Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+

36. Teljesen egyértelmű tény

Ray

December 22.

Karácsonyfa díszítés. Nálunk nincs kimondott dátuma annak, hogy mikor kerül rá sor, épp ahogy kijön a lépés, így aztán minden évben máskor díszítjük. Ha tehetném, anyára bíznám az egészet, hisz így is-úgyis olyan lesz a fa, amilyet ő akar. Idén úgy tűnik az ezüst/vörös kombira esett a választása, mivel mindenhol ilyen színű fa díszek, és különböző dekorációk borították a hatalmas nappalinkat. Kis ezüst színű, fenyőfa alakú gyertyák sorakoztak a dohányzó asztalon, és elvétve még pár helyen a polcokon. Fehér fényű led futott végig a fal és a plafon találkozásánál, amire itt-ott vörös hó gömböket akasztott, meg még egy csomó ilyesmi hevert mindenhol. Tisztára, mintha valami csillám kastélyba csöppentem volna.

- Felraknád a csúcsdíszt Ray, kérlek? – nyomta anya a kezembe a szintén ezüst-meglepő módon-díszt.

- Persze – vettem el tőle.

Oda léptem a fához, és pipicskedve, de épp, hogy elértem a tetejét, mert nyilván a három méteres belmagasságú házunkba, egy két- és fél méteres fát kellett vásárolnunk... Majdnem kevés volt a 184 centim.

- Menj a picsába öcsi, hogy ilyen nagyra nőttél – sántikált el mellettem vigyorogva Tommy, aki bár idősebb tőlem, egy jó tíz centivel alacsonyabb.

- Sajnálom, én már csak ilyen tökéletesnek születtem – mondtam, elővéve a legtündöklőbb vigyoromat.

Ahogy elhaladt mögöttem a konyha irányába játékosan tarkón csapott. Nevettünk ezen, én pedig utána néztem. Nem volt nagyon feltűnő a bicegése, de engem azért mindig emlékeztettem rá, hogy nem, egyáltalán nem születtem tökéletesnek.

December 24.

Szenteste. Mint minden családban, nálunk is habzsi-dőzsi van ilyenkor. nekem persze elméletileg oda kéne figyelnem az étkezésemre sportoló lévén, de hát ki nem szarja le? Főleg karácsonykor? Csak egy életünk van, és ezt az időt kell arra kihasználni, hogy igazán jókat együnk, nem igaz?

Karácsonyi program a Cross családban minden évben:

A már említett vacsora, majd közös Reszkessetek betörők maraton az alagsorunkban található moziteremben.

Hogy honnan van nekünk ilyesmink?

Nos, apa profi úszó volt fiatalabb korában, nem egyszer szerzett aranyat az olimpián is, most pedig úszó edző. Engem is ő tanított anno úszni, és kissé csalódott volt, mikor én inkább a focit választottam.

Na, de Reszkessetek betörők maraton...

Anya imádja ezeket a filmeket, hogy őszinte legyek, mi már csak megszokásból nézzük, én sokszor el is kalandozom, és ahogy apa üveges tekintetét észre szoktam venni, szerintem ő is. Most sem történt ez másként, épp azon gondolkoztam, hogy Hermione miért nem ment vissza az idő az időnyerővel akkora, amikor Voldemort megszületett, és ölte meg akkor, amikor hirtelen megrezdült a telefonom a zsebembe.

Aranyhaj: a szüleim beleegyeztek abba, hogy el gyere :D

Megállt a popcornnal teli kezem a szám felé. Kicsit váratlanul ért, és még nem szóltam a családomnak, hogy nem leszek itthon huszonhetedikétől. Azt már elmondtam, hogy van barátnőm, amint haza értem, és azt kell, hogy mondjam nagyon örültek neki, bár Tommy szívatott, hogy mi lett a nőcsábász énemmel, amiről a szüleim persze nem is tudtak.

Visszapötyögtem.

Én: Királyság, akkor nem soká találkozunk! Vigyázz magadra <3

- Ray, tedd el a telefont! – torkolt le anya lófarokba kötött, hosszú fekete haja csak úgy lobogott, ahogy hirtelen felém fordult. Rendesen rám sziszegtek a tincsek, mint Medúza haja, amikor valakit kővé akar változtatni.