt nem mondod komolyan!? Most tényleg kinevettél?

Az eddig hajában lévő kezemet most a számra szorítottam és tovább nevettem.

- Sajnálom, de nagyon csikis vagyok.

Összevonta a szemöldökét, csóktól pirosló száját kissé csücsörítette.

- Te aztán tudod, hogyan rontsd el a hangulatot – mondta és mellém gördült az ágyon.

- Jajj hagyjuk már... nem tehetek róla, hogy csikis vagyok! – fordultam felé, Ray pedig magához húzott.

- Legalább már tudom, mit ne csináljak ilyenkor. A pillanatnak annyi.

Mondta, és hátra vetette fejét a párnán. Oda bújtam hozzá, és arcomat a mellkasára tettem, miközben apró köröket írtam le a szíve fölött, ő pedig ugyanezt tette a vállamon.

- Amúgy sem feküdtem volna le veled.

Erre a kijelentésemre megállt a keze.

- Bocs, nem hallottam tisztán – mondta úgy, hogy a szája súrolta a homlokomat.

Felkönyököltem, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Komolyan mondtam, Ray. Még nem érzem azt, hogy készen állnék rá.

Az utolsó mondatomnál lesütöttem a szemeimet, és a körmeimet kezdtem el vizslatni. Ray lassan, szintén felkönyökölt, és megsimította az arcomat.

- Nem sietünk semmivel. Nem is jutott eszembe, hogy most lefekszem velem.

Erre a kijelentésére összeráncoltam a szemöldököm és ránéztem.

- Na jó, oké – vallotta be, és vigyorodott el. – Eszembe jutott, de nyilván nem erőltettem volna rád.

A szívem megtelt melegséggel, elmosolyodtam és oda hajoltam hozzá. Nyomtam egy puszit az arcára.

- Köszönöm – bújtam hozzá.

Visszafeküdtünk, és szép lassan elaludtunk.

Heló, heló, heló, sziasztok!

Köszönöm a sok türelmet, és pozitív visszajelzéseket! <3

Puszi a hasatokra!

-Tunderpocok99